2012. február 13., hétfő

Demény Péter - Egyszer talán


Egyszer talán elmúlik minden, a szerelem, a fájdalom, az élet,
egyszer talán egyetlen férfi sem nevez majd a kedvesének,
egyszer talán senki se fog orült sorokat írni Hozzád,
egyszer majd nem lesz senki sem, aki megsimogatja orcád,
egyszer majd nem lesz kedvesed, és nem lesz, nem lesz semmi vágyad,
egyszer csak sírni, sírni fogsz, s nem lesz melletted, csak az ágyad.
Egyszer majd elmúlik a férfi, elmúlik már a szeretet,
nem suttogja az alkonyatba elfúló hangon a neved,
nem gondolja senki, hogy ha nem vagy, elnyutt az este,
hogy ha nem vagy, megöregszik, s mint az alma, lehull a teste,
s csak állsz, csak állsz az ablak mellett, és azt suttogod, nincs tovább:
kacéran megmutatkozott, s örökre ellibbent a vágy.
Minden, minden hideg lesz majd, fagyos, szomorú, mint az ágy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése