2011. március 21., hétfő

Maretics Erika - Mégis




Kihunyt csillagok tüzében égő létem
éjzöld barlangjába,
Lehajtom fejem szomorúságomból
faragott nyoszolyámra.

Bezárt szemem látja fehér, elomló
testedet,
Kinyújtom kezem feléd, oly soká
kerestelek.

Égszínkék pillantásod jeges leheletét
érzem bőrömön,
megfagyaszt örökre, mégis Te vagy
börtönöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése