Pillantásom, mint az inga,
szemed, ajkad, oda, vissza,
lényedtől megrészegülve
heverek le, le a fűre.
Éhes harkály szívdobogás,
csak te, csak te és senki más.
Felnézek rád, édes bálvány,
Éj-szalag haj, szem-szivárvány,
csípőd völgye, édes dombok,
életemről én lemondok,
csak légy enyém, csak ma éjjel
ölelj át a csillagfénnyel!
Szíved dobol tenyerembe,
csókod íze visz a mennybe,
és ha ott hagy, azt se bánom
hisz lehet-e szebb halálom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése