Vihar Béla: Mindenkiben...

Mint csillagot, örök pályán, rendre
fogva tartja a vonzás szerelme –
ég kékjében, bolygók futásában,
mágnesekben immár ott él benne
nagy törvényként a kettőnk szerelme,
s összehajló ajkunk oldó csókját
ismétli az örökkévalóság.

Juhász Gyula - Mindig

Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek,
Mindig csillaghonvágy égett szívemben,
Mindig hűtlen voltam,mindig beteg,
Mindig kellettek eléretlen rózsák,
Örök talányok, édes szomorúság.

Mindig nevettek, akiket szerettem,
Mindig nevettem, aki szeretett,
Mindig csak vágytam, és sohase mertem,
Mindig csak vártam én az életet,
Az élet elment, én is tovább mentem,
Mindig daloltam, és mindig feledtem.

Serfőző Simon - Szerelem

 Ruháid belsejét kiforgattam,
felkutattam nappalod,
amelyen átjöttél,
mint egy síkságon, selymeid,
hajad szétkuszáltam.

Kihallgattam ágyad csöndjét,
ajtódból visszafordultam,
szétfeszítettem melletted álló sugarat,
vetkőzésnél meglestelek.

Tegnapi napba visszafutva
hangod meghallgattam újra,
feldúltam jelened, mint a lombot,
magánnyal bekerítettelek,
hogy kifaggassam vergődésed neszét,
szerelemben rádnyitottam szemem:
mindent megtudjak rólad.
Lélegeztél bennem boldogan.

Juhász Gyula: Valami nagy...

    Valami nagy, mély szerelem hiányzik,
    Valami sírás, valami öröm,
    Valami harc, valami csönd,
    Valami nagy, mély szerelem hiányzik!
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Mindig bús, csipkerózsa szívvel
    A várás várában sejtem a sorsot
    És így marad ez mindig, mindhalálig?
    Szőke csodák, barna csodák,
    Meddig csodálkozom csak rajtatok?
    Ó, adjatok valami szépet,
    Valami életet, halált,
    Szőke csodák, barna csodák!?

Tandari Éva - Így segítsd lelkem ...

Búcsúzz el szépen , halkan ,
mint Nap fénye elalvó almafán ...
Bús könnyed szárítsa szellő ,
s ragyogjon Szívedben szivárvány .

Csituljon Benned önvád , s zok-szó ,
mert búcsúzni csak mosollyal szabad !
Hálát rebegjen csak Ég felé
sok boldog évünkért szavad ...

Ne sirass eltűnt órát , s napot ,
hisz Tiéd maradt minden Pillanat ,
miket nem fú' el a kósza szél ,
és nem fed be Szívedben az alkonyat .

Derűsen várj hát minden új Fényt ,
mit lábad elé szórnak az Utak ...
Könnyítsd meg mosolyoddal nékem
a fölfelé vezető , végtelen - nagy Utat .

Így segítsd lelkem fáradt lépteit ,
s ne az utolsó , elszaladt percet sirasd ...
~ Erőd add nékem , s ne könnyeid ,
hogy együtt leljen minket egy újabb

~ egy megtisztult alkonyat

Ferenczy Klára - Elbújnék...

Elbújnék veled
fáradt hóesésben
kandalló-meleg
álmokba merülten.

Néznénk a tüzet
s a didergő fákat,
magányunk lepné be
hó helyett a fákat.

Nem szólnál, ölelnél,
majd mégis, mondanád:
Álljon meg a világ! -
nem, már ordítanád.

S a tűz szép lassan
nyelné el a hangod,
csend volna újból.
Nézz rám, kérlek,
hallod?! -

Bús tekintetedbe
temetném a vágyam...

Füst Milán - Szerelmes levél

A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem a messzeséget issza,
Szájamat megmérgezem,
Az arcomat elrombolom,
Hogy aki lát, vagy hallja szóm,
Hőköljön vissza,
A tüzemet eltitkolom,
S a sötét alkonyatba' két karom
Kitárom részegen eléd -
Kitárom részegen!
S a légen át egy dallamot,
Egy édes dalt küldök feléd,
A halálomról szól e dal.
S hogy most meghalnék szívesen. . .
Oh édes halál jöjj, ó, telt pohár!
Nem bánlak én ma már!
A sírba is majd két kezemmel
Csordúltig megtelt szívemet viszem.

Ladányi Mihály - A szerelem olykor...

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.

Kamarás Klára - Ez több

Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

Paul Celan - Éjjel

Éjjel, mikor a szerelem ingája
mindig és soha közt inog,
szavad a szív holdjainak ütődik,
és viharkék szemed
az eget a földnek adja.

A távol, álomtól feketéllő
ligetből meglegyint az elillant,
s kísért az elszalasztott, mint a jövő nagy árnyai.

Ami süllyed-emelkedik,
a legbelül eltemetetté:
vakon, mint a mi pillantásunk,
szájon csókolja az időt.

Helen Bereg - Remény

Lenyugvó Nap narancsos pírja
szerelem színével írja
a beteljesült reményt,
ott a felhők fölött osonva
a Nap már lenyugodna,
de visszacsillan felém.

