A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szeitz János. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szeitz János. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 2., szerda

Szeitz János - Szépek szépe



Szépek szépe mondd meg nékem
Kit ékít fel csillagszemed
Szerelemtől boldogsággal
Kinek csordul könnye érted.
Csillagszemű mondd meg nékem
Mivé lett a reménységem
Felhőt hajtó gyermek álma
Gyermekláncfű virágzása.
Mivé lettek dacos vágyak
Átkos-kusza ábrándokkal
Kószálások éjszakákban
Tücsökzenés révületben.
Csillagszemű mondd meg nékem
Hogyan szálljak messze délre
Évezredről évezredre
Pillantásod ott keresve.
Ó-göröghon ligetekben
Aphrodité szentélyében
Elrejteni emlékedet,
Őrizve a végtelenben.



2015. április 16., csütörtök

Szeitz János - Felejteni




 
Felejteni, felejteni, felejteni
Kószálni inkább megbomlott ésszel
elviselni szánalmat, gúnyt, megvetést.
Kárhozott remény nyugtot nem ád,
szenvedélyt a szenvedés megaláz!
Önző indulat hörgő tobzódása:
Menekülni vak feledés-kriptába,
hogy emlékét magamba temessem
holtéletet élve örökre elrejtsem
vértelen szívem hűs boltozatába,
megőrizni őt és elhagyni magam.


2015. március 12., csütörtök

Szeitz János - Éltem


Szerettem, szenvedtem, éltem,
akit kerestem megtaláltam.
Hála egy asszony mosolyának
Sorsommal végre megbékéltem.


2015. március 7., szombat

Szeitz János - Váratlan szép üzenet


Szótlanná meredtem.
Szívem és a lelkem
jelét várom: újultan:
éledjenek.

Gyengéd tavasz érlelte
újjá életemet,
mikorra megjött a nyár:
szerelemre.

Szerény mosoly gyöngéden,
hittel megérintett,
mikor nem reméltem már,
csak a telet. 


2015. március 6., péntek

Szeitz János - Szépek szépe


Szépek szépe mondd meg nékem
Kit ékít fel csillagszemed
Szerelemtől boldogsággal
Kinek csordul könnye érted.
Csillagszemű mondd meg nékem
Mivé lett a reménységem
Felhőt hajtó gyermek álma
Gyermekláncfű virágzása.
Mivé lettek dacos vágyak
Átkos-kusza ábrándokkal
Kószálások éjszakákban
Tücsökzenés révületben.
Csillagszemű mondd meg nékem
Hogyan szálljak messze délre
Évezredről évezredre
Pillantásod ott keresve.
Ó-göröghon ligetekben
Aphrodité szentélyében
Elrejteni emlékedet,
Őrizve a végtelenben.

2015. február 19., csütörtök

Szeitz János - Éke a szerelemnek


Hideg van, fázom itt fönt.
A temetők mindig hidegek,
csak ott lent meleg a föld.
Te megérkeztél, én teszem,
ami dolgom akad még.
Majd megmondják egyszer,
talán, ha arra érdemes,
mire kellettem a földön,
és kinek.

Nyíljanak csak a nárciszok!
Neked a virágod volt,
nekem az életem.
Egyetlen voltál, akit
nem magamért szerettem.

Milyen egyszerű a képlet:
lettünk, voltunk, szerettünk.
Végtelennek tűnt az élet.
Százfelé villant a szemünk,
és a jövő mámorában feledtük
kamaszkorunk filléres gondjait:
éke a szerelemnek,
kopott, lőtt falak között.


2014. szeptember 25., csütörtök

Szeitz János - A kezed


A kezed, a te kezed
A szemed, a te szemed
A szíved, a te szíved
Hasonlítani máshoz:
Szépet a széphez felesleges.
Számomra így tökéletes.

Így él bennem, és vetíti
Lehunyt szemem selymére így:
A kezed, mint a kezed,
A szemed, mint a szemed,
Szíved, mint a te szíved,
Éltetőn ő lüktet véremben.


2014. augusztus 9., szombat

Szeitz János - Aki soha nem érzett még...


Aki soha nem érzett még az arcán
vigaszt varázsló gyöngéd kezektől
bánat és öröm könnyeit letörlő,
keservét feledtető simogatást,
béna a szíve, szerelme tétova.


2014. június 22., vasárnap

Szeitz János - A remény


Új napra vált az éjszaka,
pihenni kér fáradt szemem,
Becsukom a könyvet, vissza-
Térek rám kimért létembe.
Rád bízom, vezesd álmomat,
Ott még teljesül reményem.


2014. június 6., péntek

Szeitz János - Aki soha nem érzett még...


Aki soha nem érzett még az arcán
vigaszt varázsló gyöngéd kezektől
bánat és öröm könnyeit letörlő,
keservét feledtető simogatást,
béna a szíve, szerelme tétova.


2014. május 27., kedd

Szeitz János - Vallomás


Te őrzöd bennem a múltból
Amit még óvni érdemes.
Te adsz megnyugvást és hitet:
Vágyni reménnyel a hajnalt,
Vállalni a kétes jövőt.


2014. április 10., csütörtök

Szeitz János - Megtérek hozzád gondolatban


Megtérek hozzád gondolatban
Csillag-csöndben minden éjszaka,
A kimondatlan gondolat csöndjével,
A magányos szerelem csöndjével,
A nyári virágok kacér csöndjével,
A kiolvasott könyvek fáradt csöndjével,
A megcsalt szerelmek kába csöndjével,
A levelek őszi hervadás csöndjével,
A templomban nyugvó békesség csöndjével,
Az elhagyottak könnyhullása csöndjével,
A már sírni sem tudok béna csöndjével,
A fájdalmukat vesztett holtak csöndjével...
Megtérek hozzád gondolatban
Csillag-csöndben minden éjszaka.

2014. február 1., szombat

Szeitz János - Ami köröttem szép…


Ami köröttem szép, Téged idéz.
Mert szép a rezzenéstelen fény
A szélcsendben nyugvó levél
Erezetén, és szépek az egymásba
Simuló színek s az egymással fényre
Vetélkedők. Mert szép a harmónia
Mikor nyugalmat kíván az ész,
És a diszharmónia, mikor dühét
Kell kínnal világgá kiáltania.
Mert szép a csend, amit nem tördel szét
Felesleges szó és oktalan zörej.
Mert szép a nők kacéran incselkedő
Mosolya, s szépek őszinte könnyeik
Mellyel vigaszt remélnek, engesztelőt.

Ami köröttem szép, Téged idéz.
Amibe meglelem létem, és valóm
Lelkem szolid akarását követve
Önmagára talál, megbékélve óv
Szerény helyén, a mindenség részeként.
Így épül Veled a létharmónia,
Mit a zaklatott nappalok tördelnek
Értelmetlenül kusza halomba.
Így újulnak veled a remények
Rendet ígérő szép szekvenciáiba.


2013. december 27., péntek

Szeitz János - Utószó


Bocsásd meg nekem, Kedves,
Hogy éltem.
Álmaimhoz csöndben visszatérek.
Elrejtelek magamban,
Te csak szállj, repülj,
Találd meg halhatatlan
Társaid.


2013. december 8., vasárnap

Szeitz János - Megszólítlak


Megszólítlak némán minden éjszaka.
Vigyázva, meg ne zavarjam álmodat,
és érzem, válaszolsz, szólítlak újra.
Jó így, és megtagadom a józan észt:
a tudás felett ítél a vágy, merész,
amit tagad a tudás, a léleké
a döntés: kapcsolatok az éteren
át, és bár árnyat vet a kétkedés, remélt
derűs álmom elé; a kóbor reményt
elűzni késztet így, és elfogadni
az ébrenlétben, már rám szabott valót,
hozzád enged a kegyes éjszaka, és
emlékeddel álomba fogad a csönd.

2013. november 12., kedd

Szeitz János - Este van


Este van, megint.
Fáradt vagyok.
Örök nappalokban pihenni,
kerülni álmot, éjszakát
most lenne jó.
Oly rövid a nappal, és a fény.
És ti régtől élők éjszakái,
múlandóságot jámbor lelkeknek
kegyesen kiszolgáltatók,
a fényt keresőknek nem adtok,
nyugalmat, éji békét,
sem újjá ébredésre reményt.

Szerelmek rejtője, ifjú éjszakák,
s a magány békéjét oltalmazók,
ti voltatok az élet
örökkévaló ígérete,
s bennetek tisztult meg a lélek,
már nincs más ígéret tőletek,
csak az enyészeté?
Sok még a dolgom, várjatok!

2013. október 31., csütörtök

Szeitz János - Izzott a nyár

 

Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.


2013. október 28., hétfő

Szeitz János - Vágyak sora


Nem teljesülhet az ember minden vágya,
Mert a vágyak új vágyat szülnek.
Soruk végtelen, ám véges az élet,
És az utolsót már nem élvezheted.


2013. október 17., csütörtök

Szeitz János - Izzott a nyár


Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.



2013. szeptember 10., kedd

Szeitz János - Hullnak a napok

   
Hullnak a napok a semmibe
Sem emlékbe se feledésbe.
Hullnak a napok a semmibe.
Ennyi volt hát: hétköznapok,
Feszülő, dülledt akarások,
Tűnő ünnepek, vasárnapok.
Magamba suttogott téli regék,
Messze tekintő nyári délutánok:
Egy kéve napsugárból font jövő.
Álom álmodó hangok füzére,...