Federico García Lorca - Így szeretlek

Jaj, de nehéz így szeretni,
ahogy én szeretlek téged!

Fáj a levegő, a szívem,
kalapom is
fáj teérted.

Ki venné meg szalagomat,
e reszketeg fehérséget?
Fehér bánat-fonalamat
vállkendőnek ki kötné meg?

Jaj, de nehéz így szeretni,
ahogy én szeretlek téged!

Federico García Lorca - Találkozás

Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk tilos
ez az égi szerelem.
Te…mégis tudsz engem.
Mély bennünk az érzés!
És mégse’ tévessz lépést.
Mindkét tenyeremen
fájdalmas szög-sebek
lobogva égnek.
Látod-e? Nézz rám, nézz
kezemre: vérzek.
De ne fordulj vissza,
csak lassan menj tovább,
én imádkozom helyetted is,
mint Szent Kajafás,
mert se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk tilos
ez az égi szerelem.

(Kovács Anikó fordítása)

Federico García Lorca - Zorongo

Gyöngéd két kezemmel, édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfü, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!