Tornay András - Esti óra újjászületve

Esti szellő és hárfadallam festi az eget színesre
Szelíden simogat és elaltat a hold
Kint egyre sötétebb és ijesztőbb
Bent egyre nyugodtabb és világosabb lesz minden
Ma este mindenki megbékélhet mindenkivel
Minden arc csak nevetésre képes
Elfelejtjük átkaink nincs szavunk a neheztelésre
Minden kéz védelembe öleli törékeny testünk
A csendet is el tudnánk most mesélni kíváncsi gyermekeknek
Mondataink hidakat építenek
Virágok nőnek némán s nem vágja le őket senki
Nincs kérdés nincs kétely nincs idő
A tundrán ma nem lesz egyetlen állatka sem áldozat
Tánc, sóhaj, szerelem, kacaj és tangó
Hiányok és félelmek simulnak levelek susogásába
Ma nem öregedtünk egy picit sem.

Őri István - Szeretnék a boldogságról írni

Szeretnék a boldogságról írni
szeretnék többé sohasem sírni
szeretném a világba kiordítani:
Ne csüggedj, van remény
az út vége a győzelem!
Nehéz a harc, de 'mi vár:
boldogság, béke, szerelem!

Szeretnék a szerelemről írni
szeretnék boldogságtól sírni
szeretném a világba kiordítani:
Istenem! Ő itt van velem!
Látom Őt, nemcsak álmodom
a perceket már nem számolom
mert eljött, s többé nem megy el
ó, áldott élet
áldott szépség
áldott szerelem!

Szeretnék csak mindig Róla írni
tündérmesét, igaz történetet
szeretném a világba kiordítani:
Szeret, szeret, szeret!
S azt is, hogy én is szeretem
jobban, mint életem
s ez a szerelem végtelen
mert kettőnké, ugye, Kedvesem?

Szeretném elmondani,
hogy szeme gyönyörű
s ajka édes.
Minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes
s csak, hogy láthatom
a Mennyország nekem.
Szeretném elmondani nektek
hogy végtelen szeretem!

Szeretném, ha mindez való lenne,
szeretném, ha egyszer Ő üzenne:
Várlak, gyere, szeretlek én is!
Szerettelek mindig,
s szeretni foglak
a világ végezetéig!

Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Csukás István - Szomjas évszakom

Szívemig húz a szerelem,
szíved verését hallgatom.
Télből, csendből győztesen
feltámad szomjas évszakom,
fuldokló hite milljó zöld
torokkal a napfényre tört,

így nyitsz bennem, tán tudatlan,
félszeg jóságomra ablakot,
hogy ne legyek, emberi alakban,
vakon zuhanó halott,
modell a pusztuláshoz,
itt belül betervezzek állatit.

De mint nyers színek közt szemed,
acsargó vágyak közt szavad
sosemvolt egyensúlyt teremt,
veled legyek én boldogabb.
Ütőered ver: rebbenő fecske,
míg bőröd nyár-ízét keresve

csókollak (nyárba horgonyt dobunk),
vár ölelésed tiszta hona.
Két kézzel pazarló korunk
véget ne érjen soha!
Áldlak én érte, míg a vér
szívemből szívembe visszatér.

Nagy István Attila - Tenyeremben maradt

A tenyeremben maradt az arcod,
magammal viszem az éjszakába,
amikor útjukra indulnak a félelem
reggelig érő árnyékai,
amikor nincs más,
csak a visszhangzó szívverések.
Tenyeremben maradt az arcod,
imára fonom az ujjaimat,
s vigyázok, össze ne gyűrjék
a nappalok,
amikor már csak egyetlen
vissza nem vonható pillanatot
áldoz fel a hallgatás,
amikor sötét éjszakát virágzik
a tekinteted.

P.Buzogány Árpád - Legyen könnyed

A kezek érintése
legyen könnyed és meleg,
mint napsugár vagy hangod,
amire megébredek,

dicséretnél is jobban
simogasson, úgy, lazán,
ahogy porka hó felett
szokott siklani a szán,

kiskutyák figyelmeként
elidőzzön itt-amott,
s magaménak tudjam, mint
hullámok a friss habot.

Buzsik Tamás - Érezned kell

Buzsik Tamás - Érezned kell
Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem, hogy te ki vagy nekem.
Mert üresek mind és némák a szavak,
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás:
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.
Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit , ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant !

Kun Magdolna - Én nem tudom

 Én nem tudom, mi űz hozzád folyton,
mi ez a fellengzős, bolond őrület,
mely tűzön és vízen át nyomodat kísérti,
s minden lépteden árnyékként követ.

Én nem tudom mi ez a bódult szenvedély,
ami égi-kékre színezi a sötét felleget,
és virágzóvá sarjasztja azon földeket,
melyekre nyári záporcsepp sohasem esett.

Én nem tudom mi ez az örömteli érzés,
ami lelkem falán nyitott életkapukat,
azért, hogy a legnagyobb csalódások közt is
meglelhessem nálad boldogságomat.

Talán sosem tudom meg, miért van ez így,
hisz nincs válasz, a mondd miértekre,
de, ami igazából fontos, amit érteni is kell,
azt úgyis megsúgja szívünk beszéde.

Bródy János - Nehéz okosan szeretni

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni, sajnos, senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
És néha magunk elől is megszökünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni, sajnos, senki nem tanul

Búcsúzom tőled, de látlak még talán
Isten hozzád, kedvesem, gondolj néha rám

A közeledés is félreérthető
S a hazugság is lehet megnyerő
Néha túlérzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni, sajnos, senki nem tanul

Búcsúzom tőled, de látlak még talán
Isten hozzád, kedvesem, gondolj néha rám