Szerelmet szül az éj a pamlagon,
Mikor a menny csillagágyára robban.
Reád terítem pelyhes paplanom,
Lekuporodva egy csendes sarokban
Vigyázom álmod, mert őrződ vagyok,
Hozzád rendelt a jókedvében az Isten.
Éberségemtől félnek a bajok,
S szeretetem az egyetlen kincsem
Ami megóv attól, hogy arcodon
Könnyfüggönyét leeressze a bánat.
Idegenként is hozzád tartozom,
Neked taszít a tőled csent alázat.
Békén aludj, most én virrasztok ébren
És ölelésed álmodban remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése