Az arany napsugár,
A fagyott szíveket
Feltörte, és új már
A régi szerelem.
Az olvadt érzelem,
Mint nyíló virág,
Gyenge és védtelen,
Mint a harmat-világ.
Rabnak érzi magát,
Az első szál virág,
Mely új tavaszra vár.
Nem tudja ki tépi,
De szíve azt érzi,
Hogy van kiért élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése