Lindeisz Zsuzsanna - Az el nem mondott szó

Egy holdfényes éjszakán
És egy hosszú, forró csók után
Lágyan öleltél magadhoz.
Sokáig voltunk így
Teljesen mozdulatlanul s
Szemedben a Hold ragyogott.
Szívem hevesen dobogott,
Hogy vajon kimondod-e
Vagy elhallgatod?
Vagy kimondjam én?
De én nem mondtam.
Féltem kimondani.
Azóta már bánom
Mert már mást ölelsz és nem
Tudod meg már soha, hogy
Mennyire szeretlek.

Pécsi Sándor - Szabadon szállni...

Szabadon szállni mint a madár
szeretnék veled,
magasabban a fényes Napnál
a felhők felett,
a korlátlan kék óceánban,
ahol képzeletem
úszik a kristálytiszta boldogságban,
s nincs lehetetlen,
nem háborítja semmi a békét
nyugalmat és csendet,
nincs féltékenység, nem ontja életét
egymásnak sok-sok ember.

Szabadon szállni mint a madár
ott ahol szép minden,
szerelmes szívvel minden napján
az örök békességnek.

Jónás Tamás - Ablakom alatt

A képzelet túlontúl gyors vonat.
Ha elmész, rögtön visszahoz nekem.
Érzem lehelletedet, hangodat,
mindened itt van velem, csak te nem.

A képzelet túlságosan szabad.
Börtön kell énnekem, ha nem vagy itt.
Szakadjon, ami könnyen elszakad.
Nem állom a képzelet férceit.

A képzelet nagy csillagrendszerét,
cserélni, hogyha bármire szabad:
még az se kell, hogy lássalak, elég,
ha elsétálnál ablakom alatt.

Szabó Katalin - Szeretlek

Mennyire szeretlek
amikor a töprengés árkot húz
mélyen egy homlokredődben
Szeretnék halk patakod lenni,
s hűsítve folyni mélyülő medrében

Mennyire szeretlek
amikor hátadon gyöngyözve csillog
akaratod, mellyel nekiveselkedsz
Bújnék nyirkos oltalmához,
mint ahogy bújok forró szerelmedhez

Mennyire szeretlek
amikor csak fáradtan ülsz magad
gondolatban oly messzire járva,
s kapaszkodón keresed szemem
együtt mindenhonnan hazatalálva

Soóky Melinda - A nyár íze

Olvad a számban a nyár íze,
suttogássá csitult vad heve.
Lopott csókok emlékké fakulnak,
brokátköntösében ébred a Nap.
Arcod tükrében énem kerestem,
kristálypillanat fénylik szemedben.
Lábunk alatt alvó homokszemek,
pilláim mögött a holnap pereg.
Álmos-szelíden dúdolja a tenger,
Most a szerelemruhádat vedd fel.

P.Pálffy Julianna - Szeretlek

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod most, én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.

Sárhelyi Erika - Így történt

Szelíd fények égtek szemedben,
S én beléjük feledkezetten
Tűnődtem, miféle Éden lehet
Szíved nekem termő kertjében.

S mint régi fényképen,
Kimerevítetten él bennem
Egy édes perc, midőn
Elmerültünk kéz a kézben,

Csendes beszélgetésben,
S észre sem vettük, mint
Tűnik el köröttünk tér s idő,
Ezernyi perc mint röppen el,

Miként lesz csöppé a végtelen -
S ekkor, e gyöngyfényű percben
Ért el minket, s ölelt keblére
Gyöngéden a szerelem.

Fehér Miklós - Tudsz-e őrizni

Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?

Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?

Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?

Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
Féltékeny sértést, bántásokat,
Meggondolatlan átkokat?

Elmentél, és itt hagytad,
Tükrömben arcod, árnyadat.
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.

Elvitted a szivárvány színeit,
Méhed gyümölcstermő vágyait
És nem kérdezted meg soha tőlem:
Tudsz-e őrizni valamit belőlem?

Soóky Melinda - Szeress még...

Hozzád bújik álmom csillaga,
nyílik az ezüstvirágú éjszaka,
szeress még...
Szíved karcsú ecsetjével festett,
halott szavak új életre kelnek,
beszélj még..
Karod koszorúját fonod körém,
vágyaidnak bíborszín szőnyegén,
ölelj még...
Ajkad ívén simogató mosolygás,
ezredévek óta szomjazom rád,
csókolj még..
Lehullt a csend hófehér fátyla,
suttogásom rőt hajnalba zárva:
szeress még...

Ligeti Éva - Gondolj rám!

Gondolj rám, mikor harmat cseppje csókol
Csillogó gyöngye, szivárványként bókol
Aranyló nap fénye simogatja tested
Gyöngéd mosollyal lelkem újra fested

Minden múló perc, mely nélküled telik
Tűnő álomkép, a semmibe veszik
Tudd, hogy szenvedek, mint sárguló levél
Míg gyarló szívem csak ragyogást remél

Gondolj rám, mikor éj sötétje takar
Holdfény ölelve csak magának akar
Összehajolva susognak az ágak
Borús lelkemben bolyongnak az árnyak

Múló pillanat pille szárnyon lebben
Égő vágyamat nem mondhatnám szebben
Igaz szerelmem bíbor fényben táncol
Szívem örökké csak szívedért lángol

Miriam Scott - Csak a Tied vagyok

Az életem ragyogó fénnyé vált,
Mióta szívem Téged meg talált,
Nincs már sötétség,nem félek,
Tudom , vigyázol rám míg élek.

Szívemben már nincsen a jég,
Lelkemből árad a melegség,
A kezem szorítod,s úgy fogod,
Hiszen már csak a Tied vagyok.

Jöjj árassz el forró csókjaiddal,
Ölelj át engem erös karoddal,
Szíved érezzem ,ami értem él,
Szebb az életem a mesénél.

Végtelen szerelmem csak tied,
Szívemben hordozom a neved,
Nincs semmi , ami elválszthat,
Rád hintem összes csókomat.

Illyés Gyula - Könnyű

Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe már,
mint folyó a mederbe,
mint szájra a pohár.
Alakod könnyű képe rezge
fénnyel, színnel tömött fejembe,
mint őszi fák
lombjára ha csak egy madár.

Elrendeződik a világ.

Komjáthy Jenő - Szeretnék…

Szeretnék sírni lábaidnál,
míg csupa boldogságot innál.

Reád meredni dúlt szememmel,
míg játszanál széttört szívemmel;

rontó igét fövénybe írni,
mikor szíved más fogja bírni;
sebeimet büszkén mutatni,
ha örömed, mint tenger, annyi.

Szeretnék lenni megalázva,
míg elmerülnél dőre lázba.

Szeretnélek ragyogva látni,
s a pompa közepette - szánni!

Jagos István Róbert - Te vagy...

_{(Juhász Idának)}

Te vagy a gyógyszerem,
Te vagy a mérgem.
Te vagy a múltam, a jövőképem.
Te vagy az árnyék,
Te vagy a napfény,
Lelkem mélyén a hatalmas szentély.
Tiéd az éjjelem,
Tiéd a vágyam,
Egy hazug ember igaz álma.
Tiéd az életem s a halálom,
Szeretetem és szomorúságom.

Gáspár Endre - Ha a nap kiragyog keleten

Ha a nap kiragyog keleten,
neki titkomat elrebegem.

Ha patak fut a déli napon,
neki suttogom el, mi bajom.

Ha a hold süt az éjjel egén,
örömöm neki mondom el én.

De elém ha te állsz, te magad,
suta számon a szó elakad.

Szuhanics Albert - Húrtalan hegedűn

Húrtalan hegedűn fátyolos dal,
áthatol ólomszín ablakodon,
lelkem mély fájdalmát elzokogom...
mért taszít tőled egy jéghideg fal?

Bennem a szerelem tüzeket gyújt,
tündöklő, táncoló, lángokkal ég,
millió sebet ejt, vörös a lég...
húrtalan hegedűn felsír a múlt.

Vedd elő legszebbik hangszered ma,
húrjain játsszon a napfény keze,
nézz bele merengő álmaimba!

Hallod hogy omlik a fal... fényzene,
ősrégi szerelem-hívó ima,
s jégfalat mos forró vér ereje.

Daerion Whisperwind - Nélküled...

Ezer csillag fényével égtem,
Most sötét az éjszaka.
A végtelenből a semmibe léptem,
Egy új élet még újabb korszaka.
Fázni kezdek, ha eljön a tél,
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, süvít a szél,
S Titokban suttogom a Neved…

Sebzett ajkam, vérzőn is énekelt
Most néma mind a táj.
Kiáltásom, a messzeségből útra kelt,
S most süket fülekre talál.
Tűz-melegben égek, nyári estéken
S vad játékot űz a képzelet:
Egyedül vagyok, s az üres széken
Ellepi a por belevésett Neved…

Sári Szabolcs - Vándormadarak

Ne keress, hiába, mert ott vagyok,
Ha nem is látsz, veled élek s halok.
Vagyok a szél, mi arcod simítja,
Vagyok a nap, mi bőröd csókolja,
A meleg, mely átkarol, ha fázol,
A hideg, ha izzadságban ázol.
Nézz a talpad alá; én ott vagyok,
Szürke földből zöld fűbe sarjadok,
Nézz a fejed fölé, és megtalálsz,
Ha egy vándormadarat szállni látsz,
A madár lecsap, alá az égből,
Hogy szomját oltsa egy tó vizéből;
S én ott vagyok, benne minden cseppben,
Akár patakban, akár tengerben,
A nedűben, mely tovaáramlik,
Majd felszívja mag, mely szárba szökik.
Mikor fűszőnyegbe borul a föld,
Én ott vagyok, akár sárga, vagy zöld,
Alig dugja ki fejét a csíra,
S a vándormadár már leszakítja,
Száll vele, messze, és én ott vagyok,
Ahogy közelednek magas ormok,
Hol megpihenhet a vándormadár,
S a fűből lassan összeáll a vár,
Ezernyi társába kapaszkodik,
Ott vagyok, s a fészek megszületik.
Elsuhannak mellettem hónapok,
De én ott vagyok, mindig ott vagyok,
A fészek, ha jön a tél, meleg otthon,
Bizton őrködik a tojásokon,
És nyáron, ha túl forrón tűz a Nap,
A szél kellemes hűse látogat,
Míg végül, hála sok apróságnak,
A részek egésszé összeállnak,
A fészek alján két fióka ül,
Így hát a körforgás beteljesül,
S ott leszek, ha szemed égre tapad,
Hol szállnak, ők, a vándormadarak.

Tamás Menyhért

Már mindennap


Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.

Juhász Gyula - Ó asszonyok...

Ó asszonyok, ti forró italok,
Ragyogó mérgek, szép bűnök, ti balgák,
Az életút hozzátok kanyarog
S a vágy felétek tárja vézna karját,
Ti vagytok a szívekben a dalok,
Ti vagytok a megváltás és vigasság,
Ó asszonyok, ti selymes takarók,
Szép szőnyegek, ti szőkék és ti barnák,
Ti soha, soha el nem fáradók,
Ó asszonyok, ti mindenféle fajták,
Szentek, vadak, viharzók, álmodók,
Kerestem rajtatok a lelkem arcát
S e keresésben lelkem elhagyott,
Ti hoztátok az életem kudarcát,
Én tőletek már oly távol vagyok,

Mint a halál, őrültség és igazság !

Bálintffy Etelka - Az én szerelmem...

Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.

Az én szerelmem nem az égető nap,
Melytől meggyúl a lég...
Az én szerelmem igaz, szent, magasztos
S örök, miként az ég!

Balázs László - A búcsú csendje

Ne húzd el gyorsan kezed.
Nem maradt már más,
A szavakat neked adtam
Neked adom most a csendet:
A sziget fáit a folyó partját
Az elakadt szavak helyét
Az első csók forró csendjét
S karodban a megnyugvást
Az ígéretet szemedben
A beszédes hallgatást
A tested csendjét, hol érzem szíved
Téli estét s nyári délutánt.
A kezemét és kezed csendjét
Simogató jelbeszédét
Az ölelés néma sóhaját
És szívem ütemében a csendet,
Azt a másodpercnyi halált.

Reviczky Krisztina - Talán egyszer

Ha ígéretet tettél volna,
számon úgyse kérném soha.
Nekem elég, ha látom,
pár méter a mennyország
míg itt vagy. És várom,
hogy egyszer elvigyél oda.

Juhász Magda - Szeretnélek még egyszer látni...

Szeretnélek még egyszer látni,
úgy ahogy régen,
mikor fölém hajoltál
szelíden, szépen.
Mikor rám feszült
fiatal tested,
és szerelmünket
beteljesítetted.
Szeretnélek még egyszer látni,
úgy ahogy régen.
Szeretnék hinni
az örökké mesékben,
hogy vársz reám
az égi réten,
és átölelsz majd újra
szelíden, szépen
- úgy, ahogy akkor régen.

Szécsi Margit - Szerelem

Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.

Távol a töltés nyúlánk

fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,

s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.

Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.

László Ilona - Érezni a szád

Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket,
Lábamban a tánc,
Tüzes ritmusát,
Magamhoz ölelni,
Csillagdíszes éjszakát,
Hinni, hogy az álmom
Valóra vált,
Szeretném még egyszer
Érezni a szád.

Reviczky Krisztina - Lélek-tavasz

Apró csodákká szeretnék

porladni ujjaid alatt.
Halvány semmiségek
közt heverni, rajtad
megpihenni, mint
egy nemes gondolat,
egy fennakadt pihe
a fán, egy fáradt-szőke

hajszál a pulóvered ujján.

Weöres Sándor - Marasztalás

Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!

Somlyó Zoltán - Két szív között

A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves...

Szabó Katalin

Benned otthonom


Érzem melegét válladon a nyárnak
Hideg lelkem reszketve bújik oda
A jégpillanatok futva elszállnak
Fagyszívemnek vagy napforró mámora.

Látom fényét az ébredő tavasznak
Szemedben pillantva a tiszta kéket
Értem melegét szerető szavadnak
Rásimítva az örök reménységet.

Nincs más otthon, mely melegebb mint vállad,
nincs tenger, mely szebben kék mint szemed
s nincs hang, mely nekem édesebb mint szavad

s elkerget felőlem minden felleget.
Szívemen bezárult az örök lakat
S másnak nincs kulcsa már hozzá, csak neked.

Jószay Magdolna - Egy más világban

Egy más világban már ismertelek téged.

Százezer éve vártalak küszködve,
lazuljanak a nyomasztó kötelékek,
melyek reménytelennek hitt életed
gúzsba kötötték, és azok is
oldódjanak, melyek rajtam vannak
konok fizikai görcsként, s engem fogva
tartanak, tehetetlen bábként.
Tudtam, hogy létezel s nem értettem,
ki mellém rendeltetett, hol késik,
miért nem jött e világra még el.
Váratlanul, de vártan érkeztél, talán
késtél - ám ne legyek hálátlan! -,
valahogy oly hamar ismerős lettél.
Tudtam, ha meglátsz, rám ismersz majd,
s nem kell tovább mennem,
mert százezer éve, egy más világban
te is ismertél már engem.

Afanaszij Fet - Ha...

Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és lelkemnél nem kívánsz semmit jobban,
tedd mellemre két kezedet könnyedén:
és csak hallgasd, ahogy ott szívem dobban.

Oh, ne számold őket! Ahány lüktetés,
megannyi varázs és mind téged zenél;
a hűs forrás zúgása is oly ' kevés
habjain ha táncot jár a selymes szél.

Igyál, add magad a boldog perceknek,-
lebben a gyönyör, simítja lelkedet;
igyál - szép szemeid ne kérdezzenek,
kihűl-e a vágy, ...nem lehet, nem lehet.


(Kalcakosz Balázs és Kovács Anikó fordítása)

Rózsa Dániel - A füvek nevében

ha megszeretsz
így kócosan szeress meg
és ne vegyél
a névnapomra fésüt
és semmi de semmi
boltban kaphatót
csak hozd el
a hajadat hozzám

én látom a fákon
a hajadat a széllel
együtt szaladni
ha messze jársz
s mikor megérkezel
a messzeséget bokádhoz teszem
csak hozd el
a hajadat hozzám

gondoltál már arra
vajon pihen-e a szél
s az is lehet hogy épp
a Te hajadban
tea után az este megkeressük
és élvezzük majd ahogy integet
egymásba csukódó
arcaink felett

és megcsókoljuk
a többtonnás vihart is
s ha összeveszünk kibékít
minket a napsugár
és akkor a füvek nevében
rám mosolyogsz majd
a mosolyodon ül
két kisbogár

ha belém szeretsz
verébként virrasztok válladon
ha belém szeretsz
a rétek útrakelnek
s hajad nyomán a farkasok
megszelidítik bárányaikat
ha belém szeretsz így kócosan
majd megfésülködöm

Nagy István Attila - Elrejtem magam

elrejtem magam hogy megtalálhass

alkonyatból vetek neked ágyat
kiszólok érted az éjszakámból
elengedlek ha a hajnal lángol
tűnődő ujjaimmal vigyázok
ne riassza el a csönd az álmot
elrejtem magam hogy megtalálhass
szavaimból vetek neked ágyat
metaforákkal üzenek érted
végigfut a láz ha megérted
vacogsz? borítalak takaróval:
melledre hajlok perzselő szókkal
elrejtem magam hogy megtalálhass
karjaimból vetek neked ágyat
szólok a májusi orgonának
a már elköszönő gyöngyvirágnak
és neked is ne siess maradj még -
hullajtja szirmát a tavaszi ég

Marina Cvetajeva - Neved

Neved - madárfiók tenyeremben.
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszívű csengő.

Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.

Neved - tudod, mi nekem?
Neved - csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Bartis Ferenc - Szerelmes igék

Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...

B.Radó Lili - Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Nagy Gusztáv - Így akarlak

Így akarlak, jobban, mint tegnap,
Mert amíg itt vagy: nincs tér, nincs idő.
Lágy dallamok zsonganak bennem,
S mosolyod rám hulló aranyeső.
A pillanat varázsa csak annyi,
Amíg itt vagy glóriás fényekben.
De ha ellobbansz, hiányzol majd -
Maradj velem legalább a versben.

E. E. Camings - Kötődés

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.

Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

Somlyó Zoltán - Két szív között

A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod, hogy eljött ez a nyár is...
Hallod-e, hallod-e, kedves?

Fogd le a szíved, zárd le a szádat.
A nyár a fénybe hullott alázat.
Csitt, csitt... Légy engedelmes...

Forró a szél, hozzád nem enged. -
Köztünk a mély jázminlehellet...
Érzed-e, érzed-e, drága?

Az úton százszor elakadnak,
akik egymás felé rohannak,
nézve a hold sugarába...

Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge nedves...

Egy nap, egy perc egyszer majd hírt hoz...
Közeledünk... a csókhoz?... a sírhoz?...
Ki tudja, ki tudja, kedves.

Szabó Lőrinc - Mindenütt ott vagy

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s minden ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt sehol!

Ágai Ágnes - Bárhová lépek

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal, mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

Szijártó Péter - A legszebb szerelmes vers

Találni túl szerencsétlen
Megtartani túl gyáva az ember
S így lesz belőle az égen
Magányos csillag ki ragyogni nem tud
De hunyni vagy hullni nem mer

Rója útját a Végtelen
S nem jegyzi közben a kicsi útitársat
Az embert, aki oly hirtelen
Jött a világra szeretni s szenvedni
S leheli majd az űrbe a könnyt s a vágyat

Ha Te vagy Én azt hiszed
Hogy magasabbra törünk náluk:
A mi játékunk csak, de az és szent
S jól zárd el szíved zenedobozába
Hogy onnét szóljon, s megtaláljuk

Amiért mi belecsöppentünk ketten
A tér és idő ritka randevújába
S összeért bennünk a nagy Lehetetlen
Akkor felmegyünk felkiáltójelnek
A csillagok fénnyel írt ábécé-geometriájába

S mi leszünk a nyárral töltött földi éj
Mi leszünk a pillanat, a nevess
Mi leszünk a ne sírj, a ne félj
Mi leszünk minden pár első csókja
S minden legszebb szerelmes vers.

Jószay Magdolna - Neked

Tudom, megérteni elég
a tartózkodást,
ha szíved tárt kapuján
belépni számomra még
mindig, ennyi idő után is
annyira nehéz...
hitetlennek tűnök
és önzőnek is, megértem,
de egész életemben
mindig ráfizettem
így vagy úgy, és soha semmit
nem kaptam ingyen -
úgy tanított az élet,
mindenért fizetni kell...
s tőlem ezt valahogy
mindig duplán várták el -
a "balek" és "naiv" jelzők
nem véletlen
árasztanak el...
valahogy egyszerűen
nem tudom már hinni,
hogy valaki egyszeriben
csak magamért tud
ennyire önzetlenül,
magát is feladva
szeretni.

Kardos András - Talán - csak...

Talán - csak képzeletemben létezel! Hiszen
Én alkottalak!
A messze vivő Ábrándozások Birodalmában,
Álmodtalak,
Tavaszi lázban lilába törő orgonabokrok dús
Özönében,
Nyár melegében, tested utáni forró vágyam
Hevében!
Őszidő millió színében, bágyadt fények lágy
Pasztelljében,
Puha - pelyhű hóesés, fehér világú - engem
Ölelésben.

Késő már képzeletem fordítani, Te győztél!
Varázsod,
Erősebb merész képzeletemnél: Te alkottál
Engem!
Élni, már nem tudok - tavaszod, melengető
Nyarad,
Őszöd színpompája, teled hófehér csodája
Nélkül!
Ábrándom csak Te maradsz! Ölelj szorosan,
Örökre.

Bognár Barnabás - Szívből szívbe

"Minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet."

(Példabeszédek 4,23)


Minden szó, ami még kimondható,
most minden szó már mást jelent,
és szívből szívbe adni volna jó
szépet, nagyot és végtelent;
boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,
hogy mi vagyunk - hogy én és te -
a világ, s ha felnézünk az égre,
minden ott van egy lépésre
s szemünk nem csak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra
s nem elfutni minden csoda
mellett, megállni és lelassulva
várni; s egy szó, egy kép hova
tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,
tudja, milyen volt s mivé lett
az értelem, ki csak sejti a lét
igazát, mert minden élet
a szívből indul, s oda érkezik

Fehér Miklós - Önzőn őrzöm

Most majd átölellek, most úgy szeretlek,
Mint, ki téged hisz utolsó kapaszkodónak
A mélység feletti görgetegben,
Hol halk fohászba szakad a sóhaj,
És csak ölellek konokul, kétségbe esve,
Folyondár erővel körbefonva.

Menedékem lettél akaratlan,
Nem tudott, óvó menedékem.
Hangtalanul - csak magamnak
Megtartalak álmodott szépnek,
Nem lebbentem fel a fátylad,
Nem nézek mélyen szemedbe,
Nem bűvöllek lángoló szóval,
Önzőn őrzöm, hogy szeretlek.

Most majd átölellek, most úgy szeretlek,
Mint, ki téged hisz utolsó kapaszkodónak
A mélység feletti görgetegben,
Hol halk fohászba szakad a sóhaj,
És csak ölellek konokul, kétségbe esve,
Folyondár erővel körbefonva.

Komáromi János - Ébredj kedvesem

szelíd szóval rebbentem
eszmélő szemedből az álmod
reggel van kedvesem
reggel van, s kedvesen
csókol újra a szám

mosolyommal fejtem fel
fátyolos álmok szövetét
ébredj fel kedvesem
ébredj, s édesen
nevessen két szemed felém

simogató kezem letörli
az álom sápasztó porát
köszöntlek kedvesem
köszöntlek, s kedvesen
köszön vissza a szád

ölelő karom ad biztonságot
az elszálló álmok helyett
szeretlek kedvesem
szeretlek, s szerelmem
minden álmom után rád talál

Bittner János - Szerelmes vers

Fél hét van, este, kedd, Húsvét után,
a rádióban régi slágerek.
Azt álmodom, hogy lesz majd egy kutyám,
ha élek még, mikor felébredek,
ha élek még, ha el nem tompulok,
ha lesz bennem egy szikra értelem,
ha mellettem vagy, mikor fordulok,
ha végképp el nem szürkül életem.
A szürkeségbe térdig süppedek,
nem vonzanak az ízek, illatok,
fehér sziklák meg kéklő tengerek.
Fáradt vagyok, ma éjjel meghalok.
A fáradtság hullámzik testemen.
Fél hét van. Mondd, hogy nem reménytelen!!!

Szakáli Anna - Örökre

Csillagok őrizte égből
a Hold nevetett ránk,
hatalmas arcú fényétől
ezüstszínű lett ruhánk.
Fák ölelték a tisztást,
a tó hullámait hegyek,
a hegyeket tépett fellegek,
fellegek karéján vet szikrát
égető színével a fény,
mint boldogságtól remegő
fejen ékes diadém.
Rád néztem, s te rám.
Szerelem igézte lelkünk,
édes villódzó fényei
ott forogtak köröttünk.
A Hold, az ég, a csillagok,
leskelődő angyalok látták,
hogy kezed vállamon,
ajkad ajkamon, s a hűvös,
harmatos hajnalon
már hozzád tartozom.