Kormányos Sándor - Hiány

Az érzésre feszült gondolatok
most pattanó húrrá pengenek
s egy szívdobbanásra ráölelve
mint vágy-verte dallam, zengenek.

Majd hosszú sóhajra hangolódva
elszállnak utánad messzire.
Én mindig tudtam: Hiányzol majd,
de sosem hittem, hogy ennyire...

~ * ~
Ezt a díjat Földytől kaptam. Nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondolt!

http://turmixezaz.blogspot.hu/

Kormányos Sándor - Őrizlek még...

 

Őrizlek még
mint őszi fák
őrzik levelük
sóhaját
úgy mint a csend
a némaság
őrzi vágya

Zágorec-Csuka Judit - Szerelmes vers

Egyszer eljön a te pillanatod is,
mosoly lesz arcodon, mosoly lesz
arcomon, simogatom kezed, simogatod
kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad.

Egyszer eljön az én pillanatom is,
a beteljesülés pillanata, angyal
leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal,
lebegek, hogy te is lebegjél a Naphoz.

Egyszer eljön a mi pillanatunk is,
esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk,
ölelésünktől emelkednek hegyek, háborognak
tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd egymásé leszünk,
ha az árnyak elégnek, meztelen lesz
a tenger, a mi tengerünk, hogy aranyban
ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára.

Erdős Olga - Most kellene

 

Most kellene kimutatnom pedig,
kimondani, mert most vagy itt,
most, hogy minden más, mint eddig,
hogy az Egész sok apró darabja
annyi év után végre összeállt.
De lázadok, direkt dacolok (veled),
feszítem a húrt, tesztelem határaid,
hogy vajon meddig terjed a türelem,
s – mert még nem tudom a titkot –
azt is, hogy hol kezdődik
vagy hol ér véget a szerelem.

Hervay Gizella - Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatag

Szabó Ila - Talán

 

talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked

akkor majd
gondolj rám

Devecseri Gábor - Szerelem

Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem
volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel,
ámulva kérded: mi volt ez?

Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte
nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan
leapadt.

Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse
zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak
csapkodta szárnyát,

míg végre elrepült, madár volt, lásd,
valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem
csalódtam.

Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem
keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten.
Félek,

még visszahívnád, teljesen szabad még nem
vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van
belőle.

P. Pálffy Julianna - Amikor hiányzol....

 

Amikor hiányzol, én egy
sétáról álmodozom.

Kockaköveken lépkedek,
a hídon, aranyszobrok közt
átölelsz, s a szemedbe nézhetek.
Lágy szellő, selymes érintés,
finoman fogod a kezem,
csilingel bennem a város hangja,
eláraszt, elsodor a szerelem.

Csak álom ez, én itthon várok,
a Te lépteid koptatják a köveket,
egy édes szó a telefonban,
- Hiányzol - így szólt az üzenet.
Képzeletben, Veled járom én is
az utcákat, a tereket, a hídon
állva, én is látom, a boldog
mosollyal integető embereket.
Olyan szép ez a város, a Te
szemeddel nézem és látom,
egyszer azt mondtad: láthatjuk
talán együtt, vannak még
csodák ezen a világon.

Néha, mikor erre gondolok,
hallom a zenét is, a Moldva
dallama száll, ölel át gyengéden,
mit nem élhetek át igazán,
megálmodom versben és megélem
- Veled hallgatva – zenében.

SchefferJános - Ébredés

A szerelem hajnala olyan mint a most nyíló rózsa,
Könnycsepek gurulnak szirmain egymásba fogódzkodva,

Csillognak, mint szép szerelmes szavak a reggeli fényben,
Hajad fényét látom megcsillanni derengő napsütésben.

Nézem arcod szép mosolyát, mi álmodban is nevet,
Miközben magával ragad a szerelmes képzelet,

Hallom szívverésed, látom az orrod leheletét,
Ahogy arcod előtt hajtincseiddel játszik a szél.

Mielőtt kinyitod a szemed, ölelésem érzed,
Összefonódott testünkbe visszatér az élet,

Elsőnek meglátod szemem, ahogy megnyílik szemed,
Szerelmes pillantásunk új szövetséget köt Veled.

Egymásra mosolygunk, miközben homlokunk összeér,
Barna szemeid fényén át forró szerelem lángja ég,

Ahogy törékeny kezeiddel kezeimet szorítod,
Ahogy forró szerelemünkhöz mindörökre ragaszkodsz.

Reggel van. Már hozza a szél az édes ébredés szavát,
Szerelmedet érzem ma is, mint nyíló rózsa illatát.

Zsigai Klára - Szoríts magadhoz

 

Nézz rám!
Szemem könnyes,
Sírva ölellek meg,
Hozzád bújok,
Csókot adok,
Hiszem megérted,
Te is így érzed.

Nézz rám,
Ne rejtőzz!
Szemed látni akarom,
Szívemen, lelkemen át,
Öröm markában tartani,
Csak nézz,
Nézz rám!

Elfutni se akarj!
Ha hiányzom,
A szíved fájjon,
Szeress... ölelj,
Ahogy csak tudsz,
Roppantsd szét testemet,
Szoríts magadhoz.

Ne kímélj!...érezzelek,
Nézz a szemembe!
Testem érted eped,
Tudnod kell,
Nagyon szeretlek!

Gámentzy Eduárd - Elveszett szerelem szonett

 

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,
Oly észrevétlen volt és nesztelen.
Lehetett volna véletlen ajándék,
Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.

Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.
Sorokba zárni, maradjon nekem!
Szívembe rejtett, csillogó kis játék,
Hogy süssön át, kopottas ingemen.

De nem találtam ceruzát, se tollat.
Távozó lépte, köveket csikorgat,
Emlékezetből írom, ily’ sután.

Könnyű nyomát, a föld rég eltemette,
És nem hagyott itt semmi mást helyette,
Illúziót, egy szürke délután.

Zágorec-Csuka Judit: Érosz tüze

Hiányzol, mint fáknak a júniusi eső,
hiányzol, mint hóvirágnak a téli napsütés,
hiányzol, mint gyermeknek a játék,
hiányzol, mint napfénynek a nap sugara,
hiányzol, mint minden, ami pótolni tudná
hiányod, távozásod, kezed melegét,
szemed fényét, érintésed könnyedségét,
mint minden, ami te vagy, voltál és leszel
nélkülem.

Bogár Lilla - Remény...

Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig lát

Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!

Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!

Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.

Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám

Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!

Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!

Erdős Olga - Ölelj át

 

Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzádbújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az...
aki vagyok.

Farkas István - Végy körül engem

Egyedül, fáradtan ülök most szobámban,
szomorún, lehunyt szemekkel álmodozom.
Rád gondolok, míg gyémántkemény fájdalom
zúzza össze szívem-lelkem magányomban.

Hiányzol. Arra gondolok, hogy ölel karod,
Magadhoz szorítasz, melegeddel körülveszel,
vidáman nézel rám szép szemeiddel,
számon szád, érzem izgató, forró csókod.

Végy körül engem szereteteddel, vágyad tüzével
melegítsd fel keserű, árva szívem,
kedves kezeiddel szorítsd meg fáradt kezem,
drága testeddel hevítsd fel fázó testem!

Ne engedj el, Te éltetsz már csak,
a sok gond és fájdalom közt Te vagy remény,
boldogság, öröm, s így szívem nem szegény
már, mert Te legnagyobb kincsem vagy!

Kormányos Sándor - Vers vagy bennem

Egy vers van bennem, dallamokból
fonódott ezer szóvirág
de hangjait csak én hallhatom,
rajtam kívül senki más.

Egy vers, amit még nem írtam meg,
csak mondogatom szótlanul,
egy vers, amellyé lettél bennem
örökre - leírhatatlanul...

P.Pálffy Julianna: Szeretlek

 

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod most, én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.

Gyóni Géza - Vársz-e?

 

Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet találkozóra -
Kezed összetéve öledben
        Vársz-e, mondd, engem?

Mikor levél pereg a fáról,
Leszáll a földre sűrű fátyol -
Csillogó könnyel szemedben
        Vársz-e, mondd, engem?

Szabó Ila: Vágy

 

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.

Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.

Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.

Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.

Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.

Szeitz János - Éltető emlék

Nyár volt, gondfelejtő délután,
Míg fénylő csend simult reánk,
Nesztelen, mint a napsugár, egy
Cupido lebbent át a szobán.

Szomorú arcodra szelíd szép
Mosolyt hintett a fénnyel ő.
Szerelemmel áldott lett a csend,
S egy pillanatra megállt az idő.

Amint ruhád puha fodra
Köréd simult igézőn, tova
Szállt a pillanat, ám egyé vált
Két egymásra váró gondolat.

S itt vagy éltetőn magamban,
Csontjaim puha hártyáin,
Izmaiban és bőröm hámján,
S véremmé váltál oldhatatlan.

Farkas István: Adj erőt

Kicsit mosolyogj rám,
ha találkozunk.
Gyengéden érintsd meg
karom, s válts velem
néhány röpke szót.
Így adj erőt nekem
Nélküled élni életem.

Csurai Zsófia - Mindenben Te vagy

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...

Váci Mihály - Semmi az egész

Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!

Semmi az egész .
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.

Éjjelenként majd néha,
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.

Nagy Horváth Ilona - Valami szép

Te erős voltál,
engem széttépett a reggel,
s hol utunk kétfelé ágazott,
hasított belőlem még egy darabot
a felismerés,
nélküled megyek tovább.
A szó, szerelem,
új köntösbe öltözött.
Már tudom, igaz,
az élet néha a legszebb álom,
és tőled az.
Csendre intem árvult
jajszavát a szívnek,
indulok én is.
Még visszanézek ránk…
Ott lüktetett minden pillanatban
valami szép és visszavonhatatlan:
megtaláltál, megtaláltalak.

Molnár Szilvia - Társak

egymásba fonódó szavakban
borítunk magunkra kagylóhéjat
érintésért szomjazó
ezer alakban
vagyunk
egymásnak
talán
végig.

Ecsedi Éva - Szerelem

Védtelenek most az álmok
Körbefonlak hozzád bújok
Ölelj úgy hogy el ne vesszek
Ha elvesznék hát keress meg
Akarom hogy mindig itt légy
Viharokban csak engem védj
Szeress nagyon-nagyon szeress
Szélzúgásban engem keress
Keress engem magas hegyen
Hullámzó mély tengerekben
Ha nem találsz mégse állj meg
Mert ha testem nem leled meg
Lelkem akkor is eléred
Verseimben tovább élek

Sinka István - Vallomás Őszikének

Úgy állok itt télben, viharban,
hamuban, tűzben,
mint nyugtalan vizek
partjain a fák,
mint hallgató síkok felett a holdtalan egek.
És úgy megyek néha
a lángjaid felé és úgy kereslek néha a holtak szemén,
mint akit
lombok és hegedűk
a földbe sirattak
ezelőtt régen.

... És úgy állok itt, mint a hegyek kövében
a hű folyondár
piros csillag-virága
és várlak egy fehér szikrájú téli délben,
hogy bátoríthassalak
ezzel a daloló,
gyönyörű szavammal: - szeretlek.

Keresztury Dezső - Elmondhatatlan

"Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?"

Válóczy Szilvia - Vajon

Mosolyog a pillanat,
Ha kezem fogod,
S testem húzod öledbe...
Cserfes ajkam némítod
Önként, akarva, és szeretve.

Az a "vacak" idő sem áldoz fel,
Inkább körbefon, átölel...
Hordoz... mélyreható csókokban,
Fülembe súgott bókokban...
S ha hajam simítod nyakamtól,
Ujjaid ívébe fonódik az erő,
Gyengéd ajkaddal leheled
Nyelved ízét, mit úgy kíván az erdő…
Lágy balzsamos szorítással,
Érzékeny vallomássá tétetsz,
S én kérdő szemeimmel kémlelem...
Vajon boldoggá tesz-e Téged
Álmodozó "anyagtalan" lelkem.

Boda Magdolna - Észrevétlenül gyere

   Észrevétlenül  gyere,

ha mégis jössz,
úgy, mintha te lennél
az a sétány melletti
ház, amely már
időtlen idők óta ott áll
mozdulatlanul;
úgy gyere,
hogy érkezésed
ne lépés legyen,
hanem várakozás,
s mintha
te lennél az idő is,
az az estenyolcóra,
ahol, s amikor
várlak,
s mintha te lennél
a rengeteg évem
ami most
letekeredik
az idő szorosszálú orsójáról,
ha mégis jönnél,
ne gyere egyedül,
hozz magaddal engemet,
hogy már ne kóboroljak,
hozz el ide
a sétány melletti
házba,
este nyolcra,
és tarts is magadnál örökre.

Nagy Horváth Ilona - Szerelem

Hosszúra nyúlt,
vágyba ágyazott idő
után, végre
szót téveszt a szánk,
egymásba öleljük reszkető álmaink.
Lábaink előtt vert sereg,
ésszerűség és sokféle félelem.
Szerelem...
Ezért, hogy perc, óra most együtt talál,
hogy hiába volt messze a határ,
mint a sorsunk,
végül összefonódtunk.
Ezért, hogy kiürült az ég is nélküled.
hogy könnyel vallottam neked:
„belekiáltottam a vonat zajába,
belefontam az árvák hajába:
Téged szeretlek.”

