mintha egy szigeten lennénk
elszigetelve egymástól
leszakított falevekként
sodródva, s mint a hegy, fástól
kiemelkedve valahol
látó közelbe kerülnénk
hol fény, árnyékot darabol
száz szilánkként elmerülnénk
folyóba mártott képeken
hullámtól torzuló mosoly
ahogy átsuhan éveken
magába nézve is komoly
minden perc, újabb kihívás
a játszmát Te is kedveled
az alkonyat, már kicsit más
meghitt csendben várok veled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése