Vágány Krisztina - Vallomás

Van egy dolog,
Ami már rég
Itt van a fejembe
Csak azt nem tudom
Hogyan mondjam el neked.
Tudom, hogy te is
Ugyanezt érzed,
De mégsem merek lépni,
Mert félek, félek.
Mindennap arra várok,
Hogy kiöntöd a szíved
És elmondod, hogy mit érzel.
Rögtön igent mondanék
Mert TE jelented nekem
Az élet értelmét.
Egyszer majd lépni fogsz
Tudom, tudom
Én addig csak várok
És szeretlek nagyon!

(forrás Poet.hu)

Vágány Krisztina - Örök álom

Örök álom,
Hogy velem vagy,
Bár nem tudhatom,
Meddig tart.
Belehalok,
Ha elveszítlek,
Az örök álomból felébredek.
Ne menj el,
Maradj velem,
Hadd ne kelljen még
Felébrednem!

Örök álom,
Ha láthatlak,
Ha láthatom az arcodat.
Örök álom,
Hogy boldog vagy,
Még akkor is,
Ha bántalak.
Örök álom,
Hogy szeretsz,
Gyere és álmodd velem!

(forrás Poet.hu)

Gerencsér János - Szeretném

Szeretném naponta fogni a két kezed,
Szeretném naponta nézni gyönyörű két szemed,

Szeretnék a társad, a kedvesed lenni,
Szeretnék, ha baj van, mindig Veled lenni.

Szeretném átölelni formás derekad,
Szeretném simogatni bársonyos hajad.

Szeretnék mindened, az egyetlen lenni,
Ha sírsz, arcod a kezembe temetni.

Ha elmegyek, szeretném, ha síromhoz Te jönnél,
Egy szál vörös rózsát a sírhantra letennél.

Mosolyogva sírnál, de könnyek nélkül,
Sírig tartó szerelmem megtartva emlékül.

Lányi Sarolta - Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja súlyát
csak az én mellem viselje búját
viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
és áldott százszor az aszfalt.
Ki tudja, nem Te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad
ruhád súrolt sok barna házfalat
s e nő, ki szembe jő velem
úgy mosolyog, mint aki Téged látott
- nedves és nagyra nyílt szemekkel.
Látod, pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn
csak nekem vagy Te minden, minden!
S Tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget
mit szemed rám égetett
hordom fájósan, boldogan, titokban. . .

Kováts Péter - Majd ha...

Majd ha örvénylő élet forgószelek,
Mint törékeny pillangót
a magasba rántanak
s szárnyadról a szivárványport
lemossa az idő,
S te zuhansz halálra váltan
S egyetlen, villanásnyi ösztönödben
Segítségért értem kiáltasz
Megtalálsz biztosan.

Majd ha a most áhított
’ egyedüllét ’
Hálót fon köréd
s szorít kegyetlenül
Torkod fojtogatja, s könnyet lop szemedbe,
S a most előttem a ‘ sorban álló ’
’ dáliák ’ közül
Már egyre sem számíthatsz,
Még sietve suttogod majd tán a nevem,
Megtalálsz kedvesem.
Majd ha álmaidba burkolódzva,
A kitárult mesevilág ’ aranymadarai ’
Hamis dalt csicseregnek feléd,
S az ezüst rét gyémántfái,
Rubinalmáktól roskadozva
Csábosan intenek és hívnak
S te rádöbbenve hideg,
dermedt világukra
gazdagságukat megveted,
S ámuló gyönyörű szemed,
Mégis rám csodálkozik,
meleg fényre várva
Megtalálsz, úgy hiszem.

És nem kell magyarázat, hogy miért
Nem kell, hogy miért csak most,
A szárnyadra visszavarázsolom
A szivárványport,
Magányodból kimentelek,
Álmaidba valódi madárdalt viszek,
Szerelmem erejével felemellek,
Fel a magasba, vigyázva
Ne szédülj el.
S csak addig maradok veled,
Míg akarod,
míg újra önmagad leszel.

Paudits Zoltán - Kereslek

Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába,nem vagy ott.

Kelemen Zoltán - Lehelet

A csendet vágyom,
egy lágy ölelést,
néhány könnycseppet,
mit a boldogság ajtaján hagyott rés
kettőnknek engedett.

Kormann Zsolt - Köszönöm

Köszönöm, hogy kezem, ha kutat keresve
Megtalálja helyét elfáradt arcodon
Köszönöm, hogy vársz még reám minden este
Mikor nyűgöm, gondom, te hozzád meghozom

Köszönöm, hogy reggel csókolva bocsátasz
Utamra elkísér, derűd eljön velem
Köszönöm, hogy kérdéseimre a választ
Kereshetem nálad, s mindenkor meglelem

Köszönöm a hangod, csalogányos múzsám
Édes csicsergése ébreszt, ha álmodom
Köszönöm illatod, s ajkad finom rúzsát
Mikor vággyal ölelsz, ízedet kóstolom

Köszönöm, hogy tupíros, rakoncátlan fürtöd
Zegében-zugában kedvemre túrhatok
Köszönöm, hogy mosolyodban oly gyakran fürdök
S becéző roham’im szépen tűrve hagyod

Köszönöm, hogy kezed bízva nékem adtad
S bízom, hogy többet már el nem engedem
Köszönöm, hogy türelmed hosszúra szabtad
Megmaradtál hűen kedvesemnek velem

Jászay-Horváth Elemér - Sonett

Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Szavak, miket a lélek tűzzel vet ki magából,
Mint hév izlandi krater, csillogva tél havától:
Ez az, mit lelkem adhat.

Húsz éves, büszke szivem, mely tiszta és szerelmes,
Szememnek szürke tükre, melyet szépséged edzett,
Kezem tíz fürge ujja, mit kéj még sohse sebzett:
Szolgáid ők, te kedves.

Hozom neked hajókon kék tenger tiszta gyöngyét,
Szűzlányok-szőtte selymet, simogatót és gyöngét,
Gyémántos thék-fa lantot, melylyel szépséged zengem;

Hozom múlt századoknak minden nagy álmát néked,
Dús tálczának ezüstjén hozom szivem elébed:
Vedd el! – S felejts el engem.

Végh György - Mi ketten

Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú csönd
Szemem szemedben

Szemed szememben
Némán parázslik szívünk Önfeledten
Kezem kezedben

Szived szivemben
Szivem szivedben Jázminillatú csönd
A végtelenben

Dr. Varga Lajos - Százszorszép szerelem

Mintha szeretnél, úgy találom
Ráeső fényben szempilládon
Mozdulni százszorszép szómat:
Hunyt ígéret-kapaszkodómat.

Mintha takaród pólyám lenne,
Lélegzésem pihenne benne,
Asszonyként ringató karodban
Ifjú-világom újra lobban.

Elszórt Álmom arcodra téved:
Mosolyban fakad rajt’ az Élet
Lágy rezdülésben, míg figyellek,
Ajkad ívén csókok hevernek.

Mintha párnádnak minden fodrát
Tündérek gyöngy-nyugvásba fonnák.
Hajadba szúrt csillag-virágok
Égi káprázatában állok.

Mintha szíved hosszú ütemben
Vágy-szerelmet dobbanna bennem,
Holdkaréj-tanúm: e röpke Csend
Lüktető hetvenkét perc-igen!

Így tapadt szemem tűnő-fényre,
S benne Rád: alvó regényre,
Lapozgatlak virrasztó Hitben!
Mintha újra szeretne Isten!

Hámori István Péter - Őrződ vagyok

Szerelmet szül az éj a pamlagon,
Mikor a menny csillagágyára robban.
Reád terítem pelyhes paplanom,
Lekuporodva egy csendes sarokban
Vigyázom álmod, mert őrződ vagyok,
Hozzád rendelt a jókedvében az Isten.
Éberségemtől félnek a bajok,
S szeretetem az egyetlen kincsem
Ami megóv attól, hogy arcodon
Könnyfüggönyét leeressze a bánat.
Idegenként is hozzád tartozom,
Neked taszít a tőled csent alázat.

Békén aludj, most én virrasztok ébren
És ölelésed álmodban remélem.

Beke Zsuzsa - Ha most nem

Ha most nem, utána késő lesz,
így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen nap maradt csak hátra,
amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz.

Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás,
egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd.
Látod, most gazdag lettél, megélhetted,
most megmenthetsz a pokolból egy életet.

De vigyázz, csak percek maradtak
mik az örökben pillanatokká törpülnek,
ennyi, és hajszál sem marad tőlem
Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek

Fáy Ferenc - Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.

Napfény díj

Földy(m) megtisztelt azzal, hogy a napfény díjat odaítélte a blogomnak.

http://turmixezaz.blogspot.com/2011/06/dijat-kaptam.html

Köszönöm szépen!

Igérem, a folytatás hasonló lesz az eddigiekhez.

Minden kedves látogatót szeretettel várok vissza.

Gyurcsó István - Hiányoddal

Könnyű annak, kinek te vagy az élet,
kinek reggelihez te vagy a cukor.
Te fűszerezed csókkal az ebédet:
kinek vacsora után te vagy a bor.
Jó a társnak, kinek te vagy a társa:
a magányosság ne tudd meg, mily nehéz.
Boldog az, aki jó simogatásra
öledbe hajthatja le fáradt fejét.
Könnyű annak, kinek te vagy a párja:
átvilágítod a hétköznapokat.
Veled a szív mindenkor megtalálja
a boldogsághoz szükséges dolgokat.
- Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz,
keserű nekem, ha nem te vagy a méz.

Kiss József - Volna lelked...

Volna lelked elszakadni tőlem?
Nem lágyít meg se fohász, se könny?
Most érzem csak, hogy mi vagy te nékem,
Én bánatos, édes gyönyöröm!
Jobb napokban örömid tanúja
Bánatodhoz ne legyen jogom?
Elzüllötten, árván, járjam újra
A világot, úgy mint egykoron?

Mi a vétkem? hogy eszem feldúltad!
Mi a bűnöm? Hogy szerettelek.
Egész világ elítélhet, sújthat -
Elítélni nincs jogod neked.
Ha vétkeztem, te vagy bűnös társam!
Bűnhődnöm kell? Bűnhődjél velem!
Ó engedd, hogy arcod újra lássam,
Ó nézd el, ha újra vétkezem!

Könyves Tóth Enikő - Oly nagyon hiányzol

ablakom fényében kereslek
annyira hiányzol nekem
a kép szétesik gyenge holdfényben
egy örök tűnődő elmélkedés
vagy halovány emlékkép csupán
s kezem hiába keres
tehetetlenül a semmibe hull
amikor hiányzol beszélek hozzád
távolodó mosolygó arc
pillantása erősít
hogy elerednek könnyeim
égető fájdalom a messzeség
ismét hiányzol napfelkelte előtt
szépsége felkavar
repülni vágynék feléd
szárnyaim eltűnnek a levegővel
áttörhetetlen ablakokon át
egy napsütéses napon
hirtelen ismét hiányzol
a magasban virágok nyílnak
ártatlan lelkek a csúcson
egy pillangó táncol a tavaszban
a Nap felé fordítom fejem
a végtelen egeken túl
te vagy minden amit kívánok
te vagy amiért sóvárgok
amikor a világ összeomlik
testemmel és lelkemmel
száguldok majd feléd
hogy a karjaimban érezzelek
legyen az menny vagy pokol
nem akarom, hogy hiányozz nekem

Jószay Magdolna - Végre

Kedves, végre, végre
nemsokára látlak!
Hamuvá enyészik
lelkünkben a bánat,
szemünk elől tűnnek
homály és az árnyak.
Kis időre béke surran
mellénk és a vágyak
hoznak tán megnyugvást
és harmóniát, lágyat,
keltik a biztonság
hosszú, színes álmát,
felvirágozzák a gondnak
sötét ravatalát.

Garai Katalin - A kedveshez...

Rám csodálkozik Nap és Hold, kik könnyeim látták,
mézszínű álomból az ébredést várták.
Csodálatos érzések kavarognak bennem,
vágyaim szárnyalnak kéklő fellegekben.

Felcsillant a remény, mert Te jelet küldtél,
intő kezeddel magadhoz öleltél.
Mily édes érzés megízlelni újra, mit régóta várok,
szomjas földnek hűsítő zápor, éhezőnek étel, de nekem a Minden.

Könnyektől enyhül a kín, nem gyötör már tovább,
gyémánt ösvényen haladok most tovább.
Halljátok meg szavam, s örüljetek velem, hűs habokból kilépve,
s örömtáncot lejtve kiálltok az ég felé, hála imát rebegve:

Köszönöm, hogy őt az utamba küldted.

Feltörni a csúcsra, hallgatni a csendet, megküzdeni érted,
mind megteszem, csak maradj meg nekem.
Nincs szenvedély harc nélkül, megvívom a csatát,
győztesként kijőve, s veled örülve emelkedünk fel, hogy hirdessük:
mily csodás az élet.