2011. augusztus 31., szerda

Balla Zsuzsanna - Virágének mostanság



Milyen lehet téged várni,
szép örömben térdig járni?

Milyen lehet elindulni,
két karodba belebújni?

Milyen lehet hozzád érni,
csókjaiddal be nem érni?

Milyen lehet megérkezni
ölelésben eggyé lenni?

2011. augusztus 30., kedd

Reviczky Krisztina - Lélek-tavasz


Apró csodákká szeretnék
porladni ujjaid alatt.
Halvány semmiségek
közt heverni, rajtad
megpihenni, mint
egy nemes gondolat,
egy fennakadt pihe
a fán, egy fáradt-szőke
hajszál a pulóvered ujján.

2011. augusztus 29., hétfő

Scheffer János - Őszi szerelem


Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.

Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.

Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye....

2011. augusztus 28., vasárnap

Jószay Magdolna - Könnyeim tükre


Múlnak a napok, repülnek a hetek.
Forró a nyár, reményt hozó reggelek
szárítják a könnyeimet.
Tiszta könnyeket
jobb sorsra érdemes
múltunkért, mely
fényes tükörként szomorún
nézne vissza rád,
ha egyszer-egyszer te is
rápillantanál.

2011. augusztus 27., szombat

Boda Magdolna - (csönded vagyok)


dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod

de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség

2011. augusztus 25., csütörtök

Szoby Zsolt - Ha szeretnéd

...lennék szél - ringató,
arcod simogató,
hajad lágy fürtjeit
játszva lobogtató;

lennék nap - felkelő,
lelked dédelgető,
csodás mosolyodban
titkon elmerengő;

lennék hold - ballagó,
ágyadba surranó,
szemeid íriszén
szelíden csillanó;

lennék víz - hűsítő,
szomjúdat enyhítő,
ajkad mézédesét
mohón ízlelgető;

lennék tűz - perzselő,
tested melengető,
vágyak korlátait
vadul felégető;

s te a fény - pislogó,
égbolton hunyorgó,
szívemben csillagként
örökké ragyogó.

2011. augusztus 24., szerda

Boda István - Csak veled teljes


(részlet)



Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban
ott bújkálni a két szemedben
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek
s érezni azt, ha szép, veled szép
és csak veled teljes az élet.

2011. augusztus 23., kedd

Csukás István - Szerelmes vers


Szerelmes vers
Ülj ide mellém,s nézzük együtt
az utat,mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már,aki kérdezett és
hol van már az a felelet-
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,de most szeretem
az utat,mely hozzád vezetett.

2011. augusztus 21., vasárnap

Vecsey K. Mária - Látni


Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod

2011. augusztus 20., szombat

Kun Magdolna - Búcsúzás


Én minden egyes búcsúzáskor meghalok egy percre.
Engem belülről fog megfojtani a fellázadó könny,
mert minden boldog nap után, mikor éjt alkot az este,
a napból lángolt tündérmese túl gyorsan elköszön.

Mikor szívem szíved közelében észvesztően dobban,
s ritmusának lágy dallama eggyé válik veled,
nehéz búcsút inteni annak a legszebb pillanatnak,
melyben a legigazabb vallomás - csillogó szemed.

2011. augusztus 19., péntek

Moretti Gemma - Megmarad örökre


Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
felfénylenek majd sugaras reggelek,
és szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked.

2011. augusztus 18., csütörtök

Lator László - A rád zuhant idő alatt



A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.

Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.

S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem – kívülem
külön formádat éled.

A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.

Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.

S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.

De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.

2011. augusztus 17., szerda

Szakáli Anna - Veled



Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

2011. augusztus 16., kedd

Balla Zsófia - Szerelem születése


Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.

Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.

Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világított.

2011. augusztus 15., hétfő

Jagos István Róbert - Fekete álom


(Áginak)

Meg-megvillanó fekete álom,
ha kell, a szívembe zárom
emléked törött darabjait,
s bennem ragyognak majd,
amíg élek és utam tart,
mint égboltom csillagai.

2011. augusztus 14., vasárnap

Balla Zsuzsanna - Tudod?


Tudod, mi kéne?
Játszi vidámság:
Szökkenő, csókos öröm.

Hetyke kedvű,
Szelíd vagányság:
Tavaszígéretű szerelem.

Cinkos pillantású,
Könnyűléptű vadság:
Mámorító veszedelem.

Bársony érintésű,
Dédelgető kívánság,
Nekem veled, neked velem.

2011. augusztus 13., szombat

Kiss Márton - Faág szeretnék lenni...


Faág szeretnék lenni, kettőből az egyik,
melyek összefonódva a létet nem is sejtik,
csak élnek, önfeledten, egymást átölelve,
együtt az éjben, együtt a fényben, örökre,
és nem tudják, hogy ha elszárad a másik
egy perc sincs tán hátra a halálig.

2011. augusztus 12., péntek

Balla Zsuzsanna - Több, mint...


Több, mint sejtelem, vagy megérzés,
több, mint teremtett gondolat,
több, mint szunnyadó vágyból
kibomló élő, izzó akarat.

Több, mint keserédes cseppekben
rejtező mézízű pillanat,
több, mint szirompuha érintés,
mint lehulló rozsdás lakat.

Több, mint sodró, s türelmetlen
áramlása az éltető vérnek,
több, mint a megfáradt utazók
csókja, mikor hazatérnek.

...

Több mindezeknél...,
s el nem mondható.
Miért próbálom mégis?
Hogy lásd mily kevés a szó!

2011. augusztus 11., csütörtök

Simon Roland - Rejtélyes


Nem tudom ki vagy,
kegyetlen, forrón ölelj,
békén ne hagyj,
találka minden hely.

Csókolsz és menekülsz,
ajkadon vad szavak,
balkonon szoborként ülsz,
vagy rohansz a kék lombok alatt.

Rózsa szívű liget,
csendet őrző sikátor,
nyomokat hagy a szíved,
lehetsz bármilyen s bárhol.

2011. augusztus 10., szerda

Kovács Daniela - A szerelem olyan


A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt
és ha józanságra parancsol a rend
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becézget, imád
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny
de önmagát tagadni a szív képtelen
még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít
kiismerhetetlen, akár Isten titka
ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

2011. augusztus 9., kedd

Gergely István - Mindent!


valami puhát
valami szépet
valami jót
melegséget
ősszel napos padot
szél ellen árnyékot
csak maradhassak
amíg maradhatok

valaki jót
valaki szépet
simogatót
kedvességet
nyári hajló csókot
téli alkonyatot
csak szerethessek
amíg maradhatok

2011. augusztus 8., hétfő

Juhász László - Szeretlek


Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!

2011. augusztus 7., vasárnap

Beney Zsuzsa - Barokk szonett


Te magad voltál-e, akit szerettem
gyáván, vadul – vagy a fénybe borult
pillanatok láncán, ki elvonult
triton-vontatta kocsiján, az isten?

S mikor kő-mását a zúgó vizekben
megismertem, s fölöttem kivirult
az égi rózsa, majd lassan kihunyt
kék égben fürödtem, vagy tengeredben?

Rejtőzöl káprázatod csillagában,
fény-szőtte, ágas-bogas éjszakában -
te létedben élsz – végzetemben én.

Ott találok rád, hol már nem reméllek,
mikor már nem követlek, utolérlek,
csak át kell lépnem sorsom peremén.

2011. augusztus 6., szombat

Kormányos Sándor - Hiány


Az érzésre feszült gondolatok
most pattanó húrrá pengenek
s egy szívdobbanásra ráölelve
mint vágy-verte dallam, zengenek.

Majd hosszú sóhajra hangolódva
elszállnak utánad messzire.
Én mindig tudtam, hiányzol majd:
De sosem hittem, hogy ennyire...

2011. augusztus 5., péntek

P. Pálffy Julianna - Milyen?


olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a felejthetetlen,
édesen fájó szerelemmel.

2011. augusztus 4., csütörtök

Nagy Edina Holdsugár - Nyugalom-sziget




Nyugalom szigetéről álmodtam éjjel:
hol hozzám bújsz, ölelsz szenvedéllyel.

Hol ott lehetek veled - valóban mélyen.
"Voltaképp’ már én vagy" - így mondtad nékem.

Látod...? Melletted megnyugodott szívem.
Nem lángol már - inkább parázslik érted.

Emlékszem még reá: te ezt remélted!
A parázs tartósabb - tudom: ezért kérted.

2011. augusztus 3., szerda

Paudits Zoltán - Csak nézlek


Nézlek némán,
nézlek szótlanul,
nézlek félve,
nézlek nevetve,
nézlek fázva,
nézlek láztól égve,
nézlek ma, most,
nézlek holnap, s mindig,
nézlek, nézlek epedve,
nézlek féltőn,
nézlek álmodón,
nézlek örökké,
nézlek szeretve,
nézlek, csak nézlek...

2011. augusztus 2., kedd

Koszpek Péter - Várlak


Emlékszem a pillanatra,
Mi úgy simult a percbe,
Mint négy oktávon megfáradt kvint
Átsiklik a tercbe,
Feladva pattogós ütemet,
Dölyfös kevélységet,
Fásultan törődve a ténybe,
A dal már el nem ér téged.
Valahogy én is így várlak ott,
Magányom kabátját öltve fel,
Csendben számlálva a perceket,
Várva, hogy holnap itt leszel,
Itt, ahol a zafírkék ég
A smaragdszín tengerrel összeér,
S nem múló románcban fonódva össze
Örök dalt zenél a szél...

2011. augusztus 1., hétfő

Balla Zsuzsanna - Fohász


Úgy mondanék valamit,
hogy rám figyelj! Hogy tudd,
hogy érezd, itt vagyok!
Leszek és maradok,
ha hamvadó napok
porladó percei omlanak
feledésbe, nem változik,
mi velünk jön a harsanó tavaszba,
tikkasztó nyárba, sárgálló őszbe,
mi nem hervadva szikrázó télben
is tűzként éget. Van, mint minden létező
mely nem adja magát a feledésnek,
míg lélegzete rebben, és nem lehet
megvallani vallásos hittel sem
szebben a szerelmet, amit érzek.