2010. szeptember 21., kedd
Váci Mihály
"Aki voltam, milyen messze van tőlem,
s aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép,
támogat és átölel. "
Jatzkó Béla - Öröm
Nincs örömöm,csak benned,
nélküled minden üres,
velem kellene lenned,
hogy felderíts,óvj,szeress;
körül kellene fonnod,
mint repkény fonja a fát,
lennék őröd és foglyod,
fiad,szeretőd,apád;
ahol életem töltöm,
lennél egem a földön,
s az égben,hol nincs semmi,
már túl a földi körön,
lennél - te tudsz csak lenni -
az élet és az öröm.
2010. szeptember 20., hétfő
Szabó Éva - Neked
Szabó Zsolt - Álom!
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.
2010. szeptember 19., vasárnap
Beri Róbert - Vitorlát bontott a kedves
Tépett virágszirmot perget a szél
a kerti sétány platánja alatt.
Szomorúságba vész a gondolat,
arcomon napfény, csillanó arany.
Szeretni akartam a lehetetlent.
Mámorzamatos csókjára vágytam,
ám vitorlát bontott a kedves,
s bennem régi emlékek fájnak.
A meg nem értettség szirtjén állok.
Vágyam tiszta, távolba révedek.
Ajkamon lázas csók enyész:
Isten látja sóvárgó lelkemet
Váci Mihály
2010. szeptember 18., szombat
Ady Endre
Kosztolányi Dezső - Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!
2010. szeptember 17., péntek
Kun Magdolna - Álmaimban
Balázs László - Ha majd átölelsz...
2010. szeptember 16., csütörtök
Garai Gábor - Sokáig élni
Úgy szeretnék nagyon sokáig élni
hogy öregen is megismerjelek
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.
Tudom, hogy akkor is magad ragyogsz majd
szemedből ez a fény nem múlik el
magad ragyogsz majd, nem az emlék
s feledteted velem, hogy halni kell.
Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,
hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók
Kovács Daniela - Bárhová is nézek...
2010. szeptember 15., szerda
Leleszi Balázs Károly - Figyelni arra, aki nagyon közeli bennünk
… Eljöttél, kincsem, ölelni vágyó karokkal,
hogy erőm s társam légy, Nincs más boldogságom,
csak tebenned. Megkerüli a kertet, a házat a nyár,
lágy szélfuvolák, kitágul a szemhatár…
Vége a magánnyal átlyuggatott éjszakáknak.
Szilárddá váltak lépteim. Közel
s távol milliónyi kis öröklét-ékkövek. Egy
angyal egybefonja a földet az éggel.
Eljöttél, kincsem, ölelni vágyó karokkal,
hogy erőm s társam légy, Nincs más boldogságom,
csak tebenned. Megkerüli a kertet, a házat a nyár,
lágy szélfuvolák, kitágul a szemhatár.
Itt vagy, a lét végtelen boldogsága,
arcom arcodon, szívem szíveden, nem más ez,
mint a szeretni-adás öröme,
a szeretve-lenni kiváltsága. Mondd, ki az,
aki magával ragad minket? Ki az, aki vérével
hófehérre mosta bennünk a szerelmet?
Csak neki tudjuk elmondani, milyen
idegenek is voltunk a város lázas forgatagában,
hogy mennyire is vágytunk a szív élő kulcsaira.
Hallgassuk hát, kedves, minden időben azt,
Aki nagyon közeli bennünk – s figyeljünk arra
éltünk végig, aki nagyon távolról érkezett.
Csorba Győző
2010. szeptember 14., kedd
Maszong József - Szavakból fonok
Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója
Karjaim átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked
Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..
2010. szeptember 12., vasárnap
Lányi Sarolta
Végh György - Tiszta vágyakozás
Ady Endre
2010. szeptember 11., szombat
Kerekes László - Vágyvers
Legyek tűzes Nap, ha fázol
útjelző, ha tétovázol
legyek felhő, mely eltakar
ha a világ sokat akar.
Legyek a föld, melyre könnyed
hullajtod, ha most úgy könnyebb
legyek hang, melyet kiejtesz
Holdas éjen elrejthetsz.
Legyek álmod és megfejthetsz
legyek rózsa, és szerethetsz
legyek az út, és elviszlek
legyél igaz és elhiszlek.
Simonyi Imre
2010. szeptember 10., péntek
Simonyi Imre
2010. szeptember 8., szerda
Hajnal Anna - Mondd, mit adjak neked...
Mondd, mit adjak neked, mi lenne méltó?
Mondd, mi lenne elég?
Boldog vagyok szegényes kincseimel,
Legalább mind Tiéd.
Az első légy, ki mélyen vándorolva
A múltba jöjj velem,
Gyerekkoromba míg csak visszalátok,
A táj Tiéd, legyen.
Járj bennem úgy mint ismerős vidéken,
Hol nem riaszt sötét,
Ahol öröm a patak halk folyása,
S tündéri nevetés.
Neked adom az erdők lehellését,
Érezzed arcodon,
A várakozó csöndet, amely ébreszt,
S mely veled oly rokon.
Az el nem jött csodákért mind a könnyet,
A sok gyerekpanaszt,
Eltitkolt kínt előtted mind kimondom,
Te megbocsátod azt.
Ismerj meg így: a tisztaság csak vágyam,
S a rend csak ideál,
Csak fegyelem, hogy nem inog a lábam,
Bár roskadoz a váll.
S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt,
Mert Neked vallhatom,
Itéletedre - vess el, avagy tarts meg -
Magamat megadom.
Sárhelyi Erika - Szerelmes altató
Tíz körmöm tíz ragyogó csillag,
hátamon folyik el a Tejút,
szempillámmal Téged takarlak,
s mondok neked mesét, halk szavút.
Tekintetem óvó végtelen,
ajkam gyöngéd, dél-nyugati szél,
hajnalként simít a két kezem -
súg-búg a lélek, a test beszél.
Tenyerem est, szemem a holdfény,
két karom akár az alkonyat,
éj lobban az ujjaim hegyén –
kedves, álmodj édes álmokat.
Juhász Gyula
2010. szeptember 7., kedd
Őri István - Fázom...
Takarj be, Kedvesem
mert hideg van
érintsd arcodat arcomhoz
mert fázom...
add szép kezed kezembe,
add bársony-hajad
puha párnának,
meleg takarónak,
illatos virág-mezőnek
mert fázom...
tedd szemedet szememre,
hogy lássuk egymás lelkét
lássuk a csillagokat, melyek izzanak
mert fázom...
suttogj a fülembe
mindegy, hogy mit,
csak Te suttogj!
mert fázom...
beszélj nekem, Kedvesem,
dorgálj, dicsérj,
csak Te tedd azt!
mert fázom...
nevess, sikolts,
sóhajts...
hogy felmelegedjek
mert fázom...
ajkad szóljon ajkamhoz
hangtalan édes meleggel
mert fázom...
érints szívedet szívemhez,
mert elfogynak dobbanásaim
adj meleget, hogy éljek
mert fázom...
mosd le könnyeiddel
arcomról a mocskot
táplálj Magaddal,
mert éhes vagyok
és fázom...
kedves lábod játékos ujjait
add nekem...
éteknek étek helyett
mert éhezem...
ujjaim hidegek
ne engedd el kezem,
Kedvesem
játsszál velem,
érintsd meg erőmet,
hogy többé ne fázzak...
hideg van, nagyon hideg
s én reszketek a hidegtől -
varázsold reszketésem
a vágy lázává
és akkor soha többé
nem fogok fázni...
varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.
Már nem is fázom annyira
kisütött napod
és melegít
takarj be engem
Kedvesem
örökre...
2010. szeptember 6., hétfő
Csukás István - Mint rezgő húr
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.
Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.
Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
Reményik Sándor
2010. szeptember 5., vasárnap
Képes Géza - Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Szilágyi Domokos
Vitó Zoltán - Szerelem
Megszünt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
2010. szeptember 4., szombat
Fáy Ferenc - Szerelmes vers oltókéssel.
Magánosságom kertjébe fogadlak
s a sármány-csőrű Napnak felmutatlak.
Gyöngyház-nyelű, varázshatalmú késsel
beoltalak: örömmel, nevetéssel.
S szomorúságod gallyait lemetszve
figyellek: élsz-e? féllek, hogy: szeretsz-e?
A harmatot, ha dermedt még a reggel
melengetem forró leheletemmel,
S ha láng a szél és delelőn a nappal:
befedlek hűvös, árnyékos szavakkal.
Jhász Gyula
2010. szeptember 3., péntek
Kovács Anikó - Kétperces dal
2010. szeptember 2., csütörtök
Koós Attila - Gondolok Rád
Gondolok Rád...ahogy fodros hullám, ha part
Fövenye szelídíti, ha az lábához csókol
S álmos csörgedezése költi a dalt,
Az éjnek üde lelket varázsolva hódol...
gondolok Rád...
Szégyentelen érez gazdagon így a sötét,
Ha szárnyai alá von régen vágyott csendet,
Hogy vérében átmosva végre meglelje övét,
Ha már büszke öröm benne új napot teremtett...
így gondolok Rád...
