Baranyi Ferenc - Küszöbön

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltűnt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.
.... Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
- amit utamból visszaadtál -
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi - pálya
amivel megrövidítetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

Jószay Magdolna - Halványkék szívdobbanás

Távolból dobbant a szíved,
mit megéreztem,
s nekem küldött ajándékod
féltőn átveszem.
Érzem pillekönnyű gondolatod,
mint nem várt csoda, itt előttem
ragyog gondoskodásod,
mit álmodtál nekem.

Hogy össze ne törjön a hosszú úton,
becsomagoltad csillagokkal, díszekkel,
édes, illatos süteményekkel
hintett szalvétákkal,
szíveddel, lelkeddel,
halk, szerelmes suttogással...

Ünnepi fénybe öltözött
lelkedet úgy fogadom,
mint halványkék álmot
hófehér virágszirmokkal ékítve,
mit magam előtt látok -
s majd az ünnep estéjén
ajándékod gyertyáját
képzeletben meggyújtom,
és erősen gondolva rád
csak halkan suttogom:
köszönöm, hogy vagy,
és hogy rám találtál.

Kovács Daniela - Míg kint a kertben fehérlik a dér...

A macskaköves úton könnyű köd feküdt,
testemen éreztem a tél hideg kezét,
s míg hűs árnyékok bolyongtak mindenütt,
ajkaimon hordtam csókod melegét.

Valahol, távolban megmoccant a sötét
gondom felhőit űzte messze-messze,
a tegnap-szülte csönd szitálva szállt közénk
a mécsfény játszva táncolt, el ne ijessze.

Szobánk falain az arany fényözön
árnyékát ölelve darabokra hullt,
s míg lázemésztő tűzzel jövőnket szövöm,
húsomba tépve kavarog a múlt.

Már kint a kertben fehérlik a dér
gyémánttá tördelve az egész világot,
álmunkat hordozom pilláim ölén
és csöndben, némán hozzád simulok.

Szakáli Anna - Veled

Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.

Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.

Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.

Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.

Szeicz János dr. - Álmodban néha ott leszek

Álmodban
néha majd meglátogatlak,
mint régi jó barát jövök.
Szép csendesen,
léptem oly nesztelen lesz,
mint kertbe surranó ködök.

Árnyék leszek
és átölellek lágyan,
miként tájat a néma éj.
Csak nézem
arcodon az ifjúságod,
óvó figyelmemtől ne félj.

Míg szemedben
az édes álom úszik,
szemöldöködnek szép ívét
csodálom,
időm múltán tűnődve.
Nem oltja az szívem hevét.

Nézlek amíg
szépségeddel be telten,
szavak nélkül tovább megyek.
Reménykedem,
álmodból tán fölrezzensz,
és kérsz, maradjak ott veled.

Molnár Rózsa - Szerelem

... az éjszaka sötéten lopakszik.
Csendben matat a tájon...
az éberség izma rezzent pilládon,
lassan fehérülő álom-virágodból
kiröppen fekete szembogarad
és szobádban köröz újra...

Miféle erő nem hagy nyugodni?
Érezlek, pedig messze vagy...
és függőleges elválasztóvonalaim,
a falak
felé fordulva szemezgetem az éjszaka mondatait,
hogy összeállítsak egy igazán neked hangzót,
létem és léted vibrálásából...

Baranyi Ferenc - Alkonyati zsoltár

Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

Bognár Barnabás - Gyertyafényben

Csendre vágyunk, melegségre,
s csendben várunk az estére,
hogy majd a négyes gyertyafényben
élet születik a reményben.

Arcunk sima, rezzenetlen,
s mosoly repül az üzenetben,
halkan suhanva szerte a tájon,
hogy a szép még szebbé váljon.

Szeretve lentről felemelnek,
és csak szeretetből követelnek,
mert örülnek, hogy szerethetnek,
s hogy teret adnak a szeretetnek.

Kedves kezünk egymásba olvad,
szép a ma, s még szebb lesz a holnap,
csodák mennek végbe az éjben:
élet születik a reményben.

Mezei Horváth Attila - Talán

talán a szemed
ahogy visszanézel,
talán a mosolyod
ahogy hátraveted fejed,
talán a csend ami körülvesz.

talán egy hullócsillag, amely
átvág az őrség éjszakáján
reményeket húzva maga után,
bolondos babonát, hogy visszajössz.

Eino Leino: Szeretlek

Benned szikrázó halmazban hever
sosem sejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Képes Géza fordítása)

Pej Erika - Gondolj rám...

Gondolj rám este,
mikor a Hold sápadt teste virít fent az égen,
s a csillagtenger oly lágyan, oly szépen
betakar selymével...
téged ott,
engem itt,
s bennem a hit, hogy lesz megint egy éj,
mikor kettonket takar be az ég...

Gondolj rám reggel,
mikor a Nap álmosan felkel,
S melegével oldja a harmatot...
A pára felszáll, s elkap egy pillanatot,
Mikor felhő jár arra...belébújik, s elszáll arra...
hol várok rád.
S nyári záporként áztatja arcunkat,
neked ott,
nekem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még harmat,
mely fürdeti ajkamat...

Gondolj rám...csak úgy...néha,
mert hiányzom neked, s a léha,
lusta napok lassan telnek nélkülem,
s vágysz arra, amire én is, szüntelen.
Rád, Kedves, a csókodra, s ölelő, édes karodra...
mely álmunkban is úgy kísért...
téged ott,
engem itt,
S bennem a hit, hogy lesz még közös álom,
S nem hiába vágyom rád...
Jössz majd, s csókol újra szád.

Dobos Lászlóné - Emlékezés

Bármerre is menjek ,mindenütt
Csak te jössz velem szembe
Bármit teszek ,csak te jutsz az eszembe

Olyan ez mint a tenyérbe írott sors
Arcomra úgy rajzolódtál
Járok a fényedben a föld körül
Ahogy a hold jár

Ez nem szerelem,ez már könyörgés
Engedd hogy magam visszaadjam
Ami lehetett volna,azt elrontottam
De tőled kaptam

Ady Endre - A másik kettő

Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
Sápadt a lángunk.

Piros kertek közt futott az utunk,
Piros, bolond tűz lángol szíveinkben.
Egymás szemébe nézni nem tudunk,
Itt sápadt minden.

Csókoljuk egymást biztatón, vadul,
Nappalba sír be minden csókos estünk,
Hiába minden, csók ha csókra hull,
Hideg a testünk.

S piros kertekből, úgy tetszik nekünk,
Közelg egy leány és egy ifjú ember
S mi, ím, egyszerre forrón ölelünk,
Nagy szerelemmel

Bényei József - Bizonyíték

Szeretlek. Ennyi nem elég?
Mindennapom a bizonyíték.
Ahogy a sötétből kibomlik,
mindegyik reggel rád hasonlít.
Mit akarsz még? Hazudik, ámít,
akinek ennél több a másik.

Szeitz János - Izzott a nyár

Izzott a nyár, amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok mézillatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.
A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.
Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak, s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.

Fitó Ica - Érted vagyok

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok,
rajtam levél már nem ragyog.
Meztelenre vetkőztetve
állok itt a téllel szemben.
Nincs semmi dísz, sallang rajtam,
látod minden ágam, gallyam.
Lombom nem rejt madárfészket,
nem takar be árnyam téged.
Zord idők, ha beköszönnek,
hideg, szeles napok jönnek,
halld meg az én jajszavamat,
pőre lelkem majd megszakad.
Szégyenembe belehalok!
Szépséget már nem adhatok.
Fagyos szívem feléd dobog,
csupaszon is érted vagyok.

Szilágyi Domokos - Ha nem vagy itt

Vagy a levegő, amelyet beszívok,
a táplálék, amelyet visz a vér,
a látásom vagy - tán meg is lepődném,
ha tenszemeddel rám tekintenél - ;
vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz,
a szív, az agy, a gondolat, akármi,
életem része, melyet bármikor
keresetlen is meg tudok találni; -
a mint a bonyolult óramű, ha elvész
egy alkatrésze, s tiktakja kihagy,
olyan lennék nélküled; és csak akkor,
csak akkor tudnám igazán: ki vagy.

Reviczky Gyula - Szeretlek mint egy elhagyottat

PERDITA (IX.)


Szeretlek mint egy elhagyottat
Egy másik elhagyott szerethet.
A hogy vergődő fájdalom csak
Képes szeretni: ugy szeretlek.

Nem a gyönyörnek tiszta mézét
Szomjazza ajkam, hogyha csókol;
Az, a mi hozzád vonz, a részvét,
Szeretlek, édes, szánalomból.

Szeretlek, mert mint én, leányka,
Te is jobb sorsot érdemelnél.
Szeretlek, mert reád találva
Látom, van árvább sziv szivemnél.

Szeretlek önzésből, kimondom;
Mert a midőn szemedbe nézek:
Egyszerre tűrhetőbb a sorsom
S én kezdlek vigasztalni téged!

Jatzkó Béla - Mert...

Mert úgy szeretsz, ahogy szeretem,
mert nem fáradsz sosem ölelni,
mert nem tudok veled betelni,
mert te vagy maga a szerelem,
mert minden rezgésed figyelem,
mert nem tudok másra figyelni,
mert kezdem magam irigyelni :
mert velem vagy jól és csak velem, -
mert küzd bennem gôg és félelem :
mert aki jön, el is tud menni,
mert nem lehet mindig csak nyerni,
mert a vesztesnek nincs kegyelem, -
alig merem megismételni,
hogy úgy szeretsz, ahogy szeretem.

Mindenkinek...

ÖRÖMTELI, BOLDOG ÚJ ÉVET!