Federico García Lorca - Találkozás

Se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk tilos
ez az égi szerelem.
Te…mégis tudsz engem.
Mély bennünk az érzés!
És mégse’ tévessz lépést.
Mindkét tenyeremen
fájdalmas szög-sebek
lobogva égnek.
Látod-e? Nézz rám, nézz
kezemre: vérzek.
De ne fordulj vissza,
csak lassan menj tovább,
én imádkozom helyetted is,
mint Szent Kajafás,
mert se neked, se nekem,
már jól tudjuk, nekünk tilos
ez az égi szerelem.

(Kovács Anikó fordítása)

Baranyi Ferenc - Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.

Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.

Mi hát - mi egybetart - a lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kívánsz.

Mindegy, most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.

Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény, a vér, a köd.

Benczes Sándor Gábor - Töröld le gond-ráncaid

Töröld le arcodról gond-ráncaid,
nézd, nézd azt a sok apró gyönyört,
mi körbevesz lágyan, szerényen,
s csendben, kedvesen téged köszönt.

Látod amottan azt a kis virágot?
mily lágyan simítja, ringatja a szél,
és hallgasd, ott egy karcsú fán,
hintázva csacsog a sok zöld levél.

Hallod? Az a madár csak neked dalol,
trilláz, cifrázza, s ágról ágra száll,
s ott a tó, vize hatalmas tükör, benne
(zajt ne üssön) a hal lábujjhegyen jár.

Gyere, most ne gondolj gondra,
csendben elnyúlva e lágy fűben
(zöld szőnyeg, fel, az égig terül)
száguldjunk az ismeretlenben.

Kamarás Klára - Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Parti Nagy Lajos - Alázat

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem.
Megcsöndesedtem, nem verekszem
többé, várom türelmesen,
hogy gazdag terveit betöltse
életemmel a szerelem.

Fáj a hiány szivemben, restelem,
hogy ember így vagyok,
hogy lelkemen és testemen
a csonkaság sajog
de rendelés ez, jogerős itélet,
nem lázadok.

Nem lázadok, csak mentem magamat,
ahogy lehet,
csak illő társamat
fürkészem a hiú magány helyett,
aki ölében és kezében
ajándékot számomra rejteget.

Szeretném elmondani végre, végre,
mi vagy nekem
hát így terelt hálóm elébe
a gondos szerelem,
hogy fönnakadva gyönge szálain,
maradj velem.

Tőled már a viharok elszaladtak;
szelid verő
fényezte békés vonalát utadnak,
a nyugalom, e fő erő
lengett lényed körül,
mint sérthetetlen levegő

Szél támad, és elvinni készül,
emelgeti a szoknyád,
beteg vagyok a rettegéstül,
zokogva borulok rád:
úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr
szökni-akaró foglyát.

Ijesztenélek a világgal:
mi lesz, ha nem véd
az én hűségem? kis virágos ággal,
mi lesz veled? károdra tennéd.
Ijesztenélek, s panaszkodom inkább:
romjaimon tekints szét!

Szél támad, és elvinni készül
nyomaidon bedől
az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül
többé se ég, se föld,
mindenfelől a hiány szakad rám,
te óvsz mindenfelől.

Szeretném elmondani végre egyszer,
mi vagy nekem,
most, amikor már húzódol, menekszel,
s nehéz fejem
horgadva várja: koszorúzza meg már
a szerelem.

Harcos Katalin - Álmodj velem

Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg a pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz, s a két karom visszaölel,
és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
és kedvem derül, szívem kitárom.
Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!

Sütő András - Annyira szeretlek!

A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!



   

Kiss József - Ó, mért oly későn...

Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru távozása idején:
Mért nem találkoztam rózsanyíláskor,
Hajnalhasadáskor veled én?
Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe
A pacsirtát lesbe, te meg én?
Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak,
Az ifju álmok idején!...

Dsida Jenő - Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó,
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó,
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.

Pilinszky János - Tűz és víz

Sírásunk mindent egybemos,
tűzvésszé mázol minden lángot,
mint a hétágú gyertyatartón
a hét szál gyertya, életünk
ettől a víztől fuldokol,
ebben a vízben éget - lángol.

Kassák Lajos - Szerelem és játék

Bezártalak, hogy ne lássalak.
Ha látlak, megáll szívverésem,
félek, hogy a szívedet elérem.

Rózsatőt ültetek ablakod alá,
s ha jönnek a hajnali szelek,
leválik rólad álmod gyönge héja.

Két nagy szemeddel láthatod,
a rózsa szirma, a hajnal is
én vagyok.

