Gondolok Rád...ahogy fodros hullám, ha part
Fövenye szelídíti, ha az lábához csókol
S álmos csörgedezése költi a dalt,
Az éjnek üde lelket varázsolva hódol...
gondolok Rád...
Szégyentelen érez gazdagon így a sötét,
Ha szárnyai alá von régen vágyott csendet,
Hogy vérében átmosva végre meglelje övét,
Ha már büszke öröm benne új napot teremtett...
így gondolok Rád...
Méhünkbe süllyedő fény, ringatod, ringatom...
Selyme az ércnek csendülő szikrák tánca,
Lobog a csönd ott lenn az öblös színpadon
Kobor vágyak hűs, kavargó kacagása
ahogy gondolok Rád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése