2014. július 21., hétfő

Bakkné Szentesi Csilla - A szerelem...


Nincs ki megértené, s nincs ki ne értené meg,
miért tud fájni, ha nincs, vagy, ha éppen éled,
mitől olyan szép, ha végül végigéled,
hiánya a vágyban miért ölt hamis képet..



2014. július 20., vasárnap

Csiki András - ide


ide azt írom: szeretlek,
ide nem fér már más,
ez a füzet széle,
ez a világnak a vége,
de még elkapom ezt a szót,
ezt az egyet,
ezt a legegyszerűbbet,
amit naponta
elmondok, kimondok, fölmondok,
ösztönösen-
tudod milyen kevés van ilyen-
lehet ez az egyetlen egy,
ez az egyszerű,
amibe mégis beleizzadok,
akár ha súgom, kiáltom vagy kijelentem,
vagy csorgó verejtékkel
a füledbe lihegem,
ha elmosolygom magam,
vagy véres komolyságot zúdítok,
hideg vízként az arcomba
mindig, még mindig
patakok indulnak el a hátamon,
összes fogam metsző fájdalommal lyukad,
füleimbe beleordít a gyárkürt,
kitépik végtagjaimat a betűk,
belenyomorodom,
öklömet rágom,
koponyám ketté válik minden szótag után,
és biztosan érzed
húsom perzselt szagát,
szeretlek, szeretlek, szeretlek,
és kigúnyollak mulandóság.


2014. július 19., szombat

Szabó Lőrinc - Csak az öledben



és a két karom könyörögve
nyúlt le két válladig
és széttárt térdeim között
reszkettek csukott combjaid.

És akkor a karod megindult
felém és rémült bíborait
nyitotta tágra, óriásra
két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt
s haldokló pillanat:
szívem megdobbant: most adod, most,
most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,
jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!
s nem akartad s magadra húztál
s két combod megnyílt csendesen.

Két combod megnyílt, vágyakozva
nyílt elém remegő öled.
És befogadta, behatoltam
a sötét, puha és meleg
húsba, az eleven gyönyörbe
mely körül fogott édesen
és egymásra talált az ajkunk
és ringatott a szerelem..


2014. július 17., csütörtök

Vékony Andor - Őszi szél

 
Falevélként sodor a szél.
Nyújtsd ki kezed, hogy hozzám érj!
Míg pörögve semmibe hullok,
Érezzem a simogatásod.

Falevélként sodor a szél.
Széttépett lelkem lelkedig ér.
Bár pörögve semmibe hullok,
Igéznek a simogatások.

Falevélként sodor a szél.
Kinyújtott kezed hozzám ér.
Míg pörögve semmibe hullok,
Őriznek a simogatások.


 

2014. július 14., hétfő

Vékony Andor - Felismerés

   
Szeretlek téged
Egy párhuzamos térben
Álmodom s élek
Vágyálmok birodalmán
Keresztül sodor lényed



Anna Ahmatova - A szerelem


Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először látott mosolyban.

(Rab Zsuzsa fordítása)

2014. július 13., vasárnap

Fésüs Éva - Emlék


Én emlékszem a napra,
a drága pillanatra,
az elfogódottságra,
az alig hitt csodára,
szemedre, - mert lehunytad,
szívedre, - mert eldugtad,
ajkadra, amely nem szólt,
s az égre, mert közel volt.


2014. július 12., szombat

Boda Magdolna - Midig elkerüljük egymást



Amikor nem vagy itt,
mélyebben létezel bennem,
mint legmélyebb
csöndben a csönd.
Én ilyenkor
csak vándorolok,
magamból is kivetve,
árván, száműzetve, -
és keresem a dalt
és a reményt,
hogy egy napon
majd találkozunk
mi ketten
a metafizikai létezés
sűrű hálóján
túl,
az itt és ott
kereszteződésében
és felismersz a
csalogány énekében.


2014. július 11., péntek

Vékony Andor - Egymás szemében fonva


   


Jó, hogy vagy nekem:
a csend, a zene, lelkem
őrizte mese,
pusztán vágtató ménes
szédítő szabadsága.

Jó, hogy vagy nekem:
a reggelek mosolya -
dér lepte tájon,
köd burkolta hegyekben
kanyargó erdei út.

Jó, hogy vagy nekem:
múló napjaink sodra,
dal a holnapról,
egymás szemébe fonva
emlék és bölcs jóslatok.


2014. július 10., csütörtök

Vékony Andor - Este

  

Fénytelen éjjel
Lelkem versekben ég el.
Csak egy gyertyaláng.

(Ha lelkedig érne
Fáklyaként égne.)

2014. július 8., kedd

Ecsedi Éva - Szerelem


Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek


2014. július 7., hétfő

Beri Róbert - Sírig tartó szerelem




Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.


2014. július 6., vasárnap

Őri István - Reggeli ajándék



Még most is látom arcod nyomát:
kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,
s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,
mit az álom nekem ott hagyott.

2014. július 5., szombat

Fecske Csaba - Félálom



Az éjszakai hangok zátonyát
a csönd szelíden körbefolyja,
az álom gázlóin most lábol át,
ki minden fényedet kioltja,

akit vendégül lát az álmodó.
Ez az emlékezésszerű lét,
mint tó vizén a körre kört rovó
hattyú tollán holdfény szórt ködét

csillantja meg egy más tér fényeit,
ahonnét az üzenet érkezik,
bár nem tudod, mi az üzenet.

Nem tudhatod, kiért nyúl kezed,
talán belőled ő egy kis darab,
amit melegével most visszaad.


2014. július 4., péntek

Jószay Magdolna - Rád gondolok


Egyszerű asztalterítőmet
csipkés-hímzetté varázsolja
a gondolat,
ha este fáradtan magam elé nézek,
csendben üldögélek,
és rád gondolok, kedves.

Emberi jóságod fénye
a közönyt eltörli, belesöpri
a régmúltba,
ha idevarázsolom gyöngéd-mókás hangod,
érző, szelíd lényed,
hisz rád gondolok, kedves.

Mélybársony szemeid lángja
érzés-sugaraid felém ontja,
és érezlek,
már nem vagyok egyedül és összeköt minket
közös hullámhosszunk,
mert rád gondolok, kedves.


2014. július 3., csütörtök

Hepp Béla - Kezdettől fogva tudtam



Kezdettől fogva tudtam, eljössz értem.
Terád várt bennem minden pillanat,
s míg ablakomból a szürke utat néztem,
fölöttem pár száz év elszaladt.

Álmaimban az évezredes távol,
tér, idő gyötört meg minden éjjelen.
Oly szívesen lettem volna bárhol,
csak ne itt, és TE legyél énvelem.

Hosszú évekig minden vágyképemben
elillant előlem kívánt alakod,
és bár belsőm tudta, mindig itt élsz bennem,
agyam, szívem minden zugát te lakod,

mégsem láthattam áhított arcodat,
nappalaimban a vágyott éji percek
viselték minden életharcomat,
és Neked nem volt fényben eljönni merszed.

Most sem vagy itt, hiányod fájón érzem,
mellemet feszítik vágyak, tegnapok,
lebegve egyedül, csendtől üres éjben
nélküled oly kevés, semmi sem vagyok.


2014. július 2., szerda

Kántor B. Péter - Tárd ki szíved!



Tárd ki szíved!


A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!

2014. július 1., kedd

Juhász Gyula - Szerelem?

 
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!


2014. június 30., hétfő

Árvai Emil - Kérdések kérdése



Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!


2014. június 29., vasárnap

Tandari Éva - Várlak


Fénysugár a két kezedben....
- Kereslek a Végtelenben!
Lágyan szól egy bús gitár;
Egyre várom: Jössz- e már?

Hallom a csöndben léptedet...
- Játékot űz a Képzelet...
Szívem epedve arra vár:
Jössz-e már? Mondd, jössz-e már?!

Dalol egy csókos kismadár...
- Szívem a szívedre hol talál?
Szerelem szívünkben hol terem?
Ó, jössz-e már, én kedvesem....?


2014. június 28., szombat

Beney Zsuzsa - Hogyan vártalak?



Azt kérdezted tőlem,
nagyon vártalak? -
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelző
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint a patak medrét,
madarat az ég,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.


2014. június 26., csütörtök

Szabó Lőrinc - Csak az öledben

     
és a két karom könyörögve
nyúlt le két válladig
és széttárt térdeim között
reszkettek csukott combjaid.

És akkor a karod megindult
felém és rémült bíborait
nyitotta tágra, óriásra
két rettegő és bús szemed.

S valami csúcs volt és tető volt
s haldokló pillanat:
szívem megdobbant: most adod, most,
most adtad nekem magadat!

És szemeid rémülve néztek,
jöjjön, mondtad és megint: ne! ne!
s nem akartad s magadra húztál
s két combod megnyílt csendesen.

Két combod megnyílt, vágyakozva
nyílt elém remegő öled.
És befogadta, behatoltam
a sötét, puha és meleg
húsba, az eleven gyönyörbe
mely körül fogott édesen
és egymásra talált az ajkunk
és ringatott a szerelem..


Nagy Csaba - Őrizlek


Lágyan, puhán,
ahogyan száll
a harangvirág
csilingelő hangja,
öleléseimben
harmatcseppként
érinthettelek ma.

De lejegyeztem
a szót,
a mozdulatlan forrót,
amit szíved diktált
tele fájdalommal,
míg ajkaid csókolt.

Nem lesz olyan
hajnal,
mely elvenne tőlem,
hisz örök
az ígéret,
a tűzzé tett szerelem.

Itt vagy,
a ragyogó ég
csillagaival
szívemben őrizlek,
csak az alkonyok,
szín-pompájukkal
a korom-sötétbe
ne sietnének.

2014. június 25., szerda

Kovács Daniela - Titokban még mindig ...


Vén térdére borul a szomorú est
fáradt pilláimon hullik szálakra
a tovatűnő percek a csönddel beszélnek,
majd lepihennek együtt a nyirkos járdára.

Tapinthatóvá válik a nyár haldoklása
kezemnek árnya is egyre hidegebb
az alkony szívének halkuló dobbanása
egyre szürkébb felhők között hever.
Hervad a kert a vén liget alatt
és duplán fájnak a nyomasztó gondok
egyre hűvösebbek a hosszú éjszakák
titokban még mindig a nyárról álmodok!


2014. június 24., kedd

Lesznai Anna - Szerelmes varázs


Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.

Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.

Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.

Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.

Mondjuk ketten: mind hiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.

Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.


2014. június 23., hétfő

Li Taj-po - A Folyóvíz



A Pá folyónak habja oly sebes,
hogy mint a nyíl száguld vizén a csónak,
ezer mérföldet tesz egy nap alatt,
és láthatatlan tengerekbe vész.
Így forgat minket az örvény, az élet
útján; Kedves, ne menj el, mert ki tudja,
hány ezredévnek kell még jönnie,
hogy karjaimba végre visszatérj.

(Ágner Lajos fordítása)


2014. június 22., vasárnap

Szeitz János - A remény


Új napra vált az éjszaka,
pihenni kér fáradt szemem,
Becsukom a könyvet, vissza-
Térek rám kimért létembe.
Rád bízom, vezesd álmomat,
Ott még teljesül reményem.


2014. június 21., szombat

Csiki András - ide


ide azt írom: szeretlek,
ide nem fér már más,
ez a füzet széle,
ez a világnak a vége,
de még elkapom ezt a szót,
ezt az egyet,
ezt a legegyszerűbbet,
amit naponta
elmondok, kimondok, fölmondok,
ösztönösen-
tudod milyen kevés van ilyen-
lehet ez az egyetlen egy,
ez az egyszerű,
amibe mégis beleizzadok,
akár ha súgom, kiáltom vagy kijelentem,
vagy csorgó verejtékkel
a füledbe lihegem,
ha elmosolygom magam,
vagy véres komolyságot zúdítok,
hideg vízként az arcomba
mindig, még mindig
patakok indulnak el a hátamon,
összes fogam metsző fájdalommal lyukad,
füleimbe beleordít a gyárkürt,
kitépik végtagjaimat a betűk,
belenyomorodom,
öklömet rágom,
koponyám ketté válik minden szótag után,
és biztosan érzed
húsom perzselt szagát,
szeretlek, szeretlek, szeretlek,
és kigúnyollak mulandóság.


2014. június 20., péntek

Gyulai Pál - Nem vagy te legszebb...


Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép sem, mint képzelem,
De nékem érted szép az élet,
És boldogság a szerelem.
Mért lennél szebb, mért lennél legszebb?
Hisz akkor nem volnál enyém;
Csak szemed gyúlaszt, arcod bájol,
Csak tégedet szeretlek én.
A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sirig tart,
Mit érzésünk másokra fest.

2014. június 19., csütörtök

Károlyi Amy - Hattyú


Aranyzsinórra fűzve fel,
a szerelem nem múlik el.
Aszú-szőlőnek édesét
esztendőkig nem veszti el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
ingben, ing nélkül
áttelel.

2014. június 18., szerda

Kun Magdolna - Egy virág története


Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,

de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.

Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.

A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.

Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.


2014. június 17., kedd

Somlyó Zoltán - Mea ölében

 
Forró öledben szép álmok alusznak
és álmodnak bíboros, nagy álmot.
Én leszek, én leszek az életrekeltőjük,
Mea, én megváltom az álmod!

Forró öled tüzét, a csókod, az ajkad
a véremmel én kicserélem.
Föl fogod gyujtani az éjjeleimet
és én a te életedet élem.

Átvetem lelkeden az árnyékomat
és a lelkemen átsütöm a lelked.
Gyönyörű vétkeket csókolok beléd,
hogy vad legyen, mint én a te lelked.

Vad legyen, átkozott, bűnbe szökött,
hogy te se légy jobb, Mea, nálam.
S ujjongó nászindulót zengjen, amíg
kirepül tűzöledből az álom.


2014. június 16., hétfő

Csukás István - Mint rezgő húr


Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.

Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.

Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.


2014. június 15., vasárnap

Zsiga Lajos - A csend



Csend
Mint üvegen a gyémánt
Felsikolt lelkem

Csend
Visszhangzik a múlt
S nem értem
Csend
Ó ne játssz velem
Add vissza kérlek
Csend
Ha nem adod
Akkor vigyázz rá
Csend
Mikor átöleled
Ne fájjon ölelésed
Csend
Ha felébredne
Kísérd őt a végtelenbe


2014. június 14., szombat

Pardi Anna - Szavak


 
a lényeges szavakat sohsem mertük kimondani
azok a szavak megmentettek volna mindkettőnket
azok a szavak úgy csillogtak
mint a halálra szomjaztatottak előtt
pohárban a tiszta víz
azok a szavak kivételesek
mint az emberi élet ünnepei
és csak azok ismerik őket akik nagyon szeretnek

ki tudja hová érkezünk el
milyen romolhatatlan növényzetű földekre
ha azokat a szavakat kimondjuk
ki tudja hogyan oldódott volna meg
négy keresztbetett kar két ikszű rejtvénye

de eláztatta a márciusi eső a földeket
november követte augusztust
kinyíltak sorra az ősz aktatáskái
kihulldostak belőle egymásnak címzett leveleink

és azok a szavak egyre késtek
egyre fogytak
egyre koptak
kikoptunk egymásból mi is

de néha a legzajosabb társaságban is
mintha szólni akarnék valakihez aki nincs jelen
megremeg a szám

2014. június 13., péntek

Hevér Zoltán - És semminek nincs vége



 Én Veled élek, már a kezdetekben.
Mindörökre.
Veled zárva egy ökölbe,
egy mosolyba, nyíló virágba,
tenyérbe.
Megszegett mindennapi kenyérbe.
Szürke háztetőkbe.
Hegybe. Hullámba. Sírba,
nevetésbe.
Földre roskadásba. Ölelésbe.
Kitárt ablakba.
Ha az ajtó zárva, lakat-kattanásba.
Kozmikus zenébe. Csönd-szimfóniába.
Tücsök-cirpelésbe. Égi harsonába.
Álom-gyermekünk szemébe.
Vágyunk tengerébe, viharába.
Hajad hulló hűvösébe.
Öled melegébe-bogába.
Szemed elfutó ívébe.
Alvó szájad szegletébe.
Minden nyugtató mesédbe.
Estébe és ébredésbe.
Tebenned, a Mindenségbe.


2014. június 12., csütörtök

Jatzkó Béla - Álmok


Azt álmodtam, hogy álmodom,
megálmodtam, mit álmodsz,
s úgy őrködtem az álmodon,
mint aki nem is álmos.

Álmod álmomra ráhajolt,
- forrásra így a pálma, -
álmomnak édes párja volt,
s te voltál álmom álma.

Mint szembenéző tükrökön,
mik egymásnak felelnek, -
álmodjuk bár külön-külön
ugyanazt a szerelmet:
két álmunk egybesimulás,
akár a megvalósulás.


2014. június 11., szerda

Tornay András - Szerelmesvers


meg tudnálak szeretni
hátulról is
elég lenne egyetlen
oldalpillantásod meglesni
s végre szabad lehetnék én is
ígéretek nélkül
áldozatok nélkül
szégyen nélkül

mindketten meghalnánk
s egymásban harmadnapra feltámadnánk
árulások ezüstpénzek
tagadások Júdások és keresztek nélkül

fényt táncolnánk saját sírboltunkba

s e fénynél ha először megpillantanálak
azt sem bánnám...
ha nem lennél szép



2014. június 10., kedd

Kovács Erika - Mindig


Tudod, mindig lesz egy pillanat,
egy gazdátlan gondolat,
amikor rám találsz és én rád.
Ilyenkor csendben
lopva körülnézünk,
mert nem kell, hogy lássa a világ,
miként suhan át
két szív között
egy apró simogatás.
Talán lehunyjuk szemünk,
mert minden perc egy néma vallomás.
Kezeddel átöleled nyakam,
és arcomon megkeresed
őrült világunk lopott pillanatait,
majd lelkeink összeölelkeznek...

Kabátunk összébb húzzuk,
ki ne essen magányunk,
és továbblépünk...

egy másik pillanatba...


2014. június 9., hétfő

Bálint Lea - Boldogságom erdeje


    "Mi fér el egy pillanatban?
    Elfér a te örökkévaló hiányod.
    Hová képzeljelek?
    A zöld fotelbe ahol elmeneteled előtt ültél
    lehetetlen most nélküled lenni
    Vesd rám e szemed
    hogy búzavetések nőjenek minden mezőmön
    légzésed szellői ringassák álomba búzamezőim
    álmodják hogy kenyerek
    váljanak karéjjá az éhezők kezében
    Nézd eszik az egész világ
    mindenki jóllakik a szerelmünkből
    Vesd rám a szemed. "


2014. június 8., vasárnap

József Attila - Álomban enyém vagy


        A boldogságunk némán meghúzódott
     És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
     Kályhánk lángja is örömmel lobogott
     S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
     A komoly falióra se mormogott
     S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
   
     Álomban mindig egészen enyém vagy.
     S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.


2014. június 7., szombat

Kovács Daniela - Titokban még mindig ...


Vén térdére borul a szomorú est
fáradt pilláimon hullik szálakra
a tovatűnő percek a csönddel beszélnek,
majd lepihennek együtt a nyirkos járdára.

Tapinthatóvá válik a nyár haldoklása
kezemnek árnya is egyre hidegebb
az alkony szívének halkuló dobbanása
egyre szürkébb felhők között hever.
Hervad a kert a vén liget alatt
és duplán fájnak a nyomasztó gondok
egyre hűvösebbek a hosszú éjszakák
titokban még mindig a nyárról álmodok!


2014. június 6., péntek

Szeitz János - Aki soha nem érzett még...


Aki soha nem érzett még az arcán
vigaszt varázsló gyöngéd kezektől
bánat és öröm könnyeit letörlő,
keservét feledtető simogatást,
béna a szíve, szerelme tétova.


2014. június 5., csütörtök

2014. június 4., szerda

Barna Márta - Asszony vagyok


        Ha dal lehetnék,
     Neked szólnék.
     Ha szellő,
     Hozzád szállnék.
     Ha fény,
     Érted a sötétet
     tündöklővé tenném.
   
     De mert asszony vagyok,
     fohászként Hozzád szállok és
     ajkadon imaként megpihenek.
     Homlokodon redővé fércelődöm.
     Szíveden bújócskázom.
     Szerelem édes érintéseként
     ereidben, mint a vér
     zsibongva áramolok...


2014. június 2., hétfő

Hervay Gizella - talpalatnyi fájdalom


talpalatnyi fájdalom
tenyérnyi tiszta ég
tavaszra tiszta abroszon
terít virágot a rét

tavasszal én is ott leszek
ahol a madarak hazatérnek
tavasszal tiszta lesz a víz
égig érő az ének

itass meg még egyszer szomjazom
egy pohár vízre várok
bujdosó életem nem terem
virágot

teríts rám tiszta életet
bujdosnom tovább nem lehet
kezedre adom
talpalatnyi reményemet


2014. június 1., vasárnap

M. Feesche - Szeretet


Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete, fényevesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

(Túrmezei Erzsébet fordítása)