Serfőző Simon - Maradj velünk

    Szerelem,
    ki egymásnak
    hűséggel
    adóztatsz minket,
    ki emberpárt
    vágyunkkal
    egymáshoz fektetsz,

    s áldasz a jóval,
    fölvirradsz
    virágokban,
    kibomlasz az ágakon
    tiszta levelekben:
    maradj velünk
    a fölkelő
    nappalokban,
    s minden időben.

Serfőző Simon - Szerelem

 Ruháid belsejét kiforgattam,
felkutattam nappalod,
amelyen átjöttél,
mint egy síkságon, selymeid,
hajad szétkuszáltam.

Kihallgattam ágyad csöndjét,
ajtódból visszafordultam,
szétfeszítettem melletted álló sugarat,
vetkőzésnél meglestelek.

Tegnapi napba visszafutva
hangod meghallgattam újra,
feldúltam jelened, mint a lombot,
magánnyal bekerítettelek,
hogy kifaggassam vergődésed neszét,
szerelemben rádnyitottam szemem:
mindent megtudjak rólad.
Lélegeztél bennem boldogan.

Serfőző Simon - Onnan hallom

Hányszor kereslek! S szólongatásom
hangodat hiába hívja.
Bekiáltok magamba is. Onnan hallom:
legbensőmből szólsz vissza.