Efraim Staub - Barátság, szerelem

Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki jóban-rosszban fogta a kezem,
nem fordult el, s nem húzta orrát,
ha mondtam bármi ötletére: Nem !
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom
mit válaszolnék ? Magamban keresem
a választ, s nem találom,
mert jó barátom, sosem volt énnekem.

Ha kérdezed, hogy volt-e hű szerelmem,
akit szerettem, s aki szeretett,
nem fordult el, s nem húzta orrát,
ha mondtam bármi ötletére: Nem !
Ha kérdezed, hogy volt-e hű szerelmem,
mit válaszoljak ? Magamban keresem
a választ, s nem találom
mert hű szerelmem sosem volt énnekem.

Voltak barátok, kik zsongtak, mint a mézen
zsonganak kiéhezett legyek
s megtettek bármit, céljuk, ha volt
hogy én is a barátjuk legyek,
de minden múló volt. S akár az ősszel
sárgán lehulló holt falevelek,
úgy hagytak el, vagy hagytam őket én el,
ahogy épp fújtak akkor a szelek.

Voltak szerelmek, kik zsongtak mint a mézen
zsonganak kiéhezett legyek,
s megtettek bármit, céljuk, ha volt
hogy én is a szerelmük legyek.
De minden múló volt. S akár az ősszel
sárgán lehulló holt falevelek,
úgy hagytak el, vagy hagytam őket én el,
keresve új és új szerelmeket.

Azt kérded, hogy vagyok képes élni,
ha nincs barátom, s hű szerelmesem ?
A válasz egyszerű, e két dolgot összevonva
legjobb barátom a szerelmem nekem,
s aki szerelmem, az a legjobb barátom
ki jóban rosszban is mellettem áll,
hűségesen kitart velem a bajban
s velem örül, ha mosolyog a nyár.

Mint hű hitves, megérzi azt ha baj van,
s mint jó barát, az oldalamra áll,
meg nem zavarna, hogy ha csendre vágyom,
s fényre, ha vágyom, ragyog mint napsugár.
Így a barátság s a szerelem nekem
egy szót jelent, egy fogalmat takar,
ő fogja vállam, simítja homlokom
s ölel szerelmesen két forró kar.    

T.Fiser Ildikó - Igaz szerelem

Egekig felér a lángoló tűz
Szikrái csillagokkal fénylenek
Olthatatlan vágy varázsos világa
Lelkünket betöltő végzetek

A tűz nem alszik, míg tápláléka
Nap mint nap megterem
Apró ágak mindkettőnk kezéből
Örök parázsként őrizve meg

Egy rönk, s a láng újra lobban
Lelkünk ismét egymásba szárnyaló
Szívünket melengető örök parázs
Együtt őrizve sosem hamvadó

Tisztelet és elfogadás az ág, a rönk
A szeretet az, mi minden nap ráteszi
Egymás szabadságát is vigyázva
Ezt egyikünk szíve sem feledi

Koródi Sándor - Szükség

Szükségem van Rád, hogy legyőzzem
a félelmeimet,
S béklyóikat lerázva, végre újra
szabad legyek.
Szükségem van Rád, hogy az lehessek,
aki vagyok,
S hazatérve Önmagamhoz, adhassam azt,
mit akarok.
Szükségem van Rád, hogy felemelj
erővel, hittel,
Hogy megküzdjek végre magammal, s újabb
próbatételeimmel.
Szükségem van Rád, hogy újra
higgyek, érezzek,
Szükségem van Rád, hogy Létezz,
mert nagyon szeretlek!

József Attila - Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Gál János - Mindenhol

Szeress, ha lelkedben lakok
S rezdülnek éjjel a csillagok
Ha fáznak az újabb hajnalok;
Úgyis, ha magányod én vagyok

Szeress, ha világod itthagyott,
Ha eljönnek érted az angyalok.
Szeress, ha én is meghalok;
Mert a nemlétben is ott vagyok!

Reiner Kunze - A szerelem

A szerelem
vadrózsabokor lesz bennünk.
Ez, ami gyökeret ereszt
a szemekben,
ha pillantásuk a kedvest követi.
Ez, ami gyökeret ereszt
az arc bőrén,
ha a kedves leheletét megérzi.
Ez, ami gyökeret ereszt
a karok bőre alatt,
mikor azok a kedvest átkarolják.
Ez, ami gyökeret ereszt,
él,burjánzik
és esténként,
vagy reggelenként
azt érezzük:
egész bensőnket akarja.
A szerelem
vadrózsabokor lesz bennünk,
ép ésszel kikutathatatlan,
annak alá nem rendelhető.
De a józan ész
bennünk éles, mint a kés.
A józan ész
bennünk éles, mint a kés,
elvágni a rózsát,
el a száz ágát
egy mennyországnak.

(Koosán Ildikó fordítása)

Könyves Tóth Enikő - Oly nagyon hiányzol

ablakom fényében kereslek
annyira hiányzol nekem
a kép szétesik gyenge holdfényben
egy örök tűnődő elmélkedés
vagy halovány emlékkép csupán
s kezem hiába keres
tehetetlenül a semmibe hull
amikor hiányzol beszélek hozzád
távolodó mosolygó arc
pillantása erősít
hogy elerednek könnyeim
égető fájdalom a messzeség
ismét hiányzol napfelkelte előtt
szépsége felkavar
repülni vágynék feléd
szárnyaim eltűnnek a levegővel
áttörhetetlen ablakokon át
egy napsütéses napon
hirtelen ismét hiányzol
a magasban virágok nyílnak
ártatlan lelkek a csúcson
egy pillangó táncol a tavaszban
a Nap felé fordítom fejem
a végtelen egeken túl
te vagy minden amit kívánok
te vagy amiért sóvárgok
amikor a világ összeomlik
testemmel és lelkemmel
száguldok majd feléd
hogy a karjaimban érezzelek
legyen   az menny vagy pokol
nem akarom, hogy hiányozz nekem

Bodnár Éva - A fáradt szív panaszai

 

Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!

Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.

Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.

Jószay Magdolna - Ne kérdezz...

Röppen pár óra,
ki tehet róla,
hogy ennyi csak, mi jut nekünk.
Ne kérdezz, ne faggass,
most hallgass!
Ez a pillanat legyen a válasz.
Nézz, érezz, örülj!
Hisz Mester vagy! –
Lásd, hogyan válok
karjaid közt
eleven szobor-márvány
szerelem-istennőddé.

Szeitz János - Idéző

Hátra levő
Életemben
Tőled távol
Veled élek.

Gondterelő
Nappalokban
Útjaidra
Elkísérlek.

Múltidéző
Csöndes álmok
Éjszakánként
Megidéznek.

Árnyékok közt
Bandukolva
Volt élőknek
Elmeséllek.

Rab Zsuzsa - Kötés

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.

Fövényi Sándor - Emlékszel?

Emlékszel?
Hideg volt, de tavaszt hazudtak
a mandulafák.
Én gyerekként sírtam, kedves,
mikor számhoz ért szád.

Szén szemed még aludt,
ám szád már szertelen.
Korai epret ígért,
s bolondul hittem, szedhetem.

Titkolt tavaszra jött
nyugtalan nyár.
Testünk az égben,
lelkünk a pokolban járt.

És most arcomon, mint öreg fa kérgén
könny-gyöngyként csorog jutalmunk,
az Ősz.

Horváthné Nagy Ilona - Ellopott most

Arcunkon örömkönny-eső,
Egymást kereső
Sejtjeinkben szerelem sajdul:
Ősi akarás.
Most egyszerre zsong bennem
Minden szavad.
Most nem hallok mást, most
Mindent szabad!
Lélegzetem elfúl,
Belőled lélegzem.
Ó, hogy fájt
Nélküled léteznem!
Nincs múltunk,
Nem lehet.
Jövőnk se lesz,
Meglehet,
De most, csak az ellopott
Most számít.
Csak reszkető vágyunk
Elszabadult sodra,
Ami magányos kettősünk
Egy egésszé mossa,
Csak ez a lázas-csodás
Összetartozni akarás,
Csak ez a titkos,
Éji újjászületés,
Ez a hatalmas
Szívdobbanás
Után lüktető élet.

Scheffer János - Szerelem ereje

Kezedet megfogtam és éreztem a lelked,
Kettőnk közt fellobogó, lángoló szerelmet,
Mint száraz homok, ittam gondolataidat,
Mozdulataid, tekinteted, szavaidat.

Szemedbe néztem, s láttam a boldogságot,
A tükörbe néztem és még mindig ezt látom.
Csókjaid íze számban méz volt és mandula,
Gyönyörű volt a hajad fénye és illata.

Tenyered finom erezetét most is érzem,
Ajkaid első érintését sose felejtem el,
Szerelmes szívünk akkor és ott egyet akart,
Összeforrni csendben, egy örökké tartó pillanatban.

Baranyai Csaba - Melledre hajtom fejem

Melledre hajtanám fejem.
Álomittasan,
Emelkedőn-süllyedőn
Melledre hajtanám fejem.

S bár váramban
Nem állomásozik lándzsás őrség
Szerelmem neked
Reményteli, ősi lehetőség.

Melledre hajtom fejem.
Várakozással vagyok tele,
Fizetségem hű szerelem -
Melledre hajtom fejem.

Baranyi Ferenc - Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.