Emlékeimben csillagok,
rügy feszül az ágon,
kezed, szemed, mozdulatod
lesz örök lakásom.
Tíz ujjaddal ha
tollászkodol az arcomon,
két kezed kedvéért
madárrá változom.
Mindent lent hagyok!
Kertben az alkonyat,
dérütött fákat,
katonasírt a parkban,
hol másokra vártam.
Mindent lent hagyok!
Arcom egy levert harcban,
sarkom egy nagy futásban,
elbotló lépteim
egy szénaboglya-nyárban.
Emlékeimben fúj a szél,
hordja az árnyad…
Fekete tollú,
fehér madár vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése