A kék a zöld a sárga tó vizében szemérmesen áll mégis mezítelen. Lehunyom a szemem hogy ne nézzelek becsukom a szám hogy föl ne faljalak. Érzed-e szép szívünket milyen kegyetlen láncfüzér bilincseli össze.
Bezártalak hogy ne lássalak. Ha látlak megáll szívverésem félek hogy a szívedet elérem.
Rózsatőt ültetek ablakod alá s ha jönnek a hajnali szelek leválik rólad álmod gyönge héja két nagy szemeddel láthatod a rózsa szirma a hajnal is én vagyok.
A kék a zöld a sárga
tó vizében
szemérmesen áll
mégis mezítelen.
Lehunyom a szemem
hogy ne nézzelek
becsukom a szám
hogy föl ne faljalak. Érzed-e
szép szívünket
milyen kegyetlen
láncfüzér
bilincseli össze.
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót. Viharzón sodródik alattam a víz és megugatja árnyékom. Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam és szemétre vetették. Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett. Elindulok hát pucéran üres zsebekkel lesoványodott testtel. De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád. Bizonyára este lesz akkor s te ott állsz előttem a csillagok fényében.