Válóczy Szilvia - Eszedbe jut majd

 
 

  

Eszedbe jut majd
Egy kért szál rózsa
Eszedbe jut majd
Kedvesed vidám arca
És eszedbe jutnak
Eltékozolt pillanatok
A megsebzett lélek
Kétségbeesett harca.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Szelíd ölelések is.

Eszedbe jut majd
Néma tekintetem
Eszedbe jut majd
Könnyes szemem
És eszedbe jutnak
A közös percek
A megbecsült lángolás
Mit adtál nekem.

Eszedbe jut majd
A holdas éjjelünk
Eszedbe jut majd
Halk csókok pátosza
És eszedbe jutnak
Az álmot őrző
Lágy tapintattá vált
Bús szerelmek mítosza.

Eszedbe jut majd
Minden léptem
Eszedbe jut majd
A gondtalan ébredés
És eszedbe jutnak
A víg mosolyok
Az együtt éltetett
Jóízű nevetés.

Eszedbe jut majd
Mennyire szerettél
Eszedbe jut majd
A sajgó kín fájdalma
És eszedbe jutnak
A bánat súlyai
A bárgyú hiányt
Korbácsoló vágy hatalma.

Eszedbe jut majd
Hogy az élet oly egyszerű
Eszedbe jut majd
Milyen könnyű a nevetés
És eszedbe jutnak
A víg pillanatok
Hogy mennyire megöl
A homállyá nőtt feledés.

Eszedbe jut majd
Egy nő, ki csak írt
Eszedbe jut majd
Hogy ő az életed
És eszedbe jutnak
A jövő szent képei
A töretlen hit
Mi most már kell neked.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Elvesztett álmok is.

Meglátod majd
Miért adott a sors
Meglátod majd
Amiért küzdeni érdemes
És eszedbe jutnak
Lágy dallamok
Miket elvett az idő
S miket lelked örökre keres.

Gál János - Bújócska

Ha völgy leszel, Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak, Én ívelt híd felette
Ha út leszel, Én a szekér rajta
Ha te a szekér, Én majd a pajta
Ha mese leszel, Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel, Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel, Én majd a lapja
Ha te az irkalap, Én a vers rajta.
Ha vers leszel, Én toll, mi leírja,
Ha te a toll, Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel, Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel, Kiválasztalak.

Éles Attila - ... ha veled vagyok

Megváltozom, mikor veled vagyok.
Eltűnnek a gond szántotta nyomok,
mint tenger az éjjeli szélcsendben,
megnyugszik, kisimul zavart lelkem.

Ha veled vagyok, minden másképp van.
A vén tölgy messziről int boldogan,
régi ismerősként köszönt minket,
mert törzsébe véstük a nevünket.

Olyan más vagyok, ha együtt vagyunk,
virágillatúvá lesz a napunk.
Mindegy merre járunk, én azt érzem,
ketten andalgunk egy pipacsréten.

Mikor velem vagy, az annyira jó,
feledni tudom, hogy esik a hó.
A percek peregnek, mint dobütés,
nekem mégis mind csupa napsütés.

Mikor ketten vagyunk, nincs jobb annál,
belehalnék, ha végleg elhagynál.
Néha nem tudom mit is akarok,
szeretem magam, ha veled vagyok.
      

Gyurkovics Tibor: Minden levél

      

Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál, neked tartogat.

A föllobogó fényes nyári tűz
forróságával az ajkadba űz.

Szádba, szívedbe, fogaid közé:
örömmé égjek, váljak derűvé.

Neked emel az ég fölé a táj:
örömmé érik bennem a határ,

hogy fölragyogjak neked mint a nap
neked tartogat minden alkonyat,

neked babuskál mindegyik levél,
amely szerelmes ujjaidhoz ér,

ha végül végig egy leszek veled:
szerelem-nyár, szerelem-őrület

láng legyen testünk és láng a ruhánk,
ahogy maga az Isten szabta ránk...

Fridli Zoltán - Belaksz önmagaddal

Ami szép, az egészben jó?
Ami kép, az egyúttal szó.
Egy percnyi megfáradt emlék,
Csupáncsak ez volnék?
De mégis mondd, mit érez a szív,
Ha a szó halkul, már nem hív?
Mi lehet ez, amit a csend szívbe csent,
Hogy gigászi tartóoszlopa belereccsent?
Merre jár az igaz szó,
bántó vagy vigasztaló,
Ami most, esetlegesen ide lenne írható?
Hol járhat a gondolat....
Talán betemette hulló vakolat.
Szívem nem motel,
csak szeretet pici házikója!
Elenyész? a szobája, azoknak is egy a lakója.
Betöltesz, belaksz önmagaddal,
Kérlek, amerre mész, vigyél magaddal!

Fuchs Éva - Ötvenen túl

  
Várod-e még, hogy hűvös testével átfonjon az éj,
S mint szűk sikátorban támolygó-tántorgó
csavargó, hazataláljon hozzád, a kéj?
Várod-e még, derengő hajnalon, hogy
csobbanjon a víz,
S csak fűszálak gyónják meg
füledbe, már-már vallomásként súgva
reggeli imájuk,
amíg eléd nem áll, az égen izzó tűzgolyó
és tested-lelked követelve
a végtelenbe repít?
Várod-e még, hogy az angyali alkony
befogja a szád,
S halvány csendben hagyhasd,
hogy mindent elsodró-mélyen
benned izzó Érzések törjenek Rád?
Barátom, mondd csak,
várod-e még?

P. Pálffy Julianna - Milyen?

olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a felejthetetlen,
édesen fájó szerelemmel.

Hajnal Anna - Szerelem

    Minek is kérded, neked hiúság,
    csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
    s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
    szégyentől reszketteti szívemet,
    hogy didereg, mint meztelen halott,
    lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
    hogy jeges szégyenében majd elég,
    mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
    Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
    Szeretni kín, megtör és megaláz
    s a fojtott láng, az el-eltemetett,
    füstösen csap fel, mint a gyűlölet.

    Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
    elfordulok, hogy meg ne lássalak,
    félek, fagyok, borzongok, engedek,
    fogam megkoccan nehogy kérjelek:
    szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
    kezdődjön újra bennünk a világ,
    az ősi ködben két felhőgomoly
    egymás felé húz, borulj rám, omolj,
    összecsapásunk villám, néma csók,
    csak te! csak én! borulók, lázadók,
    belőlünk szülessen a csóvás fény,
    mindenben te és mindig újra én.

    Mert te voltál az első, akiért
    testem és lelkem egyszerre megért,
    hogy ezer íz és ezer édesség
    pezsgése, lángja hajtott tefeléd.
    Hogyan köszönjem, mi lenne elég,
    hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
    fellángolt, égett, újjászületett,
    mint a szívem, mely feléd reszketett,
    haldokolt, mint a láng és dadogott,
    új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
    amely betöltött, vakult fiatalt,
    feléd ragyogja, édes diadalt…

Gyóni Géza - Álmok

 
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom -
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szeliden átölel...
De virrad. Ujra itt a hajnal.
Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.

 

P.Pálffy Julianna - ne szólj...

ne szólj,
csak csendben
tedd kezembe a kezed,
ne szólj,
csak nézz rám,
- tudni fogom - mert,
némán is beszél a szemed,
ne szólj,
csak engedd,
s téged is elvarázsol a dallam,
ne szólj,
csak érezd milyen,
ha édes, ajkadtól az ajkam,
ne szólj,
csak ölelj át gyengéden,
bármikor, ha kérem,
ne szólj, csak csillapítsd,
ha őrülten száguld a vérem,
ne szólj,
csak akarj engem,
ne szólj,
csak...őrizz meg,
- ahogy én őrizlek téged -
ebben a fájdalmasan is
gyönyörű, szerelemben.

Frederico García Lorca: Találkozás

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

(Illyés Gyula forditása )

Márk Miklós - Lelked

Lelked gyönyörű sugarában
Melegszenek az angyalok,
Lényed körül a levegő is,
Meghitt fényben ragyog.

Fodros felhők lebegnek,
Végtelen, s tengerkék az ég,
Amit szavaiddal festettél,
Való igaz, s meghatóan szép.

Megnyugvást és erőt szórt,
Mind a két, simogató kezed,
Révész voltál, s távoli szellemek,
Segítettek, álmodtak Veled.

Szivárványfa legfelső ágán,
Ül a hold, ezüstöt szór palástja,
Neked szánja féltett kincsét,
Irigyli a forró nap, ha látja.

Lelked mélyén, valahol legbelül,
Végtelen film pereg, s benne én,
Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,
Recsegve úszik a szerelem tengerén.

Szél repítsen, dagassza a vásznat,
Majd egyszer, ha Te is elhiszed,
Vár ránk utunk végén a megálmodott,
S Neked megírt, trópusi sziget.

Ahol a kolibrik járták őrült,
Szerelmes, és dalos táncukat,
Delfinek énekeltek, és a nap,
Kísérte reggel, bolondos nászukat.

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,
És vigyáztak ránk a csillagok,
A lázas éjszakákat követték a sorban,
A józan, gyógyító, és meghitt napok.

Szép Ernő - Elszorult szívvel

Szabad-é nekem még
Nevetni tréfálni
Levelező fák közt
Füttyszóval sétálni?

Szerelem jön szembe
Szabad észrevenni
Minden bánatomhoz
Hűtelennek lenni?

Helen Bereg - Hegedű sír

    Mint hegedűn síró bús zene
    Szívemben úgy jajong a hiány.
    Húrjain játszó szerelem
    Sajdítja létem dallamát.

    Fátyolzenéje zokogva sír
    Fel-fellibbenve a húrokon.
    Hangja szárnyal, égbe repít
    Minden vágyódó dallamot.

    Hallod kedvesem, lelkem mint hív,
    Mint száll hozzád karodba vágyva?
    Szikrája csillagot vetít
    Felhőn nyugvó éjszakára.

    Lágy szimfóniába szelídül
    Hiány húrjain síró zene,
    Mikor karomba szenderül
    Tested ringató szerelme.

Rab Zsuzsa - Dúdoló

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.

 

 

Vihar Béla: Mindenkiben...

Mint csillagot, örök pályán, rendre
fogva tartja a vonzás szerelme –
ég kékjében, bolygók futásában,
mágnesekben immár ott él benne
nagy törvényként a kettőnk szerelme,
s összehajló ajkunk oldó csókját
ismétli az örökkévalóság.

Juhász Gyula - Mindig

Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam,mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam, és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam, és mindig feledtem.

Serfőző Simon - Szerelem

 Ruháid belsejét kiforgattam,
felkutattam nappalod,
amelyen átjöttél,
mint egy síkságon, selymeid,
hajad szétkuszáltam.

Kihallgattam ágyad csöndjét,
ajtódból visszafordultam,
szétfeszítettem melletted álló sugarat,
vetkőzésnél meglestelek.

Tegnapi napba visszafutva
hangod meghallgattam újra,
feldúltam jelened, mint a lombot,
magánnyal bekerítettelek,
hogy kifaggassam vergődésed neszét,
szerelemben rádnyitottam szemem:
mindent megtudjak rólad.
Lélegeztél bennem boldogan.

Juhász Gyula: Valami nagy...

    Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
    Valami sírás, valami öröm,
    Valami harc, valami csönd,
    Valami nagy, mély szerelem hiányzik!
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Mindig bús, csipkerózsa szívvel
    A várás várában sejtem a sorsot
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Szőke csodák, barna csodák,
    Meddig csodálkozom csak rajtatok?
    Ó, adjatok valami szépet,
    Valami életet, halált,
    Szőke csodák, barna csodák!?

Tandari Éva - Így segítsd lelkem ...

Búcsúzz el szépen , halkan ,
mint Nap fénye elalvó almafán ...
Bús könnyed szárítsa szellő ,
s ragyogjon Szívedben szivárvány .

Csituljon Benned önvád , s zok-szó ,
mert búcsúzni csak mosollyal szabad !
Hálát rebegjen csak Ég felé
sok boldog évünkért szavad ...

Ne sirass eltűnt órát , s napot ,
hisz Tiéd maradt minden Pillanat ,
miket nem fú' el a kósza szél ,
és nem fed be Szívedben az alkonyat .

Derűsen várj hát minden új Fényt ,
mit lábad elé szórnak az Utak ...
Könnyítsd meg mosolyoddal nékem
a fölfelé vezető , végtelen - nagy Utat .

Így segítsd lelkem fáradt lépteit ,
s ne az utolsó , elszaladt percet sirasd ...
~ Erőd add nékem , s ne könnyeid ,
hogy együtt leljen minket egy újabb

~ egy megtisztult alkonyat