Éles Attila - Nélküled

Élek a szemhéjam mögött,
ahol szürkén szitál a köd,
nem nyílnak színes virágok,
a szemhéjam mögött.

A cementszín falak között,
az ég dörögve szétszakad,
szürke napvirágok hullnak,
a szemhéjam mögött.

Itt tócsákba gyűlik a könny,
sárrá olvasztja a földet,
most el kell búcsúznom tőled,
a szemhéjam mögött.

Hiszem, odakint nincs élet,
de itt bent egyedül félek,
fény öli a gondolatot,
a szemhéjam mögött.

Sárban a sárga virágok,
találtam ezt a világot,
egy sötét szobában fekszem,
a szemhéjam mögött