2013. március 31., vasárnap

Boda Magdolna - Észrevétlenül gyere


   Észrevétlenül  gyere,
ha mégis jössz,
úgy, mintha te lennél
az a sétány melletti
ház, amely már
időtlen idők óta ott áll
mozdulatlanul;
úgy gyere,
hogy érkezésed
ne lépés legyen,
hanem várakozás,
s mintha
te lennél az idő is,
az az estenyolcóra,
ahol, s amikor
várlak,
s mintha te lennél
a rengeteg évem
ami most
letekeredik
az idő szorosszálú orsójáról,
ha mégis jönnél,
ne gyere egyedül,
hozz magaddal engemet,
hogy már ne kóboroljak,
hozz el ide
a sétány melletti
házba,
este nyolcra,
és tarts is magadnál örökre.



2013. március 30., szombat

Nagy Horváth Ilona - Szerelem


Hosszúra nyúlt,
vágyba ágyazott idő
után, végre
szót téveszt a szánk,
egymásba öleljük reszkető álmaink.
Lábaink előtt vert sereg,
ésszerűség és sokféle félelem.
Szerelem...
Ezért, hogy perc, óra most együtt talál,
hogy hiába volt messze a határ,
mint a sorsunk,
végül összefonódtunk.
Ezért, hogy kiürült az ég is nélküled.
hogy könnyel vallottam neked:
„belekiáltottam a vonat zajába,
belefontam az árvák hajába:
Téged szeretlek.”

2013. március 29., péntek

Kamarás Klára: Őrízz meg…


"Borongós árnyékkal szívemben, -
járom a kertet, ….őszi csendben.

Búcsút veszek lombtól,….virágtól,…. -
maroknyi léttől,….csalfa nyártól…-

Tőled, …- még nem… !
Kérj, hogy maradjak…!

Aki voltam, … s aki vagyok ma, …
őrízz meg annak….-"

2013. március 28., csütörtök

Nagy István Attila - Hiányok


Ha reggel arra ébredek,
hogy nem vagy velem,
felhő borítja be
kék egem.

Ha megszöksz az éjszakából,
a lelkem elsötétül,
s vad viharok
támadnak.

2013. március 27., szerda

Tasnádi Bernadett - Érzés


Messze jársz, távol jársz
Mégis
Hallak
Látlak
Tudlak
Érezlek
S nem tudok Tőled elég távol lenni ahhoz
Hogy idegen légy.

Itt vagy
Élsz, laksz bennem
Akár az Élet
Benne vagy a percben, a térben, a létben
Figyelsz, kísérsz
Akár a tárgyak, mik körbeölelnek
Belémivódtál
Mint szavak a sorok között
Részem vagy
Hozzád tartozom.

2013. március 26., kedd

Zsefy Zsanett - Úgy, mint


Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson mégis fehér minden,
de a képzeletem most is csődöt mond.

Úgy szeretlek, hogy elmúlik a szomjam,
s már az éhség sem mar feleslegesen,
ha eszembe jutsz nem gond, hogy eltoljam,
amit végül is egy lapra felteszek.

Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,
még az sem számít, ha néha leszakadsz,
a tű fokán is átbújok majd érted,
mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.


2013. március 25., hétfő

Bognár Barnabás - Engedd meg, hogy szeresselek!


Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki sem szeret,
Engedd meg, hogy veled legyek
És engedd meg, hogy szeresselek!

Szeretnélek szeretni,
Szeretnélek, de nem engeded;
Szeretnélek szeretni,
Engedd meg, hogy szeresselek!

Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy
És senki nincs veled,
Engedd meg, hogy hozzád forduljak
S ne kelljen ellened!

Szeretnélek átölelni,
Átölelni, hogy megvédjelek;
Szeretnélek megvédeni,
Ha bántani készülnek az emberek.

Ha úgy érzed, hogy már messze vagy
S mindenki csak messzebb lehet,
Engedd meg, hogy közelebb lépjek,
Engedd meg, hogy szeresselek!

2013. március 24., vasárnap

Nezvál Eszter - Emlék


Illatod hordja a szél az erdőben,
elmúlt éjjel a bőrödről lebbent,
most itt járok újra, emlékem idézem,
s magamban átkozom a nélküled-reggelt.


2013. március 23., szombat

Boda Magdolna - Regény


Csukott könyvből
széthulló lapok,
s, a könyvjelzőnél
újra és újra elakadok: ez
megint egy rólad szóló gondolat,
a mai első,
az örökké ismétlődő.
Szeretlek.
Ez az egyetlen szó
az első mondat.
Még mindig csak
itt tartok.
Nyitogatom, csukogatom,
így telik el a nap,
mint nappali éjszaka:
nappal-is-rólad-álmodó.
Az első korty kávéba
belesivít az induló troli,
hangtalan puffanással
lehull egy pipacs piros
szirma,
aztán lehull a csönd pirosa,
és csönd újra.
Így borul rám a délután
az asztalon
még mindig csukott
a könyv,
s lap-napjaim
álomvilágában,
szép
hasonlatot találok ki, és
kezemmel kapálódzom
egy metaforába,
hogy segíts ki a
valóság túlsó, tilos partjára.
A könyvjelzőm csak vándorol
mindig csak egy lappal tovább
érzékelteti a múló időt
a történet haladását.
Pedig nem!
Minden csak áll.
Az idő,
a tér és a teret kitöltendő
mozgás;
hiányzol
mondom:
hi-ány-zol.
Talán érted,
amit mondok.
Ha mégis igen,
majd megjössz,
kiszállsz a kocsiból,
napszemüveg lesz rajtad,
kezedben ölelés.
Este pedig kinyitod
a könyved
és betűről betűre
végigolvasol.
Nem is érdekes,
csak egy unalmas regény,
becsukhatod, mert:
szeretlek
lesz az utolsó mondat is.



2013. március 22., péntek

Miriam Scott - Megtisztult Szerelmem


   Rég, a szívemet jégvirágok takarták,
Csillogó szemem, könnyeim marták,
A lelkem sötét fájó emlékek nyomták,
Testem fagyos volt, csókok nem borították.

Nekem a nyári napfény sem ragyogott,
Lábam járta, a köves göröngyös utakon,
Szívemben, a kést forgatták oly sokan,
Még soha, engem nem láttak boldognak,

De eljöttél Te hozzám, újjá születtem,
S én minden fájó emlékem, levetettem,
Minden foltos ruhám a tűzben elégettem,
Szememből, a keserű könnyem letöröltem.

Fogd a kezem kérlek, nagyon szorítsd,
Hallom, az ajkad engem nevemen szólít,
Csillogó szemmel nézünk ketten a holnapra,
Szívünk egybeforrt, tanunk rá a hold sugara.

S én hófehér ruhában állok most előtted,
Megtisztult szerelmem átnyújtom Neked,
Tudom, Te foltot rajtam már nem hagysz,
Mert mindig csak egyedül, Téged vártalak.


2013. március 21., csütörtök

Keresztury Dezső - Mindig velem vagy


Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek; újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintet,
bőröd meleg szinéből, szád izéből,
ölelésedből, csipőd halk ivéből
újrateremtelek.

Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a viz, szinéről
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.



2013. március 19., kedd

Hatos Márta - Halk sóhaj


Becézem bánatom,
Halk sóhaj benne,
Magamba zártan,
Öröm is lehetne.
Lehetne gyönyör,
Őrült szenvedély,
Mámorral átszövött éj.

Vad zsongás és
Halk zümmögés,
Amikor szívünk összeér.
Becézem bánatom
Halk sóhaj benne,
Gördülő könnyem,
A kezed törölte.

2013. március 17., vasárnap

Nagy Csaba: Gyógyulj


 
Várj, ne tedd, hogy könnyezzek,
most, amikor még
tiéd a föld, körötte az élet,
a legszebb
szerelembe öntött
teljesült vágy,
hisz hangod oly kedves,
simogató szavad
oly puha, oly lágy,
Te kell érezd, s hidd,
árnyékként követőn,
lépten
veled vagyok, s nem hagyom,
hogy valaha is
úr legyen fölötted
a mind veled
ébredő gyötrelmes fájdalom.

Várj, ne tedd, hogy zokogjak,
a tavasz még most jön,
ha sír is a lant,
de Te halld
nyugtató hangját
a vígan daloló
réti csalogánynak,
Te lásd a fényt,
a réteket ölelő
nyárnak mindkét kezét,
s érezd
érted esdeklő
sóhajaim vágtát,
akkor majd
vígan kél a nap,
s nem álmodok
könnyemmel öntözött,
fehér
csokorba font kerti margarétát.

2013. február 6., szerda

Lesznai Anna - Tudom, hogy vagy


Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok az esőszagú kertközépen
És kinyújtom két áldott, dús karom
Tudom, hogy vagy: tudom, hogy élek.
Nem kereslek, és mámort nem remélek
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
A lombos kertnek minden szála rebben
És elmerül tengernyi tárt szívemben
Tudom, hogy vagy: és nincs többé a kert.
Az ég boltja csillagfénnyel kevert,
Tudom, hogy vagy: s a halk csillagok gyülnek,
Szerelmem fáján virágként megülnek
Dalos virágok dús szerelmem fáján
Tudom, hogy vagy: és elhalkul az éj.
Nincs fény többé az égi mezők táján,
Testem fénylik, mert vágyad pihent rajtam
Tudom, hogy vagy: s nincsenek csillagok.
Belém vésődött csókod nyoma, ajkam,
Karom sem más, csak bontott ölelésed,
A föld sem más, csak hely, amelyen álltál.
Tudom, hogy vagy: és beléd ömlik minden
Gazdag tejútja a százkeblű létnek.
És utolsónak bevonulok én is -
Hála néked, hogy nem kell lennem nékem
Én édes, áldott, boldog megszűnésem,
Nem kell lennem többé: te vagy.

2013. február 5., kedd

Válóczy Szilvia - Megtanultam melletted


Megtanultam én az életet veled,
Hogy legyek önmagam melletted, s neked,
Hogy a türelem ára mindig egy rózsa,
Hogy semmi nem megy úgy harangszóra.

Megtanultam melletted, boldognak lenni,
Az elmúlt éveket könnyedén feledni,
Átvettem tőled a nyugalom létét,
Reggel, s alkonyatkor az ölelő békét.

Megtanultam azt, mit csak tőled kaphatok,
Hogy két lábon járjak, ha eget taposok,
Hogy egyedül az életnek értelme nincsen,
Hogy mindig előttem volt elveszett kincsem.

2013. február 4., hétfő

Vitó Zoltán - Szerelem


Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

2013. február 3., vasárnap

Dobrosi Andrea - Bennem van


Meglepő magánytalan ez a magány,
nem vagyok egyedül, csak nélküled.
Áthat a csend szövevénye,
nem vérzik a várakozás.

Áhítatom elhitetett hallgatás,
zengő ércként tombol bennem szavad.
Hallom, ígéreted mása vagy,
ölelésed a mélybe ás.

Jó ez így, feledni forrás-vágyakat,
nincs buzgalom, izgága fénysugár.
Hogy meguntalak? Meguntál,-
közös kutunk így kiapadt.

Pillére lettem az elhagyott létnek,
bohémságod odébb fújta a szél.
Bolondozásunk benned él,
bennem van sarjadó éned.

2013. február 2., szombat

S.Tamási Áron - Csak


Csak egy álom, semmi más,
Csak egy sóhaj, egy pillanat,
Egy élet, egy utazás,
Egy mese, mely kimaradt.

Álmodni az életet,
Élni az álmokat,
Megfogni a képeket,
Elfújni az árnyakat.

Csak egy szerelem,
Csak egy gyönyör,
Egy életre édesget,
Vagy halálig meggyötör...

2013. február 1., péntek

Komáromi János - Valahol


valahol egy csendes úton járok
valahol egy érintésre várok

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy szó is kincset érhet
valahol egy csókod is eléget

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát

valahol egy mosolyodra vágyom
valahol egy álmodat találom

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy ajtó előtt kérlek
valahol egy ablak mögül nézlek

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát

valahol egy lelket versbe zártam
valahol egy új érzést találtam

csak az álmainkat őrizd még
csak halld meg a csend végét
csak az érintésem őrizd még
csak lásd meg a szem fényét

valahol egy tört sikoly az ének
valahol egy kicsit mégis félek

csak az álmainkat őrizd még
csak értsd meg a vágy dalát
csak az érintésem őrizd még
csak tudd meg a szív titkát