2012. április 25., szerda

Kőmüves Klára - mert hittél -



Úgy hittél, hogy már azt sem tudtad, mi a
bánat és vállat vontál mindenre, ami fájhat.

Nem ment az együttérzés úgy, mint régen,
mert már nem hittél, csak a beteljesülésben.
...

Ő volt a valóság, egymástól fogant belénk az
álom. Végül halála lettem és ő az én halálom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése