Őri István - Ha szerelmed rabja vagy

Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt.

Sárközi György - Week-end

Virágok közül visz a vonat, szagos füvek közül:
Mint falurosszára a pandurok, ugy néztek rám ismerve s idegenül.

Vöröspofáju, dühös pipacs, sarkantyus szarkaláb,
Szuronyos bogáncs és nyakig begombolkozott borvirág

Kisértek néma megvetéssel utamon - s összeszorult
Szivemben mint vadrózsabokor pirkadt föl édesen a mult.

Itt jártunk együtt, karcsu nyakad arany pihéit itt borzolta szám,
A hátizsákot itt bontottuk ki Isten asztalán,

Egymás karján itt szunditottunk - s tojáshéj, zsiros papiros,
Pipacs, szarkaláb, borvirág mind mosolygott, hogy mily csinos

A kedvesem s egy bókoló bokor ága fölémhajolt,
És csiklandozva megdicsért... Május, szerelem hónapja volt!

De most, hogy rosszkedvün s egyedül tiportam a füvet.
Elforditották a régi barátok tőlem kis szivüket,

Az ég is haragos-vörös lett, mint egy égő mező,
S könnyeit könnyeimhez keverte a szemező eső.

Ady Endre - De ha mégis?

Gondoltam: drága, kicsi társam,
Próbáljunk mégis megmaradni
Ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,
Tarts meg tegnapnak, tanuságnak,
Tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,
Gondoltam: drága, kicsi társam,
Tarts meg engem igérő Multnak.

Tarts meg engem, míg szögek vernek,
Véres szivemmel, megbénultan,
Mégiscsak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
Ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,
Kinek az orkán odaadta,
A te tűrő, igaz kezeddel.

Hegedűs László - Ha elmégy...

Ha elmégy, én nem mehetek utánad
Nem lesz erőm, hogy megkeresselek.
Sötét magányom kínoz majd, s a bánat.
Járok, jajongok, mígnem este lesz.

Ha este lesz, fejem lehajtom csendben.
Hálát mondok, hogy ismerhettelek.
Hogy kis kezed itt volt meleg kezemben,
s hogy ajkam ajkadon pihenhetett.

Ha majd elalszom, te leszel az álmom:
A csöpp idő, mit véled éltem át,
s közös madarunk, a csalogány

Megáll szívem, és döbbenten csodálom
az Éden fényes állócsillagát,
Mely alatt nem kínoz már bús magány.

Szakáli Anna - Ott leszek...

Ott leszek, ha az orgona nyílik,
bújok hozzád, esdeklő-szelíden,
tavaszi fényekkel hajnal játszik,
szerelem villan szemed tűzében.

Ott leszek én, fenn a hegy tetején,
sólyom-röptű selymes suhogásban,
ott szerettük egymást az elején,
édes-gyönyör, futó sóhajában...

Ott leszek én, hozzád visz a vágyam,
szemedből fakadó ragyogásban,
élek, hol a fenyves ringat lágyan,
fák közt futó napfény sugarában.

Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
egy bársonyos, holdsugaras éjen,
ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
idő kovácsolta, egy testben lélekben.

B. Radó Lili -

Ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,

hajszás Harc és ezernyi Verseny,

gyötrött Dalom, sok véres Versem,

Féltés, Gond, ájult Szerelem,

ne játsszatok többé velem,

nem ér a nevem.

Christina Georgina Rossetti - Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze

a hallgatag országba érkezem,

s nem foghatod meg többet a kezem,

és nem fordulhatok el tévedezve.

Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,

s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:

csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,

késő tanács, imádság, minden eszme.

De ha felejtesz, s aztán valahogy

emlékezel reám, ne búslakodj,

mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt

nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,

százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,

semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Kun Magdolna - Mondd

Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek?
S megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom?
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
És a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom?

Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
Mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott
S melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
A szerelem éltető erejétől kaptak öröktüzű lángot.

Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
És nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
Mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
Ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.

Balázs László - Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Nyakasné Suszter Mária - Vártalak

  
        Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt,
     Hallgattam dalát, míg Téged vártalak,
     Hangjegyként hulltak az aranyló levelek
     Behunytam szemem, szívem megremegett.
   
     Hajó kürtöl a kék messzeségből,
     Hegyek orma tekint a víz tükréből,
     Furcsa hely: a csend most itt honol,
     Ahol a szél ma még békésen dalol.
   
     Távol a világ fülsiketítő zajától,
     A mentőautók üvöltő sikolyától,
     Apró gyémántok mesélnek a kincsről:
     Megkopott, ringó bölcsőjükről.
   
     Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
     Dalolva, futva, rohant a platánok alatt
     Vele dúdoltam én is míg vártalak,
     A Dunánál, hol sírnak a szerelmes szavak.

Szabó Győző Gyula - Úgy szeretném...

 

Csókom ne kérd, elvárni nem szabad,
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Más városban, hol este csíp a fagy,
Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nappal, ha egymást ismerni sem szabad,
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy.
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!

Próbálj csak adni! Kérni nem lehet.
Úgy szeretném, hogy én szeresselek!

Tornay András - Megalkuvás nélkül

Megalkuvás nélkül
Teljesen
Csak előre nézve
Tisztán
Emberfeletti gyöngédséggel
Őszintén
Megbocsájtásba takarva
Győztesen
Mindent átadva
Türelmesen
Önmagam nélkül
Örökre
Melletted maradva
Szelíden

akarok szeretni.

Charles Algernon Swinburne - Versengés

Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
ősz bánat s édes kéj -,
ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,
s dallam a szerelem,
énekben egyesülnénk,
ajk-ajkon üdvözülnénk,
s csók, csattogó madárhad
zengne esős delen,
ha vers volnék a dalban
s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál,
együtt sütnénk, havaznánk,
s míg március csókot dob ránk,
míg nárcisz s harkály éled
eperízű szélre vár -
ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én,
játsznánk ősszel, tavasszal,
csellel, édes szavakkal,
könnyekkel, éjjel, nappal,
nevetve lány s legény -
ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én.

Ha te április hölgye
s én májusnak ura,
legyeznél gyenge ággal,
beszórnálak virággal,
míg a nappal árnyak völgye
s az éj fényes, fura -
ha te április hölgye
s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,
és én a kínkirály,
Kupidót együtt lessük,
csalfa szárnyát lenyessük,
táncot mértékre jár ő,
zablát kap, pórul jár -
ha te örömkirálynő
és én a kínkirály.

(Hajnal Anna fordítása)

Kőmüves Klára - mert hittél -

Úgy hittél, hogy már azt sem tudtad, mi a
bánat és vállat vontál mindenre, ami fájhat.

Nem ment az együttérzés úgy, mint régen,
mert már nem hittél, csak a beteljesülésben.
...

Ő volt a valóság, egymástól fogant belénk az
álom. Végül halála lettem és ő az én halálom.

Jószay Magdolna - Sakura-ünnep

   
     Ragyogott ezer és
     millió cseresznyevirág
     a Sakura-ünnepen,
     rózsaszín és fehér csodák
     az öröm, a tisztaság
     és nyugalom napján
     a Füvészkertben.
     Ragyogott lelkünk is,
     minden pillanatot - a jelent,
     a békét, a szépséget -
     elraktároztuk szívünkben,
     a rózsaszín, apró virágok
     csillagként szikráztak szemedben...
     Köszönöm, hogy vagy,
     s hogy e napon én is
     boldog és szép lehettem.

Faludy György

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt; téged elereszt.

Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

Benyó Judit - Álmomban, átölelve

Álmomban, átölelve téged,
nem siettem vissza
az ébrenlétbe.
Ölem lángjában pihentél,
az űrbe szálltunk,
a tomboló szélbe.

Álmomban fellélegeztem,
bársony leplében lehelt ránk
az éjjel –
furcsa fuvallatban, a szívben,
igazi vágyak
igazi vágyak.

Endrődi Sándor

Egykor nagyon szerettelek,
S most is. Ám ez szinte más.
Ez is, az is szerelem, de
Benne milyen változás!

Mi különbség lehet köztük,
Mi különbség, mondsza csak?
- Regényesebb volt az nyilván,
S ez bizonnyal - igazabb.

Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj

A fájdalom s öröm betölti szívemet,
amíg kezemben érzem átfagyott kezed;
némán szemedbe nézek, látod, könnyezem,
szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.

Kavyamitra Maróti György - Drágám

Drágám,
az évek nem jobbulnak,
és nem igazulnak meg már soha.
Két szerelmes tenyerem csupán
a múlt idő melegét óvja.

Drágám,
az évek csak jönnek, mennek:
már aligha gondolhatok másra,
mint a csillagoltó, várva-várt,
nagyszerű elmúlásra.

Drágám,
az évek már így múlnak el,
ilyen halálos, béna zuhanásban.
Szép lett volna, ha hiszel bennem,
ha hiszel a nagyszerű újulásban,

ám drágám,
az éveknek értelmük volt.
(Nem is gondolhatok másra.)
Formált minket: téged és engem,
még ha múlt idővé vált is mára.

Drágám,
az éveknek értelmük van,
noha semmi esélyünk arra,
hogy megértsünk bármit is
véletlen, szörnyű zuhanásban.

Drágám,
az évek nem jobbulnak,
és nem igazulnak meg már soha.
Két szerelmes tenyerem csupán
a múlt idő melegét óvja.