Ladányi Mihály - Nyolc sor

Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla

 

Bella István - Nézz utánam!

Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.

Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.

Gyeplőim - napvilágpárhuzamosod -
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.

A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.

Vázsonyi Judit - S szeretni engem

  

 
Szeretni engem, oly férfi akarjon,
aki több, mint a világ,
kinek karjában szép az örök álom,
mert lelkében terem a vágy

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
kiben a gyermek élénken él
ezeregy csodával vesz körül
minden mozdulata bennem mesél.

S szeretni engem, oly férfi akarjon,
ki a pokolból is visszatér,
feltámad porából, ha kell,
ha lelkem fáj és vígaszt kér.

Csukás István - Örömre int ez a szerelem

Én már minden pillanatomra éber
lélekkel vigyázok, örömre int
ez a szerelem a lélegzetvétel
fáradhatatlan ritmusa szerint,
ahogy törekvő sorsom újra s újra
szívemhez új és új magányt csatol,
ahogy szívem a dobogást nem unja,
s rólam másképp nem álmodozhatol,

csak hogy nagyon szeretsz. Nincs más viszonylat,
fogcsikorgatva vagyok rá tanú,
s elképzelni sem tudok én már jobbat,
és örömömben is már szűkszavú
lettem, hallgatok csak s tűnődve nézem:
fejem fölé az ég, közönnyel áld,
küldi a tél hangáraiból, kéken
villogva, a fagy fémszárnyú raját.

Én nem hadakozhatok már más módon,
érted se, csak sorsommal (pillanat
sugallta harcok kis cselét megoldom),
hozom kiéheztetett ifjúságomat,
mely országot, álmot hódítni indult,
s az örömért a szívednél kiköt -
felkönyökölve nézem éjbe fordult
hajad homlokod félholdja fölött.

N. Horváth Péter - Szerelem

Mint az ágaktól búcsúzó megnyúlt esőcseppek,
úgy rezdülnek bennem a feléd vonzó erők,
ahogy szürkületkor fényjelek születnek
egy várost rajzolva ki a szemlélődő előtt.

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap.
Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan,
és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak,
hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

Nagy Horváth Ilona - Szépen

 Szépen

Hallgatni szeretnélek...
a szíved, a lélegzeted...
téged.
Csak fogni a kezed
és fejem válladra
hajtva örülni csendben.
Megfejteni tenyeredben
múltad és jövőd
titkait,
írva volt-e jöttöm,
vagy csak idefújt a szél.
Rásimítni saját sorsom
vonalas útvesztőit,
hátha összeillik éppen,
nem kérdezni, nem felelni,
csak fogni a kezed,
és hallgatni, hallgatni
szépen. 

Paul Géraldy - Múlt

Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.

Darvas Ferenc - Álom hajnalig

    
Átcsenném álmaimat Neked
finom, lágy gyönyörökkel
és az olvadó nedves kéjt
amely illatozva kíséri
a csendes langyos éjt
lebegő szerelmi násszal
és az érzést őrizném
a követő álom hajnaláig
új kísértés csodájáig.

    

Bőhm András - Csókkalkérő

Csókkal kérem szemeid,
ne lássanak soha öregnek.
Tiszta szível, ha szeretünk,
keresztjeink tán megtöretnek.

Számtalan csókkal majd a szád,
soha ellenem, csakis értem.
S ne habozzon elhallgatni,
ha lesz is néha-néha vétkem.

Csókokkal kérnem kezeid,
becézzen a simogatásuk,
s úgy fogják majd le szemeim:
hogy megőrizzék végső álmuk.

S csókkal borítom vállaid
-, ölelkezzen álommal a tény -
nőjenek hozzám szárnyaid,
hogy suhanva szállhass, mint a fény,

Temérdekszer a melleid,
-, ketten, az egy esendő ellen!... -
bűvölőn az is fogva tart,
hogy rájuk gondolni is mertem.

Csókolnám térded, combjaid,
hogy mindig, ha szépen kérem,
örömmel vággyal nyíljanak,
míg ránk vár e morzsányi Éden.

Csókolgatnálak mindenütt,
ahová éppen odaférek.
Szívünkről leperzselődne,
ha nőtt is rajtuk védő kéreg.

Élőbb lenne, sebezhetőbb,
biztos vérezne, s újra fájna,
mit bánnánk, csak érezzen fel
megint minden szép csodára.
 

P.Pálffy Julianna: Érezned kell!

- ha ígértem volna, de nem! -
Nem ígéret volt, csöndes szóval
mondtam el mennyire szeretlek,
lelkem adtam szelíd szerelemmel -
ha kellek, ha vársz, én is kereslek.
Múlhatnak a napok, s nyárestékbe
hiába olvad őszi lombok aranya,
Te döntheted el, szikrázhat-e még
borostyán-smaragd szemedben,
szemem kék ígéretű mámora?
Féltékenyen őrzött emlékek közt,
erdők rejtett bája, szénaillatú tisztás,
égő, szenvedélyes bíborvágyak,
- neked is érezned kell, parázslik még! -
az út végén én állok s téged várlak.
Nem számít, hogy tolvaj éjszakák
lopják a fényt szürke háztetők
felett, nem számítanak a vaksin
hunyorgó csillagok, ha csipkés
szélű felhők szélén majd, nekünk
hímeznek szivárványt az angyalok.

Kovács Anikó: Repülés veled

Ismerem kezed lusta, apró mozdulását,
ismerem, ahogy meggyújtod a cigarettád,
ismerem párás-vizes bőröd finom illatát,
ismerem, hogy lépsz át egy tócsát,
ismerem, ha majonézt csorgatsz a rántott halra,
ismerem, ha régi-szép, ódon álmaid váltod valóra,
ismerem, ha homlokodon gond suhan s cikázik át,
ismerem szemed villámló, parázs pillantását -
és ismerem,
ha féktelenül és mohó, szilaj erővel
elborít a vágy.
Ekkor ...

Baranyi Ferenc - Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

Babits Mihály: Szerelmes vers

 Szerelmes vers
     

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szép-színű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Gabricsevics István - Fogd a kezem...

    Nem kell más, csak fogd a kezem,
kéz a kézben legyek VELED!
Oly jó, ha érzem, hogy VELEM vagy!
Oly jó, hogy érzem az ENYÉM vagy!

Nézem a kezed, a bársonyost,
mely annyi percet átdolgozott.
Most itt van kezemben, lágyan simogat,
ujjaid elevenítik lassan az álmomat.

Álmomban erre vágytam,
minden percemben erre vártam!
Oly szép a boldogság, s nem kell csoda,
csak kéz a kézben érjünk el oda!

Elérhetjük együtt a boldogság partját,
Hol nem vár ránk más, csak az örök boldogság!
Nem kell más hozzá, csak szorítsd a kezem,
a boldogságot majd megleled VELEM!

Kezem kezedet kutatja,
s mikor rátalál megfogja.
Ujjaim ujjaidat ölelik,
tenyered tenyeremben fekszik,

Így talál RÁNK a mély álom,
repülünk szép tündérszárnyon.
Sosem látott tájakat látva,
rohanok VELED a világba'.

Nyíló virágok közt járunk,
selyem pázsiton lép a lábunk,
nem takar el semmit az árnyunk,
szivárványt teremt a vállunk.

És hátamhoz ér most a hátad,
szívünk utat enged a vágynak.
Érzem ismét szíved melegét,
lelked, tested hű szerelmét!!!

Ezért kérlek Édes, ne engedd el kezem,
ujjbegyedben érzem a szerelmedet!
Simogatja kezed, szerelmes szívemet,
kezeidben érzem, égő szerelmedet!!!

Helen Bereg - Veled

Elfogadom örökre életed.
Magamét adva cserébe.
Szerelmünk egymásban él,
Összefonódó szenvedéllyel.

Szerelmed takarója alatt
Minden félelmem elszáll.
Vággyal bújok oda hozzád.
Kérlek, kérlek, ölelj át!

Melletted vagyok Kedves.
Szerelmem érzed? Végtelen.
Legyőz minden akadályt.
Lelkem lelkedet öleli át.

Társa vagyok életednek,
Örökké Téged szeretlek.
Ha lehunyod a szemed,
Érezned kell, ott vagyok Veled.

Máté Péter - Holnap is

     
Hiába mondtam te vagy mindenem
Hiába esküdtem csak rád
Hiába minden mégis véget ért
A szerelem nem tartott soká.

Holnap majd újra nap jön s megyünk a magunk útján
Még holnap is járnak majd az emberek az utcán
Mindig várj valamit, ami majd felvidít
És az élet csakis így lesz szép!

Ne mondd, hogy céltalan így nélülem
Ne mondd, hogy így semmi se vár
Van úgy, hogy nem sikerül egy napunk
És hogyha fáj ne gondoljunk rá!...

Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott
és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,
ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,
hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -
a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -
igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.

Devecseri Gábor - Csak szó vagyok

Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz, fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.

Csak szó vagyok. Hol is nyílhatna lényem
létre, ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor, ki naptól
föl nem perzselt földre csak néha lép.

Csak szó. De annak is tartalma tőled
árad belém. Nem érvel, csak ragyog,
csak létezik. Rád nézek és beszéd nem,
csak hang vagyok. Csak hallgatás vagyok.

Válóczy Szilvia - Eszedbe jut majd

 
 

  

Eszedbe jut majd
Egy kért szál rózsa
Eszedbe jut majd
Kedvesed vidám arca
És eszedbe jutnak
Eltékozolt pillanatok
A megsebzett lélek
Kétségbeesett harca.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Szelíd ölelések is.

Eszedbe jut majd
Néma tekintetem
Eszedbe jut majd
Könnyes szemem
És eszedbe jutnak
A közös percek
A megbecsült lángolás
Mit adtál nekem.

Eszedbe jut majd
A holdas éjjelünk
Eszedbe jut majd
Halk csókok pátosza
És eszedbe jutnak
Az álmot őrző
Lágy tapintattá vált
Bús szerelmek mítosza.

Eszedbe jut majd
Minden léptem
Eszedbe jut majd
A gondtalan ébredés
És eszedbe jutnak
A víg mosolyok
Az együtt éltetett
Jóízű nevetés.

Eszedbe jut majd
Mennyire szerettél
Eszedbe jut majd
A sajgó kín fájdalma
És eszedbe jutnak
A bánat súlyai
A bárgyú hiányt
Korbácsoló vágy hatalma.

Eszedbe jut majd
Hogy az élet oly egyszerű
Eszedbe jut majd
Milyen könnyű a nevetés
És eszedbe jutnak
A víg pillanatok
Hogy mennyire megöl
A homállyá nőtt feledés.

Eszedbe jut majd
Egy nő, ki csak írt
Eszedbe jut majd
Hogy ő az életed
És eszedbe jutnak
A jövő szent képei
A töretlen hit
Mi most már kell neked.

Eszedbe jut majd
Mit elvesztettél
Eszedbe jut majd
A csodálat érzése is
És eszedbe jutnak
Az elhalkult szavak
A magányba fordult
Elvesztett álmok is.

Meglátod majd
Miért adott a sors
Meglátod majd
Amiért küzdeni érdemes
És eszedbe jutnak
Lágy dallamok
Miket elvett az idő
S miket lelked örökre keres.

Gál János - Bújócska

Ha völgy leszel, Én hűs patak benne
Ha te vagy a patak, Én ívelt híd felette
Ha út leszel, Én a szekér rajta
Ha te a szekér, Én majd a pajta
Ha mese leszel, Én gyermek, ki hallgat,
Ha gyermek leszel, Én dal ki elaltat.
Ha irka leszel, Én majd a lapja
Ha te az irkalap, Én a vers rajta.
Ha vers leszel, Én toll, mi leírja,
Ha te a toll, Én sötétkék tinta.
Ha telihold leszel, Én egy kis csillag,
Ha csillaggá leszel, Kiválasztalak.