2011. szeptember 3., szombat
2011. szeptember 2., péntek
Bella István - Utóirat egy szerelemhez
2011. szeptember 1., csütörtök
Falus Juli - Magamban veled
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
és ilyenkor
csendesen bújunk össze
… így magamban mi ketten.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
akkor is
ha szerelemtakarónk melegét
… éjjel másra teritjük szét.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
… lepedőmön-párnádon
nem osztozunk éjjel
nászágyunk lélekfészek.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
reggeli álmom
kavicsként gurul elém
… zsebemben mélyen bújtatom el
így indulunk a nagy útra ma is
te meg én.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
higgyem már el magamnak én!
örökbe megkaptalak végre
-ha nem is vagy-
ez már elszakithatatlan kötelék.
mindig veled vagyok
és ilyenkor
csendesen bújunk össze
… így magamban mi ketten.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
akkor is
ha szerelemtakarónk melegét
… éjjel másra teritjük szét.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
… lepedőmön-párnádon
nem osztozunk éjjel
nászágyunk lélekfészek.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
reggeli álmom
kavicsként gurul elém
… zsebemben mélyen bújtatom el
így indulunk a nagy útra ma is
te meg én.
Amikor magam vagyok
mindig veled vagyok
higgyem már el magamnak én!
örökbe megkaptalak végre
-ha nem is vagy-
ez már elszakithatatlan kötelék.
2011. augusztus 31., szerda
Balla Zsuzsanna - Virágének mostanság
2011. augusztus 30., kedd
Reviczky Krisztina - Lélek-tavasz
2011. augusztus 29., hétfő
Scheffer János - Őszi szerelem
Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.
Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.
Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye....
2011. augusztus 28., vasárnap
Jószay Magdolna - Könnyeim tükre
2011. augusztus 27., szombat
Boda Magdolna - (csönded vagyok)
dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod
de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség
2011. augusztus 25., csütörtök
Szoby Zsolt - Ha szeretnéd
...lennék szél - ringató,
arcod simogató,
hajad lágy fürtjeit
játszva lobogtató;
lennék nap - felkelő,
lelked dédelgető,
csodás mosolyodban
titkon elmerengő;
lennék hold - ballagó,
ágyadba surranó,
szemeid íriszén
szelíden csillanó;
lennék víz - hűsítő,
szomjúdat enyhítő,
ajkad mézédesét
mohón ízlelgető;
lennék tűz - perzselő,
tested melengető,
vágyak korlátait
vadul felégető;
s te a fény - pislogó,
égbolton hunyorgó,
szívemben csillagként
örökké ragyogó.
arcod simogató,
hajad lágy fürtjeit
játszva lobogtató;
lennék nap - felkelő,
lelked dédelgető,
csodás mosolyodban
titkon elmerengő;
lennék hold - ballagó,
ágyadba surranó,
szemeid íriszén
szelíden csillanó;
lennék víz - hűsítő,
szomjúdat enyhítő,
ajkad mézédesét
mohón ízlelgető;
lennék tűz - perzselő,
tested melengető,
vágyak korlátait
vadul felégető;
s te a fény - pislogó,
égbolton hunyorgó,
szívemben csillagként
örökké ragyogó.
2011. augusztus 24., szerda
Boda István - Csak veled teljes
2011. augusztus 23., kedd
Csukás István - Szerelmes vers
Szerelmes vers
Ülj ide mellém,s nézzük együtt
az utat,mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már,aki kérdezett és
hol van már az a felelet-
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem,de most szeretem
az utat,mely hozzád vezetett.
2011. augusztus 21., vasárnap
Vecsey K. Mária - Látni
Látni nemcsak mindig szemmel,
látni szívvel, szerelemmel,
az az igazi, a belső,
szerelmes legeslegelső.
Látni ne csak a szemeddel,
inkább a szíveddel vedd el!
Mert azt úgyis megtalálod,
amikor már nem is látod.
Látni így kell: szerelemmel,
ha látni akar az ember;
és, ha így lesz a sajátod,
akkor mindörökre látod
2011. augusztus 20., szombat
Kun Magdolna - Búcsúzás
Én minden egyes búcsúzáskor meghalok egy percre.
Engem belülről fog megfojtani a fellázadó könny,
mert minden boldog nap után, mikor éjt alkot az este,
a napból lángolt tündérmese túl gyorsan elköszön.
Mikor szívem szíved közelében észvesztően dobban,
s ritmusának lágy dallama eggyé válik veled,
nehéz búcsút inteni annak a legszebb pillanatnak,
melyben a legigazabb vallomás - csillogó szemed.
2011. augusztus 19., péntek
Moretti Gemma - Megmarad örökre
Szívedet tenyeremmel betakarom,
érezzem dobbanását, amíg csak lehet,
és hogy felejtsem:
madárröpte pillanat az élet.
Nyugtalan lelkemet csitítja a csend,
szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Amikor karod ölelő sátora
- mint madárszárny, ha elfárad -
vállaimról lehullik,
s nem simogat többé kezed,
védtelen arcom a fény felé tartom
és úgy gyűjtök majd meleget.
De addig, amíg csak lehet,
szívedet tenyeremmel betakarom:
hiszem, hogy jönnek még boldog percek,
felfénylenek majd sugaras reggelek,
és szavak sem kellenek.
Jó így nekünk. Nekem. Neked.
Mert nem múlik el, ami szép volt:
a rövidre mért időt
mesévé szövik a pillanatok.
Igen, igen. Jó volt nekünk
a hallhatatlan zene,
a varázslatos csend.
És megmarad örökre
nekem, Neked.
2011. augusztus 18., csütörtök
Lator László - A rád zuhant idő alatt
A rád zuhant idő alatt
agyamban elsüllyedtél.
A sejtjeimbe zártalak,
világom része lettél.
Van úgy, hogy rád se gondolok,
de nem feledlek mégse,
s váratlanul felszínre dob
bensőm hullámverése.
S akár a kés, a gyötrelem
a rostjaimba mélyed,
hogy nemcsak bennem – kívülem
külön formádat éled.
A kútnál egyszer néztelek,
ívvé hajolt a hátad,
s éreztem, most is ellenem
emelsz magadban gátat.
Míg magát minden pillanat
a homlokodba ássa,
te máris készíted magad
az újabb változásra.
S hogy ott álltunk az elhagyott
paradicsomban társak,
szerettem volna szólni, hogy
nincs hozzád joga másnak.
De hallgattam. Vad kényszerek
szétágazó húzása tép.
Rossz nélküled. De meglehet,
ha volnál, nem volnál elég.
2011. augusztus 17., szerda
Szakáli Anna - Veled
Csendes napok álmodása
vált valóra,
méz ízű bor nem édesebb,
mint szerelmed édes csókja.
Érzem véred tomboló
lüktetését,
testem szemérmes szelídség,
hordozza titkok üzenetét.
Szemed mosolyában fürdök
epekedve,
testem takarnám, lázasan
meg-megremegve.
Titkok tudója, előtted
félénken állok,
s gyengéd ölelésedben
semmivé válok.
2011. augusztus 16., kedd
Balla Zsófia - Szerelem születése
Harcolok érted. Az édes hús alatt
csonthéjba zárva, sötétbe, a mag,
a mandulatömör. A kéz, a száj
azt bontogatja, ami nem anyag.
Titkod kibökni nem muszáj.
Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott
könyv kinyílik - a szél lapozgat ott -
súgva borzong, lobog papírhaja,
mint kukorica szőke bajusza.
Idegennek csattognak a lapok.
Sorsunk kuszán, születetlen vetődik.
Az ég sem érti, bár a könyv nyitott.
S mit nem találtam, mert vakon kerestem:
titkod falán, benned, az égitestben
láthatatlan mindig világított.
2011. augusztus 15., hétfő
Jagos István Róbert - Fekete álom
2011. augusztus 14., vasárnap
2011. augusztus 13., szombat
Kiss Márton - Faág szeretnék lenni...
2011. augusztus 12., péntek
Balla Zsuzsanna - Több, mint...
Több, mint sejtelem, vagy megérzés,
több, mint teremtett gondolat,
több, mint szunnyadó vágyból
kibomló élő, izzó akarat.
Több, mint keserédes cseppekben
rejtező mézízű pillanat,
több, mint szirompuha érintés,
mint lehulló rozsdás lakat.
Több, mint sodró, s türelmetlen
áramlása az éltető vérnek,
több, mint a megfáradt utazók
csókja, mikor hazatérnek.
...
Több mindezeknél...,
s el nem mondható.
Miért próbálom mégis?
Hogy lásd mily kevés a szó!
2011. augusztus 11., csütörtök
Simon Roland - Rejtélyes
2011. augusztus 10., szerda
Kovács Daniela - A szerelem olyan
A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt
és ha józanságra parancsol a rend
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.
A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becézget, imád
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.
A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny
de önmagát tagadni a szív képtelen
még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.
A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít
kiismerhetetlen, akár Isten titka
ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.
2011. augusztus 9., kedd
Gergely István - Mindent!
2011. augusztus 8., hétfő
Juhász László - Szeretlek
Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
2011. augusztus 7., vasárnap
Beney Zsuzsa - Barokk szonett
Te magad voltál-e, akit szerettem
gyáván, vadul – vagy a fénybe borult
pillanatok láncán, ki elvonult
triton-vontatta kocsiján, az isten?
S mikor kő-mását a zúgó vizekben
megismertem, s fölöttem kivirult
az égi rózsa, majd lassan kihunyt
kék égben fürödtem, vagy tengeredben?
Rejtőzöl káprázatod csillagában,
fény-szőtte, ágas-bogas éjszakában -
te létedben élsz – végzetemben én.
Ott találok rád, hol már nem reméllek,
mikor már nem követlek, utolérlek,
csak át kell lépnem sorsom peremén.
2011. augusztus 6., szombat
Kormányos Sándor - Hiány
2011. augusztus 5., péntek
P. Pálffy Julianna - Milyen?
olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a felejthetetlen,
édesen fájó szerelemmel.
2011. augusztus 4., csütörtök
Nagy Edina Holdsugár - Nyugalom-sziget
Nyugalom szigetéről álmodtam éjjel:
hol hozzám bújsz, ölelsz szenvedéllyel.
Hol ott lehetek veled - valóban mélyen.
"Voltaképp’ már én vagy" - így mondtad nékem.
Látod...? Melletted megnyugodott szívem.
Nem lángol már - inkább parázslik érted.
Emlékszem még reá: te ezt remélted!
A parázs tartósabb - tudom: ezért kérted.
2011. augusztus 3., szerda
Paudits Zoltán - Csak nézlek
2011. augusztus 2., kedd
Koszpek Péter - Várlak
Emlékszem a pillanatra,
Mi úgy simult a percbe,
Mint négy oktávon megfáradt kvint
Átsiklik a tercbe,
Feladva pattogós ütemet,
Dölyfös kevélységet,
Fásultan törődve a ténybe,
A dal már el nem ér téged.
Valahogy én is így várlak ott,
Magányom kabátját öltve fel,
Csendben számlálva a perceket,
Várva, hogy holnap itt leszel,
Itt, ahol a zafírkék ég
A smaragdszín tengerrel összeér,
S nem múló románcban fonódva össze
Örök dalt zenél a szél...
2011. augusztus 1., hétfő
Balla Zsuzsanna - Fohász
Úgy mondanék valamit,
hogy rám figyelj! Hogy tudd,
hogy érezd, itt vagyok!
Leszek és maradok,
ha hamvadó napok
porladó percei omlanak
feledésbe, nem változik,
mi velünk jön a harsanó tavaszba,
tikkasztó nyárba, sárgálló őszbe,
mi nem hervadva szikrázó télben
is tűzként éget. Van, mint minden létező
mely nem adja magát a feledésnek,
míg lélegzete rebben, és nem lehet
megvallani vallásos hittel sem
szebben a szerelmet, amit érzek.
2011. július 31., vasárnap
Lányi Sarolta - Nem tiéd az akarat…
Kedves! ha gondolsz rám, ha rámfeledkezel,
ha írsz, vagy szemed betűsoron cikázik
éber gondok közt, ásító unalomban,
asszonyszemekből, férfibeszédben,
nevetve, sírva, alva és ébren
körülölel és rádragyog
egy emlék, ami én vagyok.
Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajlít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak…
Én akarom ezt. Én akarlak.
2011. július 30., szombat
Baranyi Ferenc - Alkonyati zsoltár
Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?
Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.
Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.
Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek. Csak védlek.
2011. július 29., péntek
Sárhelyi Erika - Éj a tenyeremben
Elteszem emlékbe ezt a május estét.
Vásznam a gondolat, s a szó rajta a festék.
Elteszem magamnak téli éjszakákra,
mikor majd havazik, és bánat ül a fákra.
Most még csodás az alkony, lilába hajlik,
az ég pereméről a mélybíbor lefoszlik,
elfolyik a zöld, a narancs és a sárga,
árnyakat terelget az ósdi utcalámpa.
Hunyt szemmel hallgatom: zakatol egy vonat.
Szétfutnak a sínek a szempilláim alatt.
S míg a kertkapuban szédeleg a sötét,
az est vállamra borítja hűvös köntösét.
Csöndben szétgurul a fák között az éjjel,
fekete gyöngy szalad a fűben szerteszéjjel.
Fölkapok egyet és tenyerembe zárom.
Szorítom reggelig - s lám, eltűnt mint egy álom.
2011. július 28., csütörtök
Csurai Zsófia - egy
2011. július 27., szerda
Fáy Ferenc - Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.
2011. július 26., kedd
Csernák Endre - Amikor távol vagy
Amikor távol vagy tőlem, akkor
döbbenek rá újra és újra, mennyire
Szeretlek.
Olyankor formálgatom a soha el nem
hangzó szép szavakat, miket neked
mondanék.
De te nagyon messze vagy.
Bennem létezel már
feloldódva és áramolva az
ereimben, megpihensz szívem
kamrájában, átszaladva
a pitvaron, ereimen be
ismét az agyamba,
gondolataim láncát zörgeted
hogy vagy, létezel, nem álmodtalak,
születtél és élsz, születtél és vársz,
testet öltve és ruhátlanul, testet öltve
és test nélkül
Te, apró hibák,
apró erények tömkelege,
fény, melynek
bennem ég a mécse
és akárhogyan rohanok,
nem léphetek túl
e fény körén.
2011. július 25., hétfő
Komáromi János - Ezt jelented
2011. július 24., vasárnap
Bella István - Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz reám este, ha lehunyod,
engem nézz, mikor hó suhog,
mikor nyár érce csörgedez a fán.
Csak engem nézz, egyedül, igazán!
Első és utolsó mozdulatod
engem nézzen, mikor már szó vagyok,
s fut, fut velem világ fölött a szán.
Gyeplőim – napvilágpárhuzamosod –
éj-nap nyakába vetve, ellobog.
Trappol a fény. Árny dobban árny után.
A sötétség, mint földi ustorok.
De nézz utánam, s én visszafordulok,
átkelek újra érted az éjszakán.
2011. július 23., szombat
Szakáli Anna - Veled, nélküled
Veled vagyok, nélküled,
emlékek keltenek
hamis, égő vágyat,
elemészt a bánat.
Fogadtad, esküdtél.
Azóta csak tél, tél.
Keserű a pohár,
hol tiéd, hol enyém,
és szájról szájra jár,
csillog a kristályban,
mint mély tüzű gyöngybor.
S ha nem kell, elég már,
mondod olykor-olykor,
lándzsát döf szívedbe,
békétlen, morc lélek.
Ó, hogy fáj! Mély a seb.
Éget, éget. eléget!
2011. július 22., péntek
2011. július 21., csütörtök
Vékony Andor - Válasz a válaszok helyett
2011. július 20., szerda
Gazdag Erzsi - Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt-ország
hol-nem-volt közepén
volt egy hol-nem-volt tölgyfa.
S a tölgyfa tetején
élt egy világszép leányka,
s egy világszép legény.
S mert égig ért a tölgyfa,
az égben laktak ők,
tükörfalú szobában
a két szép szeretők.
A tükrök visszaverték
rózsálló arcukat:
ezerré sokszorozták
ölelő karjukat.
Hol-volt, hol-nem-volt ország...
Ott élnek gondtalan,
örökös szerelemben,
örökké boldogan.
2011. július 19., kedd
Káli László - Aznap...
Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég…! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten… Nem enyém,
nem tied, senkié. Enyém csak a pillanat, mint
az illata a virágnak. De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok…
És a kis padon, a vállamon pihentél, miként
pihegő galamb. És úgy öleltél, mint aki soha
nem enged el, s én úgy öleltelek, mint az ér
fonja át a szívemet. A fűszálak táncoltak talán,
vagy a Világ forgott sebesebben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna, ha akkor
megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.
2011. július 18., hétfő
Buzsik Tamás - Érezned kell!
Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.
Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.
Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant!
2011. július 17., vasárnap
Nagy István Attila - Szimfónia
2011. július 16., szombat
Káli László - Tudod Kedves
Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.
2011. július 15., péntek
Czóbel Minka - Vallomás
2011. július 14., csütörtök
Lator László - Add nékem gyöngeségedet
A kimondatlan szó kinoz.
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?
Félem s kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homloku gyermek.
Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy, mint a méz,
kívánság, ölelés, emlék.
Talán csak én teremtelek
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.
Vagy segíthetsz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergő meztelen szivem
nem védi rég igézet.
Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.
Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés, ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.
Ó, micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nékem gyöngeségedet,
ragyogó homloku gyermek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)