Kamarás Klára: Őrízz meg…

"Borongós árnyékkal szívemben, -
járom a kertet, ….őszi csendben.

Búcsút veszek lombtól,….virágtól,…. -
maroknyi léttől,….csalfa nyártól…-

Tőled, …- még nem… !
Kérj, hogy maradjak…!

Aki voltam, … s aki vagyok ma, …
őrízz meg annak….-"

Nagy István Attila - Hiányok

Ha reggel arra ébredek,
hogy nem vagy velem,
felhő borítja be
kék egem.

Ha megszöksz az éjszakából,
a lelkem elsötétül,
s vad viharok
támadnak.

Tasnádi Bernadett - Érzés

Messze jársz, távol jársz
Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.

Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom.

Zsefy Zsanett - Úgy, mint

Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson mégis fehér minden,
de a képzeletem most is csődöt mond.

Úgy szeretlek, hogy elmúlik a szomjam,
s már az éhség sem mar feleslegesen,
ha eszembe jutsz nem gond, hogy eltoljam,
amit végül is egy lapra felteszek.

Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,
még az sem számít, ha néha leszakadsz,
a tű fokán is átbújok majd érted,
mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.

Bognár Barnabás - Engedd meg, hogy szeresselek!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki sem szeret,
Engedd meg, hogy veled legyek
És engedd meg, hogy szeresselek!

Szeretnélek szeretni,
Szeretnélek, de nem engeded;
Szeretnélek szeretni,
Engedd meg, hogy szeresselek!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki nincs veled,
Engedd meg, hogy hozzád forduljak
S ne kelljen ellened!

Szeretnélek átölelni,
Átölelni, hogy megvédjelek;
Szeretnélek megvédeni,
Ha bántani készülnek az emberek.

Ha úgy érzed, hogy már messze vagy
S mindenki csak messzebb lehet,
Engedd meg, hogy közelebb lépjek,
Engedd meg, hogy szeresselek!

Nezvál Eszter - Emlék

Illatod hordja a szél az erdőben,
elmúlt éjjel a bőrödről lebbent,
most itt járok újra, emlékem idézem,
s magamban átkozom a nélküled-reggelt.

Boda Magdolna - Regény

Csukott könyvből
széthulló lapok,
s, a könyvjelzőnél
újra és újra elakadok: ez
megint egy rólad szóló gondolat,
a mai első,
az örökké ismétlődő.
Szeretlek.
Ez az egyetlen szó
az első mondat.
Még mindig csak
itt tartok.
Nyitogatom, csukogatom,
így telik el a nap,
mint nappali éjszaka:
nappal-is-rólad-álmodó.
Az első korty kávéba
belesivít az induló troli,
hangtalan puffanással
lehull egy pipacs piros
szirma,
aztán lehull a csönd pirosa,
és csönd újra.
Így borul rám a délután
az asztalon
még mindig csukott
a könyv,
s lap-napjaim
álomvilágában,
szép
hasonlatot találok ki, és
kezemmel kapálódzom
egy metaforába,
hogy segíts ki a
valóság túlsó, tilos partjára.
A könyvjelzőm csak vándorol
mindig csak egy lappal tovább
érzékelteti a múló időt
a történet haladását.
Pedig nem!
Minden csak áll.
Az idő,
a tér és a teret kitöltendő
mozgás;
hiányzol
mondom:
hi-ány-zol.
Talán érted,
amit mondok.
Ha mégis igen,
majd megjössz,
kiszállsz a kocsiból,
napszemüveg lesz rajtad,
kezedben ölelés.
Este pedig kinyitod
a könyved
és betűről betűre
végigolvasol.
Nem is érdekes,
csak egy unalmas regény,
becsukhatod, mert:
szeretlek
lesz az utolsó mondat is.

Miriam Scott - Megtisztult Szerelmem

   Rég, a szívemet jégvirágok takarták,
Csillogó szemem, könnyeim marták,
A lelkem sötét fájó emlékek nyomták,
Testem fagyos volt, csókok nem borították.

Nekem a nyári napfény sem ragyogott,
Lábam járta, a köves göröngyös utakon,
Szívemben, a kést forgatták oly sokan,
Még soha, engem nem láttak boldognak,

De eljöttél Te hozzám, újjá születtem,
S én minden fájó emlékem, levetettem,
Minden foltos ruhám a tűzben elégettem,
Szememből, a keserű könnyem letöröltem.

Fogd a kezem kérlek, nagyon szorítsd,
Hallom, az ajkad engem nevemen szólít,
Csillogó szemmel nézünk ketten a holnapra,
Szívünk egybeforrt, tanunk rá a hold sugara.

S én hófehér ruhában állok most előtted,
Megtisztult szerelmem átnyújtom Neked,
Tudom, Te foltot rajtam már nem hagysz,
Mert mindig csak egyedül, Téged vártalak.

Keresztury Dezső - Mindig velem vagy

Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg szinéből, szád izéből,
ölelésedből, csipőd halk ivéből
újrateremtelek.

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a viz, szinéről
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Hatos Márta - Halk sóhaj

Becézem bánatom,
Halk sóhaj benne,
Magamba zártan,
Öröm is lehetne.
Lehetne gyönyör,
Őrült szenvedély,
Mámorral átszövött éj.

Vad zsongás és
Halk zümmögés,
Amikor szívünk összeér.
Becézem bánatom
Halk sóhaj benne,
Gördülő könnyem,
A kezed törölte.

Bódai-Soós Judit - Szerelem

Csillagok selyme
foszlik a Földre. Perzsel
e simogatás.

Nagy Csaba: Gyógyulj

 

Várj, ne tedd, hogy könnyezzek,
most, amikor még
tiéd a föld, körötte az élet,
a legszebb
szerelembe öntött
teljesült vágy,
hisz hangod oly kedves,
simogató szavad
oly puha, oly lágy,
Te kell érezd, s hidd,
árnyékként követőn,
lépten
veled vagyok, s nem hagyom,
hogy valaha is
úr legyen fölötted
a mind veled
ébredő gyötrelmes fájdalom.

Várj, ne tedd, hogy zokogjak,
a tavasz még most jön,
ha sír is a lant,
de Te halld
nyugtató hangját
a vígan daloló
réti csalogánynak,
Te lásd a fényt,
a réteket ölelő
nyárnak mindkét kezét,
s érezd
érted esdeklő
sóhajaim vágtát,
akkor majd
vígan kél a nap,
s nem álmodok
könnyemmel öntözött,
fehér
csokorba font kerti margarétát.

Lesznai Anna - Tudom, hogy vagy

Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kertközépen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.
Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.
Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.
Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a százkeblű létnek.
És utolsónak bevonulok én is -
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.

Válóczy Szilvia - Megtanultam melletted

Megtanultam én az életet veled,
Hogy legyek önmagam melletted, s neked,
Hogy a türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.

Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.

Megtanultam azt, mit csak tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nincsen,
Hogy mindig előttem volt elveszett kincsem.

Vitó Zoltán - Szerelem

Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

Dobrosi Andrea - Bennem van

Meglepő magánytalan ez a magány,
nem vagyok egyedül, csak nélküled.
Áthat a csend szövevénye,
nem vérzik a várakozás.

Áhítatom elhitetett hallgatás,
zengő ércként tombol bennem szavad.
Hallom, ígéreted mása vagy,
ölelésed a mélybe ás.

Jó ez így, feledni forrás-vágyakat,
nincs buzgalom, izgága fénysugár.
Hogy meguntalak? Meguntál,-
közös kutunk így kiapadt.

Pillére lettem az elhagyott létnek,
bohémságod odébb fújta a szél.
Bolondozásunk benned él,
bennem van sarjadó éned.

S.Tamási Áron - Csak

Csak egy álom, semmi más,
Csak egy sóhaj, egy pillanat,
Egy élet, egy utazás,
Egy mese, mely kimaradt.

Álmodni az életet,
Élni az álmokat,
Megfogni a képeket,
Elfújni az árnyakat.

Csak egy szerelem,
Csak egy gyönyör,
Egy életre édesget,
Vagy halálig meggyötör...

Komáromi János - Valahol

valahol egy csendes úton járok
valahol egy érintésre várok

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy szó is kincset érhet
valahol egy csókod is eléget

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát

valahol egy mosolyodra vágyom
valahol egy álmodat találom

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy ajtó előtt kérlek
valahol egy ablak mögül nézlek

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát

valahol egy lelket versbe zártam
valahol egy új érzést találtam

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy tört sikoly az ének
valahol egy kicsit mégis félek

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát