Kovács Anikó - Szebbet nem tudok

Engedd,hogy legyek puha sál, ha fázol,
méz a szádban, álom mi varázsol,
mély sóhaj ha zihálsz a láztól,
hab a sörön, tükör melyben látszol,
tejszín a kávédban, könyv mi leláncol,
íróasztal - ha írsz levelet - nemes tölgyfából,
a csönd áhítatban, frissítő nyári zápor,
csillogó alufelni a BMW-n, egy hang az éjszakából,
én a tört szám, te az egész egyenlet: megoldástól,
mélykék pipafüst, menedék az elmúlástól,
borotvahab borostádon, érett barack mi lehull a fáról;
engedd, hogy legyek tied, mindörökre, igazából.

Pablo Neruda - Enyém voltál

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.
Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.
Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.
Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.
Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.
Soha más senki nem jön velem, mikor sötét van,
csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök-nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,
lágy puha csillagok hullanak ki belőle,
s a szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:
az éj, a szél, a föld teszik, ami a tisztük,
s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.

Vas István - Rád gondolok

Rád gondolok most is,

...te vagy minden, ami
Veszendő és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.

Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtől vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!

Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.

(részlet)

Válóczy Szilvia - Bennem élsz

Pillád hull,
Úgy, mintha elfújná a szél
Ősz lombjaidba repül.

Elringat,
Mint hajló fűz zöld ága
Tavaszi éden között.

Tiszta lét,
Csobogó patakban forrás,
Lelkemben ezüst fény vagy.

Ölelés,
Mely erőssé teszi kedvem,
Jámborrá átvarázsol.

Gerle vagy,
Elrejtett vágyat ébresztő,
Mely tollaival ékes.

Álmom vagy,
Lágyan, szeretve karolnak
Múltba húzott ajkaid.

Bennem élsz,
Ahogy a napok rohannak,
Menedék vagy szívemnek…

Otthonom,
Hol magány félve menekül,
És többet vissza sem néz.

Rejtelem,
Igaz érzések hatalma,
Szeretet vagy, s boldogság.

Oltalma…
Elveszett menny kincseinek,
S nekem, szelíd, őszinte.

Mindig látsz,
Ha szemed hunyod a holdnak
Ott vigyázlak éjekig.

Szeitz János - A remény

Új napra vált az éjszaka,
pihenni kér fáradt szemem,
Becsukom a könyvet, vissza-
Térek rám kimért létembe.
Rád bízom, vezesd álmomat,
Ott még teljesül reményem.

Ady Endre - Hűség aranyos kora

Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek aranyos kora.
Hivőn s hitetőn borulok le
Előtted,
Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége
Hűséget, békét visz eléd,
Arany-pirját nyárvégi napnak
S lelkemnek
Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,
Nevem olvasztván és neved,
E titkos, drága asszony-névvel
Ne tudják
Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza
Hozzám már minden alkonyat
S már indulunk lassan egymáshoz,
Álmodva,
Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,
Csöndes, tiszta, derűs az ég
S szemeink bátrak és vidámak,
Nem önti
Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,
Béke és boldog áhitat,
Nagy virág-szemei Adának,
Melyekből
Szent mézzel és halk tűzzel itat.

William Butler Yeats - Ha ősz leszel és öreg

Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet,
lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed
pillantásodról: visszfény volt az árnyon.

Hányan szerették jó kedved sugárát,
s imádták hű vagy hamis szerelemmel,
de én zarándok lelkedet szerettem
és változó arcod szomorúságát.

S az izzó kandalló-rácshoz hajolva,
suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött
a Szerelem, suhan a hegy fölött,
s elrejti arcát fátylas csillagokba.


(Csillag Tibor fordítása)

Szakáli Anna - Menedék

 
     Áradok, apadok közeledben,
     mint tenger zúgó árja,
     hozzád s tőled csapódik
     létem marasztaló ingoványa.
    
     Repülnék, szállnék, nyilak zuhognak;
     mögéd bújok, hát védj meg,
     egyetlen bástyám te vagy,
     erős szikla, óvó menedéknek.
     Szavaim melegét lábaidhoz,
     mint trónus elé drága
     könnyekből vert aranyat,
     hordom ezernyi fénylő gúlába
     a kedves, simogató szavakat.

Hámori István Péter - Mikor vagy

Mikor rám nézel beköszönnek
Otthonunkba a víg hegyek.

Mikor mosolyogsz szembejönnek
Mind, akik minket értenek.

Mikor beszélsz felcsilingelnek
Száncsengők rézharangjai,

Mikor szeretsz e néma jelnek
Megszólalnak a hangjai.

Mikor kacagsz, támadhat bárki,
Bennünk épülnek új falak.

Mikor hallgatsz, a palotái
Szavaknak, összeomlanak.

Nagy Edina - Ahogy megszerettelek

Talán csodaként csöppentem életedbe,
De hidd el mégis, valóság vagyok.
Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát,
Őszinte, igaz, hű barát.

Volt egy röpke érzés, ami magával ragadott,
Mikor először olvastam egy versedet.
Elmém és szívem többé nem nyugodott,
Keresni kezdtem különös lényedet!

Olvasni vágytam, mindent mit leírsz,
Éreztem ez hozzád mind` közelebb visz.
Elnéztem fényképed. Rajta téged, s mi körülvesz,
S bár sohasem láttalak, mégis megszerettelek.

Megtudtam, hogy szereted Te is a Holdat,
A kék eget, csicsergő madarakat, s a hajnalt,
A kutyákat, az erdőket, virágos mezőket,
A békésen fodrozódó óriási felhőket.

Napokra eltűntél, és hiányoztál nekem.
Aggódtam érted, tudom ez meglepett.
Kérdeztem: "Kedves Barátom, hol vagy?",
Hisz itt voltál már velem, a gondolatomban.

Majd jött egy kedves nap, mikor találkoztunk,
Azt remélem, mint a Hold élete,
Oly hosszú lesz barátságunk!
Őrizve e kincset, mire rátaláltunk!

Reichard Piroska: Régi szavak

Üde, most fakadt bimbó-szavakat szeretnék küldeni neked,
bársonyosan simogatókat, illatosan kedveseket:
súgnák meg álmodban,
hogy ez éjjel veled álmodtam.

S régi, örök szavakat, melyeket a szivemben mélyen
őrzök, mint ünnepi ékszert rejtett zárt tokban
s nem hordtam még soha, de olykor titokban
előveszek csendes csillagtalan éjen,
mikor a sötétben angyalsereg surran
s hogy magam se halljam, olyan halkan,
oly félve suttogja el ajkam:
én kedvesem... édes uram...

Kovács-Popa Daniela:Hogyan szeresselek?

Hogyan szeresselek?
Lágyan,
miképpen virágszirmokat sodor
a júniusi szél?
Vagy, mint a lét határán
árnyként sompolyog
az éltető remény?

Mondd, hogyan szeresselek?
Vakon,
ahogy az idő szűk gödrébe
tűnik el nyomtalan?
Vagy vadul
égve, fájva, gyötrőn
húsba tépő kínnal?

Hogyan szeresselek?
Riadtan
hajtsam előtted alázatra
szomorú fejem?
Vagy kínmosollyal nyílt arcomon
nyújtsam feléd kezem?

Mondd, hogyan szeresselek?
Szelíden,
mint kezed szokott pihenni
nyitott tenyeremen?
Vagy tudatosan,
miként küldöm ölelésem
át az éteren?

Mondd, hogyan szeresselek?

Bodnár László - Szerelmes hangszerek

Tested szava tiszta hárfa,
vágy dallamát zongorázza.
Fehér lelked gyöngyharangja,
Nap tüzének cimbalmosa.
Csókod dalos fénygitára
álmokat sző harsonába.
Megpendül a szívnek lantja,
szenvedélyünk citerázva.
Béke hangod mély tubára,
hűség hangját gordonkázza.
Lobogásunk ősi dobja,
szerelemnek lágy szitára.
Ölelésed csillagtábla,
hajnalt zeng a klarinétba.
Szivárvány éj xilofonja,
reménysugár trombitása.

Lőrinc L. Anna - Vágyam

Nem akarok más lenni, csak apró fény az éjben.
Álmaidba lopva bújni, forró öleléssel.
Lennék nyelved hegyén édes íz, füledben halk dallam,
bőrödön vad bizsergés, s ajkadon egy sóhaj.
Szemed sarkában kis ránc - ha önfeledten nevetsz.
Pupilládon huncutság - pár kacagó sós csepp.
Nem akarok több lenni, csak oxigén a léthez,
ereidben vörös test, hogy bejárhassam szíved.
Lennék burkán izomsejt, hogy dobbanhassak benned,
nem akarok mást - csak boldoggá szeretni Téged.

Kovács Daniela - A szerelem olyan

A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt,
és ha józanságra parancsol a rend,
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becézget, imád,
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny,
de önmagát tagadni a szív képtelen,
még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít
kiismerhetetlen, akár Isten titka
ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

Tavaszy Sándor: Ma még...

Miénk a nyárnak tikkasztó heve,
színek szüretje, izzó, mámoros,
a forró szél rózsákat záporoz
útjaink mentén, százezerfele.

Két boldog testünk egymásnak dalol,
egymás szemében nézzük önmagunk,
bánatban, csókban egymásé vagyunk,
s a nyár vége még messze valahol...

A nyár vége még messze valahol,
de egyszer eljő, mindhiába fáj,
s deres lesz minden, szívünk és a táj.

Ha jő az ősz és hull a rőt levél
s már hó pihéz köröttünk, drága Párom,
szeretni fogsz-e úgy, mint most a nyáron?

Arany-Tóth Katalin - A szerelemhez

Táncoltam a tavaszban,
a kikelet madárdallamában,
fürdőztem hajnali harmatok
frissítő párájában

Dúsan virágzó hársfák tövében
szelíd álmokat szőttem a széllel,
bódultam az illat mámorában,
köréd fonódó, lázas szenvedéllyel

Újjá születtem benned:
elnyújtóztam a fényselymű nyárban,
ahogy zsenge pázsit zöldje éled
az anyaföld oltalmában

Együtt szálltam veled s a Fénnyel,
(a tisztulni vágyó reménnyel)
de lelkemre ólomeső hullott,
s beborított fojtó sötétséggel

Most gyom fedte útjait bolyongom
- fáradnak vállamon az évek -
s nélküled kísérget hű Sorsom
megtörve, markomban az élet.

Bagi László - Sóhajtó énekem

Egyetlen pillanatba futnak az órák,
Egyetlen szóba olvad a valóság,
Egyetlen mosoly lett a nap,
Egyetlen név, mely mögött vagy.

Békesség fátyolát teríti rám hangod,
A gondolat: csak egy villanás,
Helyette érkezel...
A vidámság fényét rajzolja meg arcod,
Mosolyra nyílok, mert nincs ma más:
Lelkemben létezel...

Szerelem raboskodik szabad szívemben,
Magához húzó boldog örvény,
Mely Veled szép nekem...
Együtt az Úton, tisztán szóló Igenben,
Melyet segít az áldott törvény:
S ég veled, ég velem...

Álmainkat együtt álmodjuk, Kedvesem,
S most ragyogó csillagpor pereg...
Csókokban égj velem!...
És mindent megköszönve kérlek, Istenem,
Tekintsen ránk vigyázó szemed!...
Így sóhajt énekem.

Csurai Zsófia - Vallomás

...

csak kósza gondolatként
létezem neked, mert
több már nem lehetek,
mint amit egyszervolt
gyönyöröm adhatott,
sorsom rád sírom és kimondom:
szeretlek a valóságnál is szebben,
bocsásd meg, hogy jobban
már nem tehetem.


(részlet)

Ruder Jana - Fájdalom

Szomorúságom várából kiléptem,
amikor lelked a lelkemre hajolt.
Apró kis gyertyát
gyújtott bennem a szerelem,
s néma fényével
áttörte haldokló szívem
kérgesedő csendjét -
majd könnycseppként legördülve
szakadékot vájt halványodó mosolyomon.

Ligeti Éva - Csak

Csak
érted élek én
csak
melletted vagyok
sorsom eléd teszem
mindent neked adok

Csak
mosolyod öröm
csak
veled nevetek
kitárom szívemet
mindig veled leszek

Csak
csendben hallgatok
csak
benned bízhatok
titkom elárulom
válladon sírhatok

Csak
neked létezem
csak
téged féltelek
a csendet szólítom
hallgasd lélegzetem

Csak
rólad álmodok
csak
érted ébredek
folyton rád gondolok
vágyom szerelmedet

Sárhelyi Erika - Féltés

Látod, kedves, lassan alkonyul az év,
bíbort, lilát vesznek magukra a fák,
s a lobogó nyár mint üdezöld repkény
futja be homlokunk gyöngyfényű falát.

Csípősek már az álmatag reggelek,
ólmos hétfőket mutat csak a naptár,
most jobban kell, mint máskor, a két kezed,
s minden szó melegít, mit valaha mondtál.

Tudom, az ősz nem más, mint múlékony heg
az esztendő festetlen, tiszta arcán.
Kezem a kezedben mégis megremeg…
egyszer elvisz tőlem korán... túl korán.

Székely János - Tudom Én, Kedves

Tudom én, kedves, hogy sohasem leszel
Törvényben sem és bűnben sem a társam.
Tudom, hogy nincs, és már nem is lehet
Jogom, hogy magam életedbe ártsam.

Tudom én, kedves, hogy virágaid
Énnekem már csak bánatot teremnek.
És mégis boldog és hálás vagyok
Azért, hogy vagy, és azért, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka fát a komló.
A legnagyobb rossz és a legnagyobb jó
Vagy énnekem a földön és egen.

Láng vagy, mely perzselt, míg körülöttem lengett,
De távolabbról éltet és melenget:
Elvesztett társam, megnyert kedvesem.

Sárhelyi Erika - Büszkeség

Néma telefon, néma száj.
Nem beszélünk, ha nem muszáj.
Csendfalak között tengődünk,
Szavakkal nem vesződünk.

Lépne a láb, de konok az áll,
akkor is, ha szíven talál.
Nyúlna a kéz, de rálegyint -
ne kezdjük már újra megint.

Minek a száj, ha szól a szem -
annak tükre bizton üzen.
Falakat húzunk, akár a mester,
büszke a tartás, ilyen az ember.

Gerencsér János - Szeretném

   
     Szeretném naponta fogni a két kezed,
     Szeretném naponta nézni gyönyörű két szemed,
        
     Szeretnék a társad, a kedvesed lenni,
     Szeretnék, ha baj van, mindig Veled lenni.
   
     Szeretném átölelni formás derekad,
     Szeretném simogatni bársonyos hajad.
   
     Szeretnék mindened, az egyetlen lenni,
     Ha sírsz, arcod a kezembe temetni.
   
     Ha elmegyek, szeretném, ha síromhoz Te jönnél,
     Egy szál vörös rózsát a sírhantra letennél.
   
     Mosolyogva sírnál, de könnyek nélkül,
     Sírig tartó szerelmem megtartva emlékül.

Nagy István Attila: Hajnalban

Térdre hullottam,
s mint akit megvertek,
nem remélve semmit se már,
csak még egyszer beszívni
a közeledő hajnal illatát,
úgy vártam a csendben.
Jött is lassan lopózva,
felkúszott a hátamon,
befúrta magát a hajamba.
Megadtam magam a sorsnak,
de az utolsó pillanatban
tekintetem beléd ütközött.

Tornay András - Emlékszel?

Emlékszel?
Sokáig ültünk szótlanul.
Egymással szemben.
Félve, vágyakozva.

...

Emlékszel?
Mikor féltünk vagy nevettünk.
Örültünk és szerettünk.
Nyertünk miközben vesztettünk.
Többször is megszülettünk.

...

Emlékszel?
Ahogy kezed simult tenyeremben
A könnyekre s a miértekre
Az égre és a feketére
A meleg puha friss kenyérre.

Emlékszel?

Reichard Piroska - Vallomás

Neved kimondtam s köröttünk a kert
sötétebb lett és illatosabb;
a jázmin, amit szakitottál,
fehérebb, csillagosabb.

Kéz-kézbe mentünk és most nézem:
kezem halavány és illatos;
szemembe néztél s a szemem most
sötét és csillagos.

Tollhegy - Hajnalnak fénye

Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Az éjszaka csendje, most tűnik el.
- Reggeli szellő simítja vállam,
Mámoros éjem így veszik el.

Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Két kis madárka kint csicsereg.
- Suttogó hangodat hallani vélem,
Fülemben dallama itt bizsereg.

Hajnalnak fénye űzi az álmom,
Harmatvirágok könnye pereg.
- Illatod még a párnámon érzem,
S vele idézem a szerelmedet.

Nagy Edina - A szerelem szárnyalás...

Suttogó fák árnyékában némán fekszem,
gondolatomban most Téged átölellek.
Együtt szárnyalok veled kacagva - kedves,
a boldogság szele - szárnyaira felvesz.

Nincsen már a napjaimnak olyan perce,
hogy szívemnek lüktetése elfeledne.
Olvasva szavaid szédülve lélegzem,
bizsergő testedet gyengéden ölelem.

Szeretnék hinni benne, nem csak álmodok,
a lelkednek sugárzása megragadott.
Szabadulni szívedtől nem is akarok,
szerelem-mélység tengerébe zuhanok.

Zuhanjunk együtt édes, ne legyen kétely,
ki is mondhatná: hogy a szerelmünk métely?

Szerelmed kábító, szerelmem szárnyaló,
érzés mi összefűz, csoda-mámorító.

Mészöly Dezső - Köszönet mindenért

    Köszönet mindenért, amihez kezed ér,
mert minden ami tőled érkezik, rólad mesél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék, minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol, te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér, hogy fülembe zsibong a vér.
Megsúgom mindazért, ami bánt, ami sért
én réges-régen megbocsájtanék, hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek, akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes, vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!

László Noémi - Mintha el

Ma jégeső ver, holnap összeéget
- ha hozzá túl közel jutok – a Nap.
Már szemhunyás se kell, ismét egy évet
magam mögött hagyok, és hamarabb
felejtem el a fogyó holdakat,
a tengerhez igyekvő zöld vizet,
és elhiszem, hogy semmit sem hiszek,
és belátom, hogy aki tud, az téved,
mégis folyton rettegve tartalak
karomban, mintha elveszítenélek.

Pilinszky János - Örökkön örökké

Várok, hogy váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keresüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végreérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Komáromi János - Közös már

mikor vörös csíkokat fest az égre
a bársonyujjú alkonyat
és édes, kéjes csók hívogat
akkor, mint a bokrok mélyén
megbúvó madarak
egymáshoz simul a testünk
lélekben felmelegszünk
mert ebben a hideg világban
lassul a mozdulat
és alig ver már a szív
most vérkörein egymásba omolnak
és izzón kivirulnak a
lázba borult artériák

mikor partra futó hullámokon
táncol a sárga-léptű napsugár
és magadba-záró ölelésed rám talál
akkor, mint a hegyek bújnak
a mélyben össze
úgy tűnik egymásba
külön valónk
mert ebben a
tűzzel pusztító világban
még él a szerelem

most lélegzetünk összekeveredik
és egymás szavait mondjuk
közös a nyelv
az ajak
közös a kéz
a mozdulat
közös a létezés
és örökké közös már a halál
ami minden ölelésben rám talál

Bódai-Soós Judit - Szerelem

Csillagok selyme
foszlik a Földre. Perzsel
e simogatás.

Egyed Emese - Mint holdfényt a fák

Fellegpaláston, csillaghálón át
súgjon neked a csönd jó éjszakát,
öleljen puha testű nyugalom
álomba: és mint friss havon,
selymes ábrándok lassú dombjain
vezessenek altató szavaim,
ringassanak keringő vérárammal,
csitítsanak dobogó ritmusokkal.

Hagyd, hogy az éjjel, mint jóízű sóhaj
messze sodorjon minden érthető
és érthetetlen sebtől, félelemtől.
Hagyd, hogy emeljen ködkarjaival,
terjedjen benned hullámaival,

s akkor fellegen, csillaghálón át
engem is érzel. Mint holdfényt a fák.

Káli László - Csak jól akarlak szeretni...

Akarlak. Nem, mint játékot akar a gyermek, vagy éppen
élet a napfényt, mint vándor a messzeséget, vagy miként
űzött vad a menedéket, ahogyan lélek mindent, mi szép!
Én csak befogadni, és csak jól akarlak szeretni! Szépen!

Csak nyugalmad szeretnék lenni az őrült világ állandó
vad forgatagában! Csak az a hely, hol Lelked megpihen.
A pillanat, amikor álomba szenderülsz, és már nincs sem
való, sem álom még, csak a csend dalol Benned altatót.

Könnyű érintés, vagy mint lepkeszárny kavarta örvény!
Ennyi szeretnék lenni! Hogy ne nyomja lelkem súlya
sem a vállad. Hogy múltad keserű íze, szívednek búja,
bánata múljon el. A hangod ne váljon Benned csönddé.

Mert a hangodon dalolnak tavasszal a szerelmes madarak,
a hangod simogat minden égető nyárban, mint hűs szellő,
A hangodat susogja suttogva a Világon minden fa, és erdő.
A hangod öleli álmom, miként Te ölelsz engem hangtalan.

Már annyi mindent elrontottam az Életemben. Legalább
most az egyszer szeretnék – Veled -, mindent jól tenni!
És szeretnélek boldoggá tenni. Szeretnélek jól szeretni.
Ugye érzed Kedves? Mint ahogyan szívem dobbanását.

Őri István - Hangtalan mesék

Mikor kezünk összeér
ajkunk szerelemről mesél
hangtalan szavakkal
néma imádsággal
veszett vágyakkal
selyem-suhogással
bársony takaróval
szelíd öreganyóval
bottal topogóval
bölcsen mosolygóval
élettel
álommal
mesével
valóval
szívből szólóval
szívnek adóval
mikor kezünk összeér
szemed szememhez ér
hangtalan szavakkal
végtelen vágyakkal
szerelemről mesél.

Kovács Anikó - Szebbet nem tudok

Engedd,hogy legyek puha sál, ha fázol,
méz a szádban, álom mi varázsol,
mély sóhaj ha zihálsz a láztól,
hab a sörön, tükör melyben látszol,
tejszín a kávédban, könyv mi leláncol,
íróasztal - ha írsz levelet - nemes tölgyfából,
a csönd áhítatban, frissítő nyári zápor,
csillogó alufelni a BMW-n, egy hang az éjszakából,
én a tört szám, te az egész egyenlet: megoldástól,
mélykék pipafüst, menedék az elmúlástól,
borotvahab borostádon, érett barack mi lehull a fáról;
engedd, hogy legyek tied, mindörökre, igazából.

Illyés Gyula - Csak veled teljes

 És jó volt érezni ujjaidnak
Finom súlyát, melegét, titkát.
Nézni arcod, mint harmatesőn
A virágok, ahogy kinyitják

Szirmukat fényesen, fehéren,
Tavasz estén, a holdvilágon,
S néha egy csepp úgy harmatosan
Tovapergett a szempilládon.

Jó volt érezni csókjaidnak
Ízét, se csókban, amit vártam,
Azt kaptam én, fürdött a lelkem
Csókjaidban, leánycsodákban.

Jó volt érezni, hogy szívemben
Versek nyíltak, csodásak, szépek,
S szemeimben újra ragyogtak
Hulló alkonyok, messzeségek.

S véremben, hogy zengett az élet
Akarása, csodás erője,
S érezni, hogy szavaid mostmár
Finomságokkal teleszőttek

Szilas Ildikó - Búcsúzás

Álmomban nálad jártam - utoljára -
álmomban csókot leheltem a szádra:
- búcsúcsókomat - s éreztem, könnyek
hullanak szememből párnán nyugvó
kezedre, s tudtam, el kell mennem
örökre, hogy meg ne bántsalak...
mosolyogtál - én néztelek - éreztem,
álmod szép lehet, s egy szót formált
ajkam, mit kimondani nem is akartam,
aztán csak hallgattam lélegzeted...
megérintettem arcodat, végül kitártam
szárnyamat, hogy elrepüljek, s tudtam,
nem jövök vissza soha többet - hiába
vergődik a lélek, el kell engednem
téged, hogy megtaláld végre önmagad
s amíg a csendet hallgatod, rád talál
holnapod - én elmegyek - de egy fényes
tollat itt hagyok neked és szívemet,
mely örökre tied...

Baranyi Ferenc - Non-sens

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik,
s múltadba érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress,de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már rég szakítottam veled.
Nem is tudtad,hogy létezem,
és rég szakítottál velem.
Elválunk végleg,mielőtt
megjelentünk egymás előtt.
Én jobbra el-te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is.Menj.Maradj.
Te érted ezt?A távozó
nem el,de feltűnik.Hahó,
hahó!Csak erre!Jöjj!Eredj!
Isten hozott!Isten veled!
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz-
ki érti ezt?Ki érti azt?
Megfoghatatlan.Képtelen.
Szerelem ez?
Alighanem.

Bodnár László - Hajnallány

Szemében a Nap ha felkel,
arcán mosoly fénye táncol.
Szerelme, mint lepke-álom,
játszadozik hű szívemmel.

Öle bíbor, kéjet rejt el,
édes csókja, méze mámor.
Dalol a szél, boldog nyárról,
simogató szenvedéllyel.

Vigasztalva száz mesével,
lelkéből szól gyönge vágyról.
Rámhajol, a teste lángol,
hajnalt ringat már az éjjel.

Encs Ilona - zuhanás

még megperzseltél lángoló tüzeddel
finom csókod emléke még bujtogat
de elengedted kezem
engem is elengedtél hogy ne bánts
elindítottál a kényszerű feledés útján
ízedre hol lelek illatodban hol fürödhetek
ezután
a sóvárgás börtönébe zártál
olyan ez mint a zuhanás
de
még nem értem földet

Jószay Magdolna - A csend visszhangja

Szemhéjam
simítod gyöngéden,
mely ujjaid alatt
félénken
meg-megrebben.
Szeretsz? - kérdezed -
bár biztosan tudod…
közben a nyugalom
csendjét hallgatod…
Érintsd még, kedves,
szemem takaróját,
varázsold le róla
a nap gyűrött gondját,
hagyom.
Csak a csend
visszhangja a kérdés -
szeretlek-e;
úgy is érzed:
nagyon.

Bodnár László - Szerelmes hangszerek

Tested szava tiszta hárfa,
vágy dallamát zongorázza.
Fehér lelked gyöngyharangja,
Nap tüzének cimbalmosa.
Csókod dalos fénygitára
álmokat sző harsonába.
Megpendül a szívnek lantja,
szenvedélyünk citerázva.
Béke hangod mély tubára,
hűség hangját gordonkázza.
Lobogásunk ősi dobja,
szerelemnek lágy szitára.
Ölelésed csillagtábla,
hajnalt zeng a klarinétba.
Szivárvány éj xilofonja,
reménysugár trombitása.

Szeitz János - Izzott a nyár

Izzott a nyár amikor megálmodtam:
Kószáltam reményes szívvel a mezőn
Élveztem az akácok méz illatát.
És nyár volt, amikor megtaláltam Őt.

A boldog percet kivárta életem.
Felejteni Őt, ha lennének is még
Csodára váró reményes éveim,
Megcsalva magam, Ellene vétenék.

Amíg éltemben megtart kimért időm,
Jönnek még izzó új nyarak s bár hullnak
A lombot emésztő őszi avarba,
Lelkem kelyhében megőrzöm őt.

Ady Endre - Híven sohase szerettem

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Ha esküdtem s majd meghaltam:
Legjobb asszonyom megcsaltam.

Ha akartam, ha igértem,
Gonosz voltam tervben, vérben.

Ha öleltem, ha csókoltam,
Borús komédiás voltam.

Ha gondoltam a halálra,
Csalfán tettem, állva, várva.

Ha valakinek esküdtem,
Esküszóból mit se hittem.

 Ha tébolyban elájultam,
Új nőben ébredtem, újban.

Ha od'adtam testem, lelkem,
Kerestem és mit se leltem.

Csókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase szerettem.

Sütő Barnabás: Elmerültem benned

Léted tavába csobbant a lelkem,
Szemeid tükrében megláttam magam;
Zúgó hullámokkal feleseltem,
Ittam belőled és elakadt szavam.
Hát mily világ ez és miféle álom,
Mely darabokra törte szívemet?
Mert azt akarom, hogy örökké fájjon,
Üvöltsön bennem, mint a fergeteg;
Dobjon magasba, húzzon a mélybe,
Szakítson kétfelé, én azt is hagyom;
Bátran nézek a halál szemébe,
Hogyha szívedet szívemben tudhatom.

Elmerültem, és nem fáj semmi már.
Mert szerelmünk előtt nincsen határ.

Őri István - Ha szerelmed rabja vagy

Ha szerelmed rabja vagy
akkor már nem vagy olyan szabad
bár hiszed: tiéd a világ
oda mész, ahova akarsz
mert nem kell sehova menni
csak Vele lenni
ha szerelmed rabja vagy
lám, mégis milyen szabad vagy
mert neked Ő a világ
bejárhatod egy perc alatt.