Mint csillagot, örök pályán, rendre fogva tartja a vonzás szerelme – ég kékjében, bolygók futásában, mágnesekben immár ott él benne nagy törvényként a kettőnk szerelme, s összehajló ajkunk oldó csókját ismétli az örökkévalóság.
"Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem."
"Azt hiszem, hogy szeretlek;
VálaszTörléslehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem."
Pilinszky János : Azt hiszem
( NLC- Huligán)
Szép ez a Pilinszky vers, ki is teszem a főoldalra.Ez ott is megállja a helyét, nem csak kommentként.
TörlésMost látom már régen feltettem, ( kedd, június 26, 2012)
VálaszTörlésSzerintem régebben is kitetted...többször is...csak nem ide. :)
VálaszTörlés( NLC- Huligán)