Te őrized átölelve
homlokomat, -
álom hull ránk, miként kertre
az alkonyat.
Csukódjatok, rámcsillanó
tekintetek,
ti gyöngyöző, ti pillanó
meleg szemek.
Fejünk alá lágy messzeség
karolt s amig
felettünk a csillagos ég
elillanik
Szived a kezemben dobog,
kis szád szögén
virágsziromnyi mosolyok
nyílnak felém -
