Charles Algernon Swinburne - Versengés

Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
ősz bánat s édes kéj -,
ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,
s dallam a szerelem,
énekben egyesülnénk,
ajk-ajkon üdvözülnénk,
s csók, csattogó madárhad
zengne esős delen,
ha vers volnék a dalban
s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál,
együtt sütnénk, havaznánk,
s míg március csókot dob ránk,
míg nárcisz s harkály éled
eperízű szélre vár -
ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én,
játsznánk ősszel, tavasszal,
csellel, édes szavakkal,
könnyekkel, éjjel, nappal,
nevetve lány s legény -
ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én.

Ha te április hölgye
s én májusnak ura,
legyeznél gyenge ággal,
beszórnálak virággal,
míg a nappal árnyak völgye
s az éj fényes, fura -
ha te április hölgye
s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,
és én a kínkirály,
Kupidót együtt lessük,
csalfa szárnyát lenyessük,
táncot mértékre jár ő,
zablát kap, pórul jár -
ha te örömkirálynő
és én a kínkirály.

(Hajnal Anna fordítása)

Kőmüves Klára - mert hittél -

Úgy hittél, hogy már azt sem tudtad, mi a
bánat és vállat vontál mindenre, ami fájhat.

Nem ment az együttérzés úgy, mint régen,
mert már nem hittél, csak a beteljesülésben.
...

Ő volt a valóság, egymástól fogant belénk az
álom. Végül halála lettem és ő az én halálom.

Jószay Magdolna - Sakura-ünnep

   
     Ragyogott ezer és
     millió cseresznyevirág
     a Sakura-ünnepen,
     rózsaszín és fehér csodák
     az öröm, a tisztaság
     és nyugalom napján
     a Füvészkertben.
     Ragyogott lelkünk is,
     minden pillanatot - a jelent,
     a békét, a szépséget -
     elraktároztuk szívünkben,
     a rózsaszín, apró virágok
     csillagként szikráztak szemedben...
     Köszönöm, hogy vagy,
     s hogy e napon én is
     boldog és szép lehettem.

Faludy György

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt; téged elereszt.

Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

Benyó Judit - Álmomban, átölelve

Álmomban, átölelve téged,
nem siettem vissza
az ébrenlétbe.
Ölem lángjában pihentél,
az űrbe szálltunk,
a tomboló szélbe.

Álmomban fellélegeztem,
bársony leplében lehelt ránk
az éjjel –
furcsa fuvallatban, a szívben,
igazi vágyak
igazi vágyak.

Endrődi Sándor

Egykor nagyon szerettelek,
S most is. Ám ez szinte más.
Ez is, az is szerelem, de
Benne milyen változás!

Mi különbség lehet köztük,
Mi különbség, mondsza csak?
- Regényesebb volt az nyilván,
S ez bizonnyal - igazabb.

Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj

A fájdalom s öröm betölti szívemet,
amíg kezemben érzem átfagyott kezed;
némán szemedbe nézek, látod, könnyezem,
szeretlek, ennyit mond a perc, a csönd, a szemem.

Kavyamitra Maróti György - Drágám

Drágám,
az évek nem jobbulnak,
és nem igazulnak meg már soha.
Két szerelmes tenyerem csupán
a múlt idő melegét óvja.

Drágám,
az évek csak jönnek, mennek:
már aligha gondolhatok másra,
mint a csillagoltó, várva-várt,
nagyszerű elmúlásra.

Drágám,
az évek már így múlnak el,
ilyen halálos, béna zuhanásban.
Szép lett volna, ha hiszel bennem,
ha hiszel a nagyszerű újulásban,

ám drágám,
az éveknek értelmük volt.
(Nem is gondolhatok másra.)
Formált minket: téged és engem,
még ha múlt idővé vált is mára.

Drágám,
az éveknek értelmük van,
noha semmi esélyünk arra,
hogy megértsünk bármit is
véletlen, szörnyű zuhanásban.

Drágám,
az évek nem jobbulnak,
és nem igazulnak meg már soha.
Két szerelmes tenyerem csupán
a múlt idő melegét óvja.

Victor Hugo - Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
Amelytől fénylik a szirom,
Amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
Szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
Ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
Mi távolabbról: mint a gyémánt,
Az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Reviczky Gyula - Emlékeim

Zeneszót hoz a kósza szellő.
Jól ismert hangok; hallgatom.
Tudom, megint emlékeimmel
Lesz dolgom és nem alhatom.

Bűbájos emlék, édes álom
Száll át merengő lelkemen,
S egy nem felejtett, bánatos hang
Susogja sírva: szerelem!

Előttem állsz fehér ruhában
És nyújtod reszkető kezed';
S én, míg rajongva átölellek,
Érzem, hogy most is úgy szeretlek,
Mint egykoron szerettelek.

