nem félnék többé ha partot érve
elébem löttyen sötét tereknek
sarkán a fogadók tócsafénye
míg majd a kikötôn átverekszek
s némaságomért mintegy cserébe
ott mint új tenger zúgása lep meg
az ismeretlen zajok zenéje:
az már a város s te benne herceg
egyik késrôl a másikra lépve
tanulnék járni nagyon szeretlek
