Kormányos Sándor - Őszi szél

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Kassák Lajos - A szív kelletése

Levelet írok neked
kedvesem.
Szívemet ajánlom fel neked
kedvesem.
Ajtómat nyitva hagyom
kedvesem.
Legyen a tiéd minden aranyom
kedvesem.
megölöm magam érted
kedvesem.

Verseket találok ki érted
kedvesem.
Forgószél lennék érted
kedvesem.
Szűz hóhullás is lennék érted
kedvesem.
Hallhasd meg együgyű énekem
kedvesem.
Üzenj valamit nekem
kedvesem.

Zsóka Marianna - Vágyódás

Merre jársz mond, szép kedvesem,
Merre visz az álmod?

Kósza szellő nyurga lován,
Utad merre járod?

Messzi-messzi országokban,
Hol zöldellik a tenger.

Gondolsz-é a kedvesedre,
Igaz szerelemmel?

Kívánod-e ölelését,
Ajka forró csókját?

Szakítasz-é utad mentén,
Egy szál vörös rózsát?

Siess hát a te hazádba,
Ha véget ér az álmod.

Szerelmesed szép szemében,
Kincsed, megtalálod.

Szent-Gály Kata - Szerelem

Tenyerem igazi fészek
öt ujjam igazi ág
madarat nevelek benne
- és neked adom át
egy kézfogásban.

Ha megvigyázod: énekel
a hangja: igazi nyár
ha nem figyelsz rá: elrepül
- de vissza nem talál
hozzám se többé.

Soóky Melinda - Ha nem jössz el...

Ha nem jössz el,
elszürkül a csillagok fénye
és fájón felsír majd a Nap.

Ha nem jössz el,
lelkem didergő szentélye
könnyben fürdeti arcomat.

Ha nem jössz el,
rám hajolnak bús holnapok
és az időt markomba szorítom.

Ha nem jössz el,
megkopik, mi egykor csillogott,
gyöngyszavak ölelnek titkon.

Ha nem jössz el,
vasszöget üt szívembe a bánat,
csókod emléke még mosolyog.

Ha nem jössz el,
az éjszakába suttogom imámat,
kristály múltam rabja maradok.

Reich Zsolt - Reggeli vágy

Szemünk fényében
Oszlik szét a hajnal.
Szétfoszlik a homály
Ajkadon könnyű sóhaj.

Az árnyék hidak szétszakadnak,
Fényfal épül közénk.
Tovatűnik, elillan
Az oltalmazó sötét.

Várj, ne menj!
Ne vidd magaddal álmaink.
Maradj! Egyszer még
Szárnyaljanak magasba vágyaink!

Sipkó Zsuzsanna: Hinni, Érezni, Tudni, Keresni

Hinnem kell, hogy nincs vége.
Ha már, érzem a gyűrött napok perceit –

Hinnem kell, hogy a régi szerelem él még.
S ha rá gondolok, megbizsergeti sejtjeim.

Hinnem kell, az eltörpült célok létezéseit.
Jelen vannak, követnek, mint óriási fákat árnyaik.

Hinnem kell, hogy hiszek
Hisz a könnyek sem véletlenül születnek.

Hinnem kell, a tegnapok morajló erejét.
S dagálykor hozza majd a ma melegét.

Hinnem kell, hogy Te is hiszed ezt.
A márványban ott az erezet.

Hinnem kell, mit oly rég keresek
Valahol messze vár, s hív, kiált.

Hinnem kell, tudnom kell, éreznem kell.
Vársz rám.

Az árnyak, feszülő selymei mögött
Hív, két szempár.

Pej Erika - Lennék...

Lennék napsugár,
mely érinti arcod,

Lennék vízcsepp,
mely mossa alakod.

Lennék szellő,
mely borzolja hajad,

Lennék méz,
mely édesíti ajkad.

S mi minden lehetnék még,
csak azért,
Hogy veled lehessek én,
balga nőszemély.

Helen Bereg - Ha most kérdeznéd

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Mit éreztem az első találkozásnál.
Elmondanám a félelmemet,
Lelkemben kétely mardosását,
A választ szemedben keresve:
Tetszem-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Agyamba hasító menekülés vágyát.
Elmondanám a félelmemet,
Érezve szerelem csodáját,
A választ eszemmel keresve
Akarom-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Érzésem vágyunk találkozásánál.
Elmondanám a zavaromat,
A legelső csók borzongását.
Szívedben riadtan kutatva:
Szeretsz-e?

Ha most kérdeznéd, elmondanám,
Szenvedéllyel élő szerelem csodáját.
De te nem kérdezed, mert tudod.
Sejtjeinkben érezzük egymást,
Tudjuk teljes bizonyossággal:
Csak együtt lehetünk boldogok.

Vitó Zoltán - Szerelem

Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.

Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...

Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

Terjéki Tamás - Tiéd lehet

kinek pillái alatt csillan a napsugár
kinek meztelen kezére éneklő madár száll

kinek selymes bőrét lágy szellő simogatja
kinek barna haját nyári zápor eláztatja

annak adnám egyetlen kincsemet

kinek mosolyában a hold fénye látszik
kinek vidám tekintetétől a levegő szikrázik

kinek piruló arcával a tűz lángja versenyez
kinek mézédes hangjától a fa lombja lengedez

annak adnám érzékeny lelkemet

kinek ajkai íze minden gyümölcsnél édesebb
kinek kellemes illata a rózsánál színesebb

kinek a tavasz zenéje jót ígér
kinek szerelme mindennél többet ér

neked adom szerelmes szívemet
ha elfogadod és kell neked

Baranyi Ferenc - Küszöbön

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.
.... Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
- amit utamból visszaadtál -
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi - pálya
amivel megrövidítetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás

Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

Kovács Daniela - Míg kint a kertben fehérlik a dér...

A macskaköves úton könnyű köd feküdt,
testemen éreztem a tél hideg kezét,
s míg hűs árnyékok bolyongtak mindenütt,
ajkaimon hordtam csókod melegét.

Valahol, távolban megmoccant a sötét
gondom felhőit űzte messze-messze,
a tegnap-szülte csönd szitálva szállt közénk
a mécsfény játszva táncolt, el ne ijessze.

Szobánk falain az arany fényözön
árnyékát ölelve darabokra hullt,
s míg lázemésztő tűzzel jövőnket szövöm,
húsomba tépve kavarog a múlt.

Már kint a kertben fehérlik a dér
gyémánttá tördelve az egész világot,
álmunkat hordozom pilláim ölén
és csöndben, némán hozzád simulok.

Szakáli Anna - Veled

Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

Szeicz János dr. - Álmodban néha ott leszek

Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.

Molnár Rózsa - Szerelem

... az éjszaka sötéten lopakszik.
Csendben matat a tájon...
az éberség izma rezzent pilládon,
lassan fehérülő álom-virágodból
kiröppen fekete szembogarad
és szobádban köröz újra...

Miféle erő nem hagy nyugodni?
Érezlek, pedig messze vagy...
és függőleges elválasztóvonalaim,
a falak
felé fordulva szemezgetem az éjszaka mondatait,
hogy összeállítsak egy igazán neked hangzót,
létem és léted vibrálásából...

Baranyi Ferenc - Alkonyati zsoltár

Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

Bognár Barnabás - Gyertyafényben

Csendre vágyunk, melegségre,
s csendben várunk az estére,
hogy majd a négyes gyertyafényben
élet születik a reményben.

Arcunk sima, rezzenetlen,
s mosoly repül az üzenetben,
halkan suhanva szerte a tájon,
hogy a szép még szebbé váljon.

Szeretve lentről felemelnek,
és csak szeretetből követelnek,
mert örülnek, hogy szerethetnek,
s hogy teret adnak a szeretetnek.

Kedves kezünk egymásba olvad,
szép a ma, s még szebb lesz a holnap,
csodák mennek végbe az éjben:
élet születik a reményben.

Mezei Horváth Attila - Talán

talán a szemed
ahogy visszanézel,
talán a mosolyod
ahogy hátraveted fejed,
talán a csend ami körülvesz.

talán egy hullócsillag, amely
átvág az őrség éjszakáján
reményeket húzva maga után,
bolondos babonát, hogy visszajössz.