Vékony Andor - A vágy

Ha átölelnél és én is átölelhetnélek, végetérne a végtelen
várakozás, beteljesedve kialudna az örök vágy. Testem a tested
lenne, tested a testem lenne, egymásba feloldódva, egymásba
elmerülve - megszűnne a külön, és nem lenne más csak az EGY.
Ha ölelés után elengednél és elmennél, - és én is elengednélek, -
benned gyúlna fel a vágyam. S én csak maradnék, kifosztva és
betelve, várva egy újabb találkozásra.
Ha hosszú-hosszú útra mennél, vinnéd vágyam' és az álmom', - mit
neked szánva a szívedbe zártam. S hogy nekem mi maradna ? Te! Te!
Te! Igen Te mindig megmaradsz nekem. Még ha nem tudja senki sem.
Még ha nem tudja senki sem, vagy ha mindenki tudni véli, én
lelkem mélyébe zárom közös perceinket és mélységük titkait.

Dsida Jenő - Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tuz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tuz,
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem uz,
enyhén simogató,
mint hus, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tuz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.

Vékony Andor - Szerelem

Rólad álmodtam
S különös borzongás tart
Még most is fogva

*

Behunyom szemem
Még érzem érintésed
Az álmok útján

Fodor Emese - Mikor a szemedbe néztem

Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a tengert, s a homokpartot,
A kék eget, s a szikrázó napot.

Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a csillogó gyémántot,
S a gyönyörű smaragdot,

Mikor a szemedbe néztem,
Magamat láttam mosolyogva,
S láttam ölelő karodban
Megpihenni lelkem.

Mikor a szemedbe néztem,
Egy új világot láttam
Mely eddig csak álom volt
S láttam az utat,
Mely a jövőbe tekint.

Mikor a szemedbe néztem,
Egy világ mosolygott vissza rám,

Mikor a szemedbe néztem,
Testünk egyé forrt,
S a mámor hevében
Hangunk az égbe szólt.

P. Pálffy Julianna - Amikor hiányzol...

Amikor hiányzol, én egy
sétáról álmodozom.

Kockaköveken lépkedek,
a hídon, aranyszobrok közt
átölelsz, s a szemedbe nézhetek.
Lágy szellő, selymes érintés,
finoman fogod a kezem,
csilingel bennem a város hangja,
eláraszt, elsodor a szerelem.

Csak álom ez, én itthon várok,
a Te lépteid koptatják a köveket,
egy édes szó a telefonban,
- Hiányzol - így szólt az üzenet.
Képzeletben, Veled járom én is
az utcákat, a tereket, a hídon
állva, én is látom, a boldog
mosollyal integető embereket.
Olyan szép ez a város, a Te
szemeddel nézem és látom,
egyszer azt mondtad: láthatjuk
talán együtt, vannak még
csodák ezen a világon.

Néha, mikor erre gondolok,
hallom a zenét is, a Moldva
dallama száll, ölel át gyengéden,
mit nem élhetek át igazán,
megálmodom versben és megélem
- Veled hallgatva – zenében.

Fodor Ákos - Gyöngy

Szeretlek, mondom.
– Látod: már ez a nap sem
kelt s telt hiába.

Devecsery László - Dal Rodinnel, néked

Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat engemet;
két kéz között a szerelem,
két kezed: kezem énnekem.

Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat tégedet;
két kéz között a szerelem,
két kezem: kezed teneked.

Bartalis János - Szóltak a csend léptei

Szóltak a csend
néma léptei.
Hallottam a bársonyos suhogást.
Egy pohár vizet hoztál,
és letetted halkan asztalomra.
Szobám négy puszta fala
kitágult,
tág lett egyszerre körülöttem a világ.
Őszi kikericsek nyíltak a réten,
(vagy tavaszi hóvirágok?)
Ki tudja?...
Az erdőn sárgultak a lombok,
(vagy új rügyeket bontottak a fák?)
Én összezavarom most a képeket.
Ha hegyet írok,
tudod -
virágot akartam írni,
ha tengert írok,
azt jelenti,
nagyon szeretlek!

Dabi István

Te is érzed
a testeden átfutó
áramot
amikor hosszan
szó nélkül
nézünk egymás szemébe
s az ajkunkon
játékos mosoly vibrál
s a tekinteted
titokzatos mágneses erővel
vonz a szakadékba
ahonnan kiutat
már nem találunk.

Gevorg Emin - Ilyennek szeretlek

Én ilyennek szeretlek és ilyenkor,
mikor még versbe sem kívánlak írni,
mikor szeretsz, nem játszod a szerelmet,
örömödben feljajdulsz, nem nevetgélsz,
mikor a szertartások összetörnek,
mikor egyszer csak szárnyat kötsz szivemre,
még könnyeiddel is,
még féltéseddel is,
mikor hamis méltóságod leomlik,
és úgy bolyongsz a csöndes házikóban,
gyámoltalanul, halkan, irgalommal,
engedve a szent, hatalmas Hiánynak.
Úgy szeretlek ilyennek, úgy szeretlek,
hogy még csak versbe sem kívánom írni.

(Rab Zsuzsa fordítása)