2015. április 28., kedd

William Shakespeare - XXXV. szonett


Bármit tettél, ne bánkódj: tüske van
A rózsán, ezüst forrásban iszap;
Nap s hold elé felhő és árny suhan,
S rút rák él a bimbó selyme alatt.

Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit,
S magam rontva vétkedet magyarázom,
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

Érzelmezem érzékiségedet
( Az ügyész véd ): szívem ím pörbe száll
szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,

Hogy kényszerére keserű bajomnak
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.


(Szabó Lőrinc fordítása)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése