Hevér Zoltán - És semminek nincs vége

 Én Veled élek, már a kezdetekben.
Mindörökre.
Veled zárva egy ökölbe,
egy mosolyba, nyíló virágba,
tenyérbe.
Megszegett mindennapi kenyérbe.
Szürke háztetőkbe.
Hegybe. Hullámba. Sírba,
nevetésbe.
Földre roskadásba. Ölelésbe.
Kitárt ablakba.
Ha az ajtó zárva, lakat-kattanásba.
Kozmikus zenébe. Csönd-szimfóniába.
Tücsök-cirpelésbe. Égi harsonába.
Álom-gyermekünk szemébe.
Vágyunk tengerébe, viharába.
Hajad hulló hűvösébe.
Öled melegébe-bogába.
Szemed elfutó ívébe.
Alvó szájad szegletébe.
Minden nyugtató mesédbe.
Estébe és ébredésbe.
Tebenned, a Mindenségbe.