(Nagy Lászlónak)
Csak a szerelem visz át
létünk hullámtengerén,
csak a szerelembe oltott
boldog, vak remény.
Csak a szerelem visz át
az erőtlen évek alatt,
csak a szerelembe szőtt
görcsös akarat.
Csak a szerelem visz át
az árnyakból a fénybe,
csak a szerelembe font
álmok messzesége.
Csak a szerelem visz át
életből halálba,
csak a szerelembe égett
szívem ragyogása.
Csak a szerelem visz át
fogában tartva,
csak a szerelem visz át
a túlsó partra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése