nem hitted pedig mondtam
hogy eljön az a holnap
mikor felállok és elmegyek
az ajtót se zárom
míg utánam dobálod
az összes kínkeservedet
a szó nem jön velem
fülemben a neved
még sokáig bennem reked
de nem kell a pánik
nem hagyom sokáig
szenvedni a lelkemet
már kérges a Nap is
a sóhaj is taszít
nem lelem szobámban magam
a tükör csak bámul
más világba tágul
nem mutatja hol a helyem
míg neked ez kincs volt
nekem egy sírról
itt felejtett virágcsokor
ne sajnáld kidobni
kezemet megfogni
utolszor még megengedem
az erdőn a fák is
a kis pad a ház is
magukba' elcsendesedtek
nincs hajnal se ének
vissza sem térnek
ne fesd át a kék eget
már kabátom veszem
a szöget elteszem
ha ránézek eszembe juss
nem hitted pedig mondtam
a szálkát kihúztam
és szó nélkül tovább megyek
