Babják Krisztián - Mindenért egészen

Megmenteni életemet nem tudom, ki másra bízzam,
nem tudom, hogy árva lelkem ki más lelkével borítsam:
fogja össze, ami széthull, mind, mi bennem becses érték -
sejtse meg: mit én szülhetek, nem-álmodott csoda-mérték.

Erre kellesz: légy szolgája általam egy új jövőnek;
palotáim máskülönben kártyavárként összedőlnek.
Nincs bizalmam senkiben sem, feltétlen kell szeretni már:
minden kell cserébe annak, aki, látod, mindent kitár.

Láthatsz másként: hajléktalan. Magam útján ez lehetek.
Az, ki szülhet: őrülődik. Nem tartják meg semmi egek.
Egeknél több kell, hogy legyél földnél mélyebb alázattal -
tudnod kell helyettem élni önátadó áldozattal.

Sorsod vagyok. Mondhatsz nemet. Élhetsz boldog, más életet.
Nem lehetsz te se több, se jobb annál, akit vágyad szeret.
Sorsom te vagy. Akard jövőm, s általad leszek, ki lennék.

Bella István - Most csak

Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem szememmel, nézlek a számmal,
nézlek bőrömmel, kezemmel,
nézlek kigyúló szempillámmal.

Vakok látnak úgy, ahogy én nézlek.
A föld az eget így betűzi.
Így tapogatják világtalan fények
csillagok borzongó betűit

Sárhelyi Erika - Napod leszek

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.

Ács Zoltán - Meg akartam maradni

Meg akartam maradni
abban a szent várakozásban,
abban a tiszta lázban,
amikor fehér kezed
még őrizte vázam.
Meg akartam maradni.

Meg akartam maradni
szőkének, simának és kőnek,
fehér kezedben súgva
a mulandóság mítoszait,
soha nem szenvedőnek,
meg akartam maradni.

Pleskó Gyöngyi - Egy szó

Egy szó, ami hirtelen, – szíven talál,
Elég, hogy összetörve némán félre állj.
A tengernyi gond közül
Nincs semmi jó.
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó.
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz,
Sose búcsúzz el!
Mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal,
Van ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű, a hó alól,
Tavasz felé.
Szabadon lélegezve tör a fény felé!
Te is úgy érzed, új élet vár.
Ha álmodozol hű maradtál.
Sose búcsúzz el,
Minden új nap egy új remény!
Van, hogy elveszítesz mindent,
Mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el,
Mert az éjszaka véget ér.
Újra eljön majd a hajnal,
Van ki vár, hogy visszatérj!

Tóh János - A Hold fényében

A telihold fényében állok
Szeplőit kutatja tekintetem,
S talán a válaszra várok,
Mit keresek én, idelenn.

Fagyos föld deres füvén
Hold ezüstje felragyog,
Mint magányos feketeszén,
gyémántok közt ballagok.

László Eszter - Szivárvány

A csendben, a sötétben
egyszerre gurulni kezdtünk a végtelenbe,
virágok, madarak közé, zöld rétre,
ahol a lehetetlen lehetséges,
ahol az idő nem véges,
ahol a zöld, a piros, a kék,
a sárga, a lila, a fehér
szivárvánnyá változik,
szívedben, s szívemben lakozik.

Ács Zoltán - Hiszek

Megkeresztelkedem
szemed oltó tüzében,
hiszek benned vakon,
hozzád rendezem minden rezdülésem,
és nem lesz majd szavam,
ostoba leszek megígérem,
szám kicsordult harang,
omladék hajad éjjelében,
mosolyodhoz láncolom magam,

mert, ha távolodunk,
csak sejtem, hogy vagyok,
hiányod titkosítja sejtem,
gondolatom tőled roskadoz.
betöltöd valamennyi szervem.

S ha lenne hangja,
akkor hallanád, ahogy
reméllek,
Ahogy dolgozom és forog
kezeim között az anyag,
emléked
lámpása alatt hatolnak mélyre
jótékony kések és savak.

Koltay Gergely - Csak egyszer úgy legyen

Úgy szeretni, hogy nem tudok, s nem mondhatom, mit gondolok
az olyan mint a fák, ha nem nőnek tovább.
Úgy élni, hogy nem láthatok, s nem érzed, csak tiéd vagyok,
az olyan mint egy szó, a ki nem mondható.

Csak egyszer úgy legyen, ahogy én elképzelem, mindkettőnknek jó legyen
az ajtó nyitva áll, ha hív egy új világ, érezd úgy hogy jó Neked velem
Hogy jó legyen velem, csak egyszer úgy legyen.

Úgy szeretni, úgy hogy nem tudod,
s mondjam soha nem várhatod,
az olyan mint egy ág, mely szívünk fonja át

Csak egyszer úgy legyen, ahogy én elképzelem, mindkettőnknek jó legyen
az ajtó nyitva áll, ha hív egy új világ, érezd úgy hogy jó Neked velem
Úgy várni valakit s érezni, hogy nem jön el, ölelni már többé nincs kivel.

Csak a vágy, hogy legyen folytatás,
érezd úgy, hogy jó neked velem,
Hogy jó legyen velem, csak egyszer úgy legyen.

Preszl Éva - Tűzvirág

Kezedben tört varázs,
Szemedben fényparázs,
Markodban a világ.
Mondd tovább, tűzvirág!

Mosolyod, ha akar,
Napot is eltakar.
Álmomban elszálltam,
Vágyadban ott jártam.

Tűz volt a szerelmed,
Föld-ég az Istened,
Föltépett sebeket,
Örökre feledted.

Mosolyom, ha akar,
Minden nap betakar.
Somolygó tűzvirág,
Mondd, miénk a világ?

Rainer Maria Rilke - A csend

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallod-e: zúg…
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám…
… de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak – a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélegzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

(Tandori Dezső fordítása)

Sárhelyi Erika - Csöndesen...

Csöndesen szeretlek.
Magamban. Nem, mint a csitrik,
Kik még világba kiáltják
Szívük határtalan örömét.
Az én szerelmem csak
Benned élve láttatja az erejét.
Álmodban szeretlek,
Nézve vonásaid jól ismert rajzait,
Mit rejthetnek vajon még
El nem mondott, éjben rejlő álmaid?
Szeretlek ébredőn, morcosan,
Szeretlek frissen és szakállas-kócosan.
És szeretlek téged munkába indulón,
Sietve adott csókoddal a számon,
S szeretem, ahogy tested nyomát
Elsimíthatom az összekuszált ágyon.
Én csöndesen szeretlek,
Csak annyira, hogyha múlna,
Majd nekem is fájjon...

Fodor Emese - Mámorító csönd

Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.

Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK

Beri Róbert - Sírig tartó szerelem

Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.

(forrás: poet.hu)

B.Huszta Irén - Szeretlek

szeretlek magadért
ölelő szívedért
kimondott és csendben maradt szavakért
szeretlek magamért
boldogság-percekért
lélek mélyén eredő szerelemért

szeretlek Istenért
hálatelt imákért
könnyekért és reményt adó kegyéért

szeretlek mindenért
ami vagy s lehetnél
szívvirágos nyárban nyíló tavaszért

Benedeczki Elvira - Ajkamon őrzöm

Ajkamon őrzöm az első csók illanó-suhanó,
tengervízillatú, ártatlan ámulatát,
számban érzem a csókízű szó kínzóan édes,
őrülten lágy dallamát.
Szédítő tánc ritmusára aorta dobol
nyakam szellőt szomjazó hajlatán,
s ha ráhajol testemre az Este,
érzi lüktetni ereimben a szabadság
repdeső, csapongó, engedetlen rabmadarát.
Kergeti szertelen gondolataim értelmét vesztett,
csellengő csapatát,
s ringatózik százszor elsuttogott pasztellhagok,
rózsaszín tündérkacagások mámoráramlatán.
Lovagol emlékeimben szárnyát bongó hajnali álmok
sejtelmes, érzéki angyalán,
s elpilled a szerelem gyengéd, ölelő, reggelig becéző
bársonypamlagán.

Pilinszky János - Könyörgés

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szivemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.

Zsirai László - Szerelem

Mosolyod kútjából merítem
gyöngyöző dalaim jó ízét,
szívem falára kivetítem
tekinteted aranyló színét;

árad a szeretet belőled,
felőled özönlik és feléd;
ne rabolják el soha tőled
a hűség bilincses ékszerét!

Lelkem békességgel gondol rád,
szemedből süt a jóság napja,
léted harmonikus boldogság –
bár lennék életfogytig rabja!

Maretics Erika - Mégis

Kihunyt csillagok tüzében égő létem
éjzöld barlangjába,
Lehajtom fejem szomorúságomból
faragott nyoszolyámra.

Bezárt szemem látja fehér, elomló
testedet,
Kinyújtom kezem feléd, oly soká
kerestelek.

Égszínkék pillantásod jeges leheletét
érzem bőrömön,
megfagyaszt örökre, mégis Te vagy
börtönöm.

Csabai Andrea - senki se értse...

_{(Levél Barátomhoz)}

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.