2011. március 31., csütörtök

Preszl Éva - Tűzvirág




Kezedben tört varázs,
Szemedben fényparázs,
Markodban a világ.
Mondd tovább, tűzvirág!

Mosolyod, ha akar,
Napot is eltakar.
Álmomban elszálltam,
Vágyadban ott jártam.

Tűz volt a szerelmed,
Föld-ég az Istened,
Föltépett sebeket,
Örökre feledted.

Mosolyom, ha akar,
Minden nap betakar.
Somolygó tűzvirág,
Mondd, miénk a világ?

2011. március 30., szerda

Rainer Maria Rilke - A csend




Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallod-e: zúg…
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám…
… de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak – a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélegzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

(Tandori Dezső fordítása)

2011. március 29., kedd

Sárhelyi Erika - Csöndesen...




Csöndesen szeretlek.
Magamban. Nem, mint a csitrik,
Kik még világba kiáltják
Szívük határtalan örömét.
Az én szerelmem csak
Benned élve láttatja az erejét.
Álmodban szeretlek,
Nézve vonásaid jól ismert rajzait,
Mit rejthetnek vajon még
El nem mondott, éjben rejlő álmaid?
Szeretlek ébredőn, morcosan,
Szeretlek frissen és szakállas-kócosan.
És szeretlek téged munkába indulón,
Sietve adott csókoddal a számon,
S szeretem, ahogy tested nyomát
Elsimíthatom az összekuszált ágyon.
Én csöndesen szeretlek,
Csak annyira, hogyha múlna,
Majd nekem is fájjon...

2011. március 28., hétfő

Fodor Emese - Mámorító csönd



Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.

Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK

2011. március 27., vasárnap

Beri Róbert - Sírig tartó szerelem




Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.

(forrás: poet.hu)

2011. március 26., szombat

B.Huszta Irén - Szeretlek




szeretlek magadért
ölelő szívedért
kimondott és csendben maradt szavakért
szeretlek magamért
boldogság-percekért
lélek mélyén eredő szerelemért

szeretlek Istenért
hálatelt imákért
könnyekért és reményt adó kegyéért

szeretlek mindenért
ami vagy s lehetnél
szívvirágos nyárban nyíló tavaszért

2011. március 24., csütörtök

Benedeczki Elvira - Ajkamon őrzöm



Ajkamon őrzöm az első csók illanó-suhanó,
tengervízillatú, ártatlan ámulatát,
számban érzem a csókízű szó kínzóan édes,
őrülten lágy dallamát.
Szédítő tánc ritmusára aorta dobol
nyakam szellőt szomjazó hajlatán,
s ha ráhajol testemre az Este,
érzi lüktetni ereimben a szabadság
repdeső, csapongó, engedetlen rabmadarát.
Kergeti szertelen gondolataim értelmét vesztett,
csellengő csapatát,
s ringatózik százszor elsuttogott pasztellhagok,
rózsaszín tündérkacagások mámoráramlatán.
Lovagol emlékeimben szárnyát bongó hajnali álmok
sejtelmes, érzéki angyalán,
s elpilled a szerelem gyengéd, ölelő, reggelig becéző
bársonypamlagán.

2011. március 23., szerda

Pilinszky János - Könyörgés



Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.

Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szivemben nincs már más, mint durva dárdák.

Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.

2011. március 22., kedd

Zsirai László - Szerelem





Mosolyod kútjából merítem
gyöngyöző dalaim jó ízét,
szívem falára kivetítem
tekinteted aranyló színét;

árad a szeretet belőled,
felőled özönlik és feléd;
ne rabolják el soha tőled
a hűség bilincses ékszerét!

Lelkem békességgel gondol rád,
szemedből süt a jóság napja,
léted harmonikus boldogság –
bár lennék életfogytig rabja!

2011. március 21., hétfő

Maretics Erika - Mégis




Kihunyt csillagok tüzében égő létem
éjzöld barlangjába,
Lehajtom fejem szomorúságomból
faragott nyoszolyámra.

Bezárt szemem látja fehér, elomló
testedet,
Kinyújtom kezem feléd, oly soká
kerestelek.

Égszínkék pillantásod jeges leheletét
érzem bőrömön,
megfagyaszt örökre, mégis Te vagy
börtönöm.

2011. március 20., vasárnap

Csabai Andrea - senki se értse...




(Levél Barátomhoz)

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ráhajol az ég a tó vizére,
fák bújnak össze messzi távol,
csended mindig hallat magáról.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
ne legyen benned több világvége,
s mikor a szél újra földhöz ér,
virágát bontsa nyárban a tél.

Úgy írom meg, hogy senki se értse,
emlékezz milyen az álmod kékje,
elég ha mi tudjuk ez áldás,
azt akarom, mindent fényben láss.

2011. március 19., szombat

Tornay András - Veled




amikor minden ígéret megkopott már
amikor a hideg is éget
akkor is veled leszek
lehet hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted

van gondolat, amit nem lehet jól időzíteni
van mélység és magasság, amely közt mégsincs távolság
lehet, hogy nem érzed
biztos, hogy nem érted
de ott is veled leszek

van éjféli napfény
lehet, hogy nem érzed
van májusi hóvihar
biztos, hogy nem érted
elég ha tudod: Veled vagyok

2011. március 18., péntek

Reviczky Krisztina - Talán egyszer




Ha ígéretet tettél volna,
számon úgyse kérném soha.
Nekem elég, ha látom,
pár méter a mennyország
míg itt vagy. És várom,
hogy egyszer elvigyél oda.

2011. március 17., csütörtök

Jacques Prévsert - Halott levelek




Jusson eszedbe, mi oly messze tűnt,
az az idő, mi csak tiéd s enyém,
ó, sokkalta szebb volt az életünk,
és ragyogóbb, hisz dőlt ránk a fény.

Kupacban áll a sok holt falevél -
a tűnt nyarak emléke int,
kupacban áll már a sok holt levél,
mint könnyeink és örömeink.

És az őszi szél elhordja mind,
hol feledésnek éje vár,
de lásd, tudom még szó szerint
azt a dalt, mi oly messze már...

E dal miénk, hozzánk hasonló,
tiéd e dal s enyém, szivem,
nincs két sziv még oly egybehangzó,
mint szíved és az én szivem.

Csendben válnak el, egy szót se szólva,
kiket az élet űz tovább,
és az ár, a tengerár lemossa
a tűnt szeretők lábnyomát.

(Baranyi Ferenc fordítása)

2011. március 16., szerda

Komáromi János: csak szerelemem marad





lesz majd idő
hogy fáradt lépteim
hozzád vezetik ismét
nappalok csengőn tiszta
álmai

előtted állok majd
fejem lehajtom
és a földre hullanak
az elszaladt idő
könnyei

szavad hajamhoz ér
bőrömet simítja tekinteted
én csak állok csendben
köszönni sem tudok
Neked

magam mögött hagyom
minden büszkeségem
amit magadtól adsz nekem
már csak annyit és azt
kérem

és várok ha kell
végtelen évek nem érintenek
várok, amíg csak élek
amíg az ég elborul és a föld végül
eltemet

2011. március 15., kedd

Képes Géza - Vallomás



Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!

Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.

Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.

Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.

Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.

2011. március 13., vasárnap

Hámori István Péter




Sejtjeidben


Ha nem látsz, akkor is veled vagyok,
láthatatlan, szeretteid körében.
Ha pedig sűrűn jönnek a bajok,
forró poklodban emlékem az Éden.

Szeretlek, hogyha nem fogom kezed,
részeddé váltam, sejtjeiddé, régen.
És ha rémülsz, hogy nem leszek veled,
benned szunnyadok, agyad szegletében.

Ott lapulok a kötényed alatt,
én vagyok a szádban az első falat,
és ha megbotlasz, itt a két kezem.

Ijedve hív az aggódó barát,
ám ha meghallom lépteid zaját,
futok előled, s hozzád érkezem.

2011. március 12., szombat

Káli László - Úgy ölelj




Úgy ölelj! Mint halott gyermekét az anyja,
ki még nem hiszi, hogy a két karja
csak drága halottját tartja.
Úgy ölelj! Mintha bármelyik pillanatban
az Élet ujjaink közül messzire szaladna,
s a Vég magával ragadna.
Úgy ölelj! Ahogy még senkit nem öleltél,
ahogy még senkit nem szerettél,
és senkit nem szeretnél,
úgy ölelj!

2011. március 11., péntek

Ecsedi Éva - Hiányzol




Mily messze vagy tőlem.
A hold fényén repülnék hozzád,
Szelek szárnyába kapaszkodva
A szivárvány bíborán,
Csak odaérhetnék, és betölthetném
Magányod, nekem adnád az álomvilágod.

Várj rám, s én jövök, az idő meg nem állít,
Vagy fekete szárnyaimon, mint tetszhalálból ébredt
Sötét angyal, bánom is én mivé lettem
Érted eladnám az ördögnek is a lelkem!
Emelj magadhoz, és ne engedj el soha.
Ez az élet velem eddig olyan volt, mint egy gonosz mostoha...

Hiányzol. Látod, a szívem téptem ki, hogy neked adjam.
Fogadd el, vedd magadhoz és érezd minden lüktetését.
De ha nem kell már, dobd el és taposd szét.
Inkább a halállal egyesülök akkor.
Nem lesz szükségem rá, nem viszem magammal,
Csak egy fekete lepel lesz, mi testemet betakarja.

2011. március 10., csütörtök

Johannes R. Becher - Fohász




Te, ki szeretsz, tartasz életben engem.
Szerelmesen fogsz, szökni sincs remény.
Nélküled rég el kellett volna mennem,
s most maradék időm kitöltöm én,

mert a búcsú fájdalmától kiméllek.
Miattad élet még az életem.
Szíveddel egy a szívem, mely tiéd lett,
az életből csak ez maradt nekem.

(Kálnoky László fordítása)