A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hatos Márta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hatos Márta. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. július 15., hétfő

Hatos Márta - Talán


Talán üzensz majd egy hulló falevéllel,
Csak még kacérkodsz kicsit a széllel.

Talán szívedben sajog sok bánat,
Csak én látlak mindig vidámnak,

Talán a múlton elmerengsz néha,
Csak nekem számít a szó még ma,

Talán álmodozol csendes, nyári éjen
Csak én vagyok, ki álmaidat féltem,

Talán lángolsz és perzselő vágyat érzel,
Csak én vesztettem el a reményem.

Talán messzire sodort téged is az élet,
Csak én kereslek örökkön téged,

Talán egy kő vagy az áramló időben,
Csak én érzem, hogy szíved összetörtem.

2013. március 19., kedd

Hatos Márta - Halk sóhaj


Becézem bánatom,
Halk sóhaj benne,
Magamba zártan,
Öröm is lehetne.
Lehetne gyönyör,
Őrült szenvedély,
Mámorral átszövött éj.

Vad zsongás és
Halk zümmögés,
Amikor szívünk összeér.
Becézem bánatom
Halk sóhaj benne,
Gördülő könnyem,
A kezed törölte.

2012. január 29., vasárnap

Hatos Márta -Ha jönnél most…

"… Szótlanul Szeretnélek Szeretni…"

Ha jönnél most halvány holdsugáron,
hullámzó éjben, ezüst szálakon,
vagy langyos széltől sodrott pókfonálon,
vagy illat könnyű szárnyán szótlanon…
Most: hogy százéves fák alatt várlak árván.
Most: hogy az áradó folyót nézem csendesen.
Most: hogy szívem már teljesen kitártam.
Most: mikor lelked már eggyé vált velem.
Most, ha jönnél, a hullámzó éjben…
Most…
Szótlanul Szeretnélek Szeretni.

2012. január 25., szerda

Hatos Márta - Szelíden


Perceim áradók
és fénylők, mint a víz;
elfogadom a jót,
vele a rosszat is.

Megköszönöm a vad
hajnalt, a lágy delet,
Megköszönöm a szád,
s két tündöklő szemed.

Mindig csak így legyen,
hintsék be csókjaid
megszegett életem
elfolyó napjait.

A teled telem,
a nyarad nyaram
és boldog leszek,
ha mindig így marad.

Mosolyod sugarát
ha már nem ihatom,
találjak újra Rád,
egy másik csillagon.

2012. január 23., hétfő

Hatos Márta - Megérintettelek...


Éreztem, szíved vadul dobog,
kicsit még vergődött...

Nem bírta el az ostromot,
aztán csendesen megpihent.

Vágyad egy vágyat ringatott,
két karom forrón átkarolt.

Hallgattunk... a szívünk dalolt,
hatalmas forró éneket.

Mellemre ráhajolt fejed
és szeretett... szeretett.

Köröttünk meghalt a világ,
egymásra talált két vadvirág...

S forró szívem szíved felett...
lázasan-izzón, eggyé vált veled...