2011. november 6., vasárnap

Tóth János - Hangulatok - Szerelem


Pillantásom, mint az inga,
szemed, ajkad, oda, vissza,
lényedtől megrészegülve
heverek le, le a fűre.
Éhes harkály szívdobogás,
csak te, csak te és senki más.
Felnézek rád, édes bálvány,
Éj-szalag haj, szem-szivárvány,
csípőd völgye, édes dombok,
életemről én lemondok,
csak légy enyém, csak ma éjjel
ölelj át a csillagfénnyel!
Szíved dobol tenyerembe,
csókod íze visz a mennybe,
és ha ott hagy, azt se bánom
hisz lehet-e szebb halálom?

2011. november 5., szombat

Szeitz István - Megtisztulás


Neked álmodtam nagyra az álmomat,
hogy belőled merítsek, ha fáj.
Miattad istennel is rendeztem a dolgokat,
és nem rettent éj, álom, halál.

Látod már, nem lehet valami
együtt törvényes és boldog,
De édes a bűn, mert van bűn, ami
lemos minden földi mocskot.

2011. november 4., péntek

Faludy György - Szerelmes vers


Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.

Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.

Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el nem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.

Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.

Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.

2011. november 3., csütörtök

Szécsi Margit - Szerelem


Acélkék rozsban háltam
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk fennsíkján
olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott
s fénye rajtunk is végigsepert.

S füttyszóra jólét, buja szépség
amint ott elrobogott
a nehéz gazdagság súlya alatt
a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

2011. november 2., szerda

Válóczy Szilvia - Meghitt pillanat


Felém fordulván
Barna szemedben szikrázott a fény,
Mely szívemet is lobbantotta.
Tükör, melyben megláttam saját magam,
Villódzott tekinteted rabságában
A szerelem, mely apró kristályokba fonta
Halk könnyeim cseppjeit.
Erős ujjaid arcomat fordították a magány elől,
Reménnyel szórtad balga hitem,
S mint tiszta levegőt,
Úgy csókoltad leheletem.

2011. november 1., kedd

Conrad Aiken - (hiány)


"A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér, mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér."

2011. október 31., hétfő

Lakatos István - rózsa voltál


Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes,
bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges,
tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő,
nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő;
virágszál voltál, ah, sudár liliomszál,
hajló-karcsú száron bimbó, viritottál,
szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám,
szemem könny borítja, miattad csordulván.

2011. október 29., szombat

Tekse József - Kései szerelem


Hozzám ősszel jött a szerelem,
halkan kopogott szívemen,
mint régen várt vendég, szégyenlősen
átkarolt, és repült velem.

Én hagytam, sodorjon magával,
mint megáradt folyó törje szét a gátat,
emeljen magához ezer csókjával,
éltesse bennem örökre a vágyat.

Rég vártam már jöttödet kedves,
eddig csak a bánat volt vendégem,
nézd a szemem homályos, nedves,
és könnyeimben éled reményem.

A láng most újra ég, fényesen
ragyog, mint nyári éjjel a csillagok,
elűzi a zord felhőket, csendben,
mert megtaláltam amit rég kerestem.

Hozzám ősszel jött a szerelem,
megsimogatta már deresedő fejem,
rám talált egy új, vad érzelem,
s talán nem múlik el sohasem.

2011. október 28., péntek

Tandari Éva - Várlak


Fénysugár a két kezedben....
- Kereslek a Végtelenben!
Lágyan szól egy bús gitár;
Egyre várom: Jössz- e már?

Hallom a csöndben léptedet...
- Játékot űz a Képzelet...
Szívem epedve arra vár:
Jössz-e már? Mondd, jössz-e már?!

Dalol egy csókós kismadár...
- Szívem a szivedre hol talál?
Szerelem szívünkben hol terem?
Ó, jössz-e már, én kedvesem....?

2011. október 27., csütörtök

Kasza Tibor – Akarod-e,mondd?


Akarod-e még, Akarod-e mondd?
Legyek-e a tűz, Melyhez bújhatsz a télben?
Lehetek-e még, Lehetek-e mondd?
Lehetek-e hang, Mely úgy hív,ahogy régen.
A legszebb álmom, Ma is Tőled szép.
Mondd akarod-e újra, Mi Tőled volnék?
A legszebb dal, Csak Tőlünk szép.
Mondd,akarod-e úgy mint rég?
Mondd,akarod-e úgy mint rég?
Akarod-e még, Akarod-e mondd?
Legyek-e egy vándor, Ki megszöktet innen?
Lehetek-e még, Lehetek-e mondd?
Lehetek-e hang, Melytől megszépül minden?
A legszebb álmom, Ma is Tőled szép.
Mondd akarod-e újra,Mi Tőled volnék?
A legszebb dal csak Tőlünk szép.
Mondd,akarod-e úgy mint rég?
Mondd,akarod-e úgy mint rég?
A legszebb álmom…

2011. október 26., szerda

Fövényi Sándor - Hogy mondjam el


Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanásoktól lüktető szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint égnek az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rámtalálsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, a leszálló ólmos szürkület.

2011. október 25., kedd

Kun Magdolna - Mondd


Mondd átok vagy áldás tudni, hogy ennyire szeretlek?
S megbocsátható-e, ha lelked gyöngykagylóba zárom?
Bűnnek vallod-e ha az érzések titkait sosem palástolom
És a lobbanó szenvedélyt csak két szemedben látom?

Mondd, oly tisztán szól- e még lelkünkben a dallam,
Mely annyi éjen át szívhez szóló lágy muzsikát játszott
S melyben a kimondott szép szavak, mint apró mécsesek,
A szerelem éltető erejétől kaptak öröktüzű lángot.

Mondd szeretsz-e úgy akkor is, mikor gondolatban ölelsz
És nem érinthet két kezem a megvetetlen ágyon,
Mert helyettem csak az őszi szél simítja révedező arcod,
Ahogy elmélázva ringatsz egy könnyes vallomáson.

2011. október 23., vasárnap

Helen Bereg - Várakozás


Mosolyba öltöztettem arcom,
Összeszorultak bennem a percek,
Míg vártam kedves mosolyod
Már a távolból átölelje lelkem.

Álltam, néztem a messzeség
Szürkén leng az út felett,
Szemem kutatta Föld peremén
Mikor lesz valóság a képzelet.

Apró pont jelent meg végre,
Egyre nagyobb és nagyobb lett,
Rettegés rezzent bennem, mégse
Te nősz óriássá a horizont felett.

Pillanat volt e rettegés csupán,
Láttam, mint sürgeted lépted,
Ismerős mosoly ragyogott rám,
Éreztem sugara simogatva éget.

Előre futott türelmetlen vágyam
Mielőbb két karodba zárhass,
Ajkad s ajkam puha párnáján
Lehelet násza ékesítse szánkat.

Így várom mindig érkezésed.
Szívemben mosoly és rettegés,
Szerelmemnek mindkettő édes,
Mert tudom, szerelmed enyém.

2011. október 22., szombat

Őri István - Csitt!


Ne szólj, kedvesem!
ujjam ajkadra teszem,
hogy ne mondj
semmit sem,
mert elég a fény,
s a szemünk,
mi látni enged téged,
és a mozdulat,
mellyel hozzád lépek,
s amikor elérlek,
ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang
ne sodorjon el
tőlem - tőled.
hogy a szó
ne takarjon el
előlem - előled
most a csend beszél
nekem - neked
most valami kezdődik
életem - életed...

Csitt, kedvesem!
csak még egy kicsit.
s amikor ajkunk
már elmondott mindent.
feloldom a zárat.
s feloldod te is.
mert eljött az ideje
a boldog kacagásnak.
a könnyeknek.
a nyárnak...

de addig:
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül.
szerelmesen.

2011. október 21., péntek

Kamarás Klára - Ez több


Ez több mint szerelem:
Ez gondolat…
Hajnali séta juharfák alatt…
Galambszárny rebben
Párák… permetek…
Hullnak a sápadt őszi levelek.

Aztán a munka… és már odabenn.
A szkenneren fehér cicád pihen…
Megsimogatnám… mégse… nem lehet:
Megérezné a simító kezet:
Felébred, s akkor én is ébredek…

Már reggel van, kinyithatom szemem.
Elmúlt az álom és a gondolat…
A gondolat, mely több mint szerelem…

2011. október 20., csütörtök

Hajnal Anna - Akarlak, szeretlek


Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.
Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt,
hiszen elpusztulunk így te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!
Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell-
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!
Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger s a szent ködök
ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt- vagy halál és pusztulás
szerelem-szerelem, fényvarázs.

2011. október 19., szerda

Sárhelyi Erika - Lennék


lennék konok télben
felhők mögött bújó
sápadt napkorong
lennék neked a hit
hogy a föld holnap is
ugyanígy forog

lennék foszló avar
mélyén szunnyadó
fűszagú élet
lennék zúgó árban
messze-messzehangzó
angyali ének

lennék gyönge testben
zakatoló dacos
reményteli szív
lennék döbbent csendben
határozott hang
mi életre hív

lennék csöppnyi béke
két durva szó között
egy halk bocsánat
lennék a szerelem
mi melegen tartja
a hitvesi ágyat

lennék a halálban
szelíd elbocsátó
elengedő kéz
s lennék az életben
az örökké való
megmaradó rész

2011. október 17., hétfő

József Attila - Álomban enyém vagy


A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

2011. október 16., vasárnap

Dienes Eszter - Egy szerelem három arca


1.

Erre várt bennem a sírás,
ezért gyűltek a szavak,
ezért súgtam, hogy segíts!
Ezért mondtam, hogy maradj.

...és tűz és szél, és utak szája,
futó zöld és felpuffadt sárga,
egy túlérett nyár és benne
apró szerelmünk mézédes teste.

És telt, fogyott a homokidő,
bolondos szelek bújtak elő.
Jó volt, jó volt az árva szerető.

Aztán a park októbere
kiitta mind a színeket,
hagyott csak hulló sárgát
elszégyellt vörhenyest.

2.

A mi szerelmünk holdfénnyel volt teli
s a kék határban a lila arcú mákok,
a hadrendben álló kukorica lányok
hajladoztak, itták a messzi út porát;
az alvó út porában alvó pántlikák.

Október volt. Kalitkánkba benyúlt az ég,
s mi azt hittük, hogy érdemes még.
Hogy él legbennünk egy félkész-tartomány,
és csillagcsordánk léptet a felvert út porán.
A bejárók fölött almaillat,
és érett holdat himbál
a meggyfaág.

3.

Ez a szerelem már csupa ősz,
zeng a szél és múlnak az idők.
Ez a szerelem falusi télben jegenye,
nincs már csúcsa és nincs is levele.
S ki jöttél a nyárban, ballagsz a hóban,
miért mondod, hogy jól van?
Mérleghiányos szavak. Zárás utáni csend.
Így sikerült. Ilyen lett. Ilyen.

2011. október 15., szombat

László Noémi - Hányszor


A szíved hánnyal sokszorozza
egy pillanat hang-mérte hosszát
hányszor fut el tér vissza hozzád
az ölelések kelme-hossza
hogy összetűzd hogy összetépjed
borítsd arra, ki rádborítja,
szemhéj mögött hányszor hasítja
szemed villáma a sötétet,
hányszor vagy mélyvíz, mozdulatlan
hányszor dobálsz követ az égre
hányszor születsz és halsz meg érte
egy önkéntelen mozdulatban,
mert csupa visszhang minden ízed
és csak a szíved nem veszíted el?