2015. április 30., csütörtök

Hámori István Péter - Eztán már így...


Próbálom elmondani azt,
hogy csordultig veled a szívem.
Szép szemed fénye megriaszt,
apró darabbá törik minden

előre elkészített szó,
kiszámított, kerek és pontos
szöveg. Íriszed tiszta tó.
A létezésed ténye fontos.

Mondanám én a mondatot,
megfelelvén a nagy szerepnek.
Hűtlen a hangom, hallgatok.
Nézlek. Eztán már így szeretlek!

2 megjegyzés:

  1. "Mi volna hangod nélkül ez a csend?Csak némaság,és üresség hona... de így,hogy szavad még fülemben cseng,a csendnek is van titkos dallama. Mi lenne nélküled magányos álmom?Csak rezzenetlen néma holdsugár... de így,hogy itt vagy nekem a világon,álmom szenvedélyes,ajkam csókra vár. Milyen lehetne akkor a jelen,ha vágyat nem oltottál volna belém?Nem lenne remény,sem szerelem... s nem lopnék kalandot életedbe én. Játszunk hát kedved szerint,ÉLETET! Vígat,és kacagástol hangosat!Játszunk vágyat és titkos szerelmet... mindennél szebbet,mindig boldogat!"/Harcos Katalin:Mi volna nélküled.../..Szépeket és kellemes kikapcsolodást, vagy pihid legyen kedves -daphni!(nekem,olyan angyalinak hangzik)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Daphné (görögül: Δάφνη, jelentése „babér”) egy fiatal erdei nimfa a görög mitológiában, Peneusz, a folyóisten leánya.

      Daphnét Apollón üldözte, mert Erósz egy nyilának hatására belebolondult. (Erósz féltékeny volt Apollónra, mivel az gúnyt űzött az íjásztehetségéből, és az énekét sem szívlelhette.) Daphné imádkozott az apjához, hogy segítsen neki, így amikor Apollón megérintette, Daphné babérfává változott, és így becsületén nem esett csorba. A babérfát Apollón ezután szentként tisztelte.

      Kellemes időtöltést ezen a hosszú hétvégén!

      Törlés