Juhász Gyula - Könyvek és könnyek

A könyvek boldog városában éltem,
Hol gót eszmék, görög romok,
Reneszánsz kupolák, rokokó csarnokok
Rejtettek el biztatva és kevélyen.

Nagy voltam én és törpe e világban,
Enyém volt minden korok vigasza,
A nagy világ, a kis haza,
Enyém volt asztalon és ágyban.

De egyszer útam innen kifelé vitt,
Az élet szele örökre elszédít,
Azóta véres és rózsás nyomon járok,

Enyémek az új arcok és új álmok,
Enyém a könny, láz, gond és szerelem
S könyvek igazát seholsem lelem!

Juhász Gyula - Első szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy örzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

Juhász Gyula - Mindig

Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam,mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam, és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam, és mindig feledtem.

Juhász Gyula: Valami nagy...

    Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
    Valami sírás, valami öröm,
    Valami harc, valami csönd,
    Valami nagy, mély szerelem hiányzik!
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Mindig bús, csipkerózsa szívvel
    A várás várában sejtem a sorsot
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Szőke csodák, barna csodák,
    Meddig csodálkozom csak rajtatok?
    Ó, adjatok valami szépet,
    Valami életet, halált,
    Szőke csodák, barna csodák!?

Juhász Gyula - Szerelem volt

Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s madár se jár,
Hová a vágy is elhervadva ér el,
Oly messze, messze, messze vár.

Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

Juhász Gyula - Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

Juhász Gyula - Elsõ szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy örzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

Juhász Gyula - Egy virágért

  
     Mit adjak egy virágért, mint virágot?
     Egy verset, mely a szívemből terem,
     A szívemből, mely könnyeimmel ázott,
     Mint a mező ködülte éjeken.

     Mint a mező, mely akkor terem éppen,
     Ha jól fölszántják viharok s ekék.
     Ó viharom, én rettenetes évem,
     Elég volt nékem, több is, mint elég.

     Mert rabja voltam gyilkos mélabúnak
     És ültem mélyén a fekete kútnak
     S hallgattam, amint sorsom varja károg.

     S valaki egyszer azt üzente: higgyek
     Egy fehér rózsát e mély kútba hintett.
     Mit adjak egy virágért, mint virágot?

Juhász Gyula - Ó asszonyok...

Ó asszonyok, ti forró italok,
Ragyogó mérgek, szép bűnök, ti balgák,
Az életút hozzátok kanyarog
S a vágy felétek tárja vézna karját,
Ti vagytok a szívekben a dalok,
Ti vagytok a megváltás és vigasság,
Ó asszonyok, ti selymes takarók,
Szép szőnyegek, ti szőkék és ti barnák,
Ti soha, soha el nem fáradók,
Ó asszonyok, ti mindenféle fajták,
Szentek, vadak, viharzók, álmodók,
Kerestem rajtatok a lelkem arcát
S e keresésben lelkem elhagyott,
Ti hoztátok az életem kudarcát,
Én tőletek már oly távol vagyok,

Mint a halál, őrültség és igazság !