Méhünkbe süllyedő fény, ringatod, ringatom...
Selyme az ércnek csendülő szikrák tánca,
Lobog a csönd ott lenn az öblös színpadon
Kobor vágyak hűs, kavargó kacagása
ahogy gondolok Rád...
Szabolcsi Erzsébet
2010. szeptember 1., szerda
Kardos Csongor - Hála
2010. augusztus 31., kedd
Dobrosi Andrea - Érintkezés
Szemed íriszén a messzeségből
mosolyod ragyog.
Rávetem magam tekintetedre,
és máris közel vagyok tehozzád.
Ajkam ajkadhoz csatolom, s szívem
dobbanásából egy-egy darabot
hullajtok reá.
Te letörölöd rólam a magányt,
én rátaposok, parazita volt
idáig bennünk, s mára már halott.
Testünk bilincs, egybeforr lelkünk,
s ahogy összeköt, örök rabjai
leszünk egymásnak, szárnyaló körök
a végtelenben.
Bogdán András - Álmodó
Amikor lehunyod két csillag -szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Neked
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Neked
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Álmodj patakot, virágzó rétet
Őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...
2010. augusztus 30., hétfő
Jószay Magdolna - Köszönöm
2010. augusztus 29., vasárnap
Somlyó Zoltán - Így nyárutón…
Szuhanics Albert - Tudsz e szeretni engemet...
Tudsz e szeretni édesem,
ha hozzád bújok ma éjjelen?
Ölellek, forrón csókollak,
s karomban ébredsz majd holnap.
Tudsz e szeretni tubicám,
ha olyan leszek, mint Don Juán?
Szerelmes szókat suttogok,
éretted tűzben lobogok.
Tudsz e szeretni engemet,
ha elkerülnek az emberek?
Ha mindenki megvet engemet,
S kívüled senki nem szeret...
Tudsz e szeretni engemet,
ha olyan vagyok, mint kisgyerek?
Néha durcás és rossz vagyok,
olyankor sokszor duzzogok...
Tudsz e szeretni, angyalom,
ha félre lépnék egy szép napon?
Mert ugye, honnan tudhatom,
néhanap jöhet egy alkalom...
Tudsz e szeretni engemet,
ha pocakom körül nem érheted?
döcögök, izzadok a napon,
majd mikor elhízok nagyon.
Tudsz e szeretni majd akkor,
ha vállamat nyomja az aggkor?
Reszket a kezem, s horkolok,
pedig hát az is én vagyok!
Tudsz e szeretni kedvesem,
ha nem kelnék fel egy reggelen.
Derűsen őriznéd emlékem,
ha néhai lennék már régen...?
ha hozzád bújok ma éjjelen?
Ölellek, forrón csókollak,
s karomban ébredsz majd holnap.
Tudsz e szeretni tubicám,
ha olyan leszek, mint Don Juán?
Szerelmes szókat suttogok,
éretted tűzben lobogok.
Tudsz e szeretni engemet,
ha elkerülnek az emberek?
Ha mindenki megvet engemet,
S kívüled senki nem szeret...
Tudsz e szeretni engemet,
ha olyan vagyok, mint kisgyerek?
Néha durcás és rossz vagyok,
olyankor sokszor duzzogok...
Tudsz e szeretni, angyalom,
ha félre lépnék egy szép napon?
Mert ugye, honnan tudhatom,
néhanap jöhet egy alkalom...
Tudsz e szeretni engemet,
ha pocakom körül nem érheted?
döcögök, izzadok a napon,
majd mikor elhízok nagyon.
Tudsz e szeretni majd akkor,
ha vállamat nyomja az aggkor?
Reszket a kezem, s horkolok,
pedig hát az is én vagyok!
Tudsz e szeretni kedvesem,
ha nem kelnék fel egy reggelen.
Derűsen őriznéd emlékem,
ha néhai lennék már régen...?
2010. augusztus 28., szombat
Bella István - Azért, mert
Jószay Magdolna - Melleted-egyszerűen
2010. augusztus 27., péntek
Galla Ágnes - Szín és illat
Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.
Amíg nem voltál? Már nem is emlékszem arra!
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.
Amíg nem voltál? Már nem is emlékszem arra!
József Attila - Az én szívem
Tamás Menyhért - Már mindennap
Nyárba-szédülő fák terhével
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.
zuhant közénk a szerelem;
végighorzsolta halántékom,
vér serkent a kezeden.
Már mindennap így várnak ránk a
kisebesedett éjjelek,
rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,
mindenütt rád lelek.
Egymásra villanó szemünktől
robbanak fel a hajnalok,
sugár-mosolyod záporában
kitakart arcú ég vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)