Megkeresztelkedem
szemed oltó tüzében,
hiszek benned vakon,
hozzád rendezem minden rezdülésem,
és nem lesz majd szavam,
ostoba leszek megígérem,
szám kicsordult harang,
omladék hajad éjjelében,
mosolyodhoz láncolom magam,
mert, ha távolodunk,
csak sejtem, hogy vagyok,
hiányod titkosítja sejtem,
gondolatom tőled roskadoz.
betöltöd valamennyi szervem.
S ha lenne hangja,
akkor hallanád, ahogy
reméllek,
Ahogy dolgozom és forog
kezeim között az anyag,
emléked
lámpása alatt hatolnak mélyre
jótékony kések és savak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése