Simon Zsolt - Hozzám tartozol

Az vagy nekem, mint folyónak a tenger,
Mint diófa levélnek a mosolygós szeptember,
Mint lázas gyermeknek az anyai kéz,
Mint hideg földnek a tavaszi vetés.

Szeretlek, mint hold a csillagot,
Mint az eső a földbe rejtett magot,
Mint gyönge újszülött édesanyja illatát,
Mint az idős asszony fia mosolyát.

Kutatlak, mint fény a sötétet,
Mint kíváncsi gyermek szép tündérmeséket,
Mint reszkető kéz a könnyes arcot,
Mint szerelmes a messzi holnapot.


Hozzám tartozol, mint nappal az éjhez,
Mint kemény munka a töredezett kézhez,
Mint igaz szó a tiszta gondolathoz,
Mint enyhe szellő a nyári alkonyathoz.

Simon András - Szonett

Melegségre vágyol és ölelésre
tudom jól édes és megértelek,
ha rajtam múlna estéről estére
megtennék mindent, csak lennék veled.

Lélekben együtt vagyunk, elhiszem
de testemnek hiányzik a tested,
szeretem, ha kezem rajtad elpihen
és te ölembe hajtod a fejed.



Édes hangod néha már gyengéd
s talán olykor szeretsz is vele,
ismerlek, neked idő kell még
de mindennek eljön az ideje.

Nem tudom kedves, meddig jutunk,
akárhogy is van, egy az utunk.

Kovács Attila - Fénnyel teli

Fénnyel teli, lágy vonalaidba
Belesimulok, és átölel, és ha
Elmentél, én majd visszavárlak
Addig meg szorosan magamba zárlak
Hogy ne szökj el, mint egy furcsa dallam
Mondd ki a nevem, de csak finoman, halkan
Hogy ne hallja más, csak a Nap meg az ég
Ha menned kell is, maradj itt még

Tamás István - Remegés

Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.

Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.


Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt virágok ölelkeznek,
egy furcsa érzés ringatja tested,
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...

Vékony Andor - Kezek

Nézem a kezed
Simogatásokat rejt
Ne őrizd tovább

Giom Bee - Nélküled

Most mindenben Téged látlak,
Minden fűszálban megcsodállak,
Mióta nem vagy velem:
A víztükörben is a tekinteted keresem.
Úgy érzem, itt vagy:
A szellőkben, a fákban.
A Te léted mindenhol:
A holnapban, a mában.
Most, hogy távol vagy,
S mindenben kereslek,
Most érzem igazán:
Mennyire szeretlek!

Beri Róbert - Sírig tartó szerelem

Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy.
Elment, s elengedték, bármennyire is fájt.
Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet.
Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet.
De mit sem ér a szótlan vágy, ha csorbul az érzelem.
Elfeledve is élni kell, így szól az értelem.
Lenne rabszolgája ő, s a láncot hordaná.
Szánakozó szemek tüzében is büszkén mondaná:
"Ha kell vérem, s életem, én bíz’ odaadnám,
ám nem hallja, és nem keres, a téboly támad rám."
Eltelt a nyár, az ősz, a tél, a tavasz már ébredez.
A parázs izzón, s biztatón, még mindig éledez.
Táplálja a vak reményt a buta szív szava.
Várja még, bár nincs esély, a kedves nem tér haza.
Este volt, a végnapon a hold is elfogyott.
És szólt az Úr: "Új élet vár, mert a régi már halott"
A lélektükre lezárult, a test pihenni tért.
Egy hű szerelmes története ezzel véget ért.

Őri István - Reggeli ajándék

Még most is látom arcod nyomát:
kedves kis gödör, puha, meleg, illatos,
s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból,
mit az álom nekem ott hagyott.

Sárhelyi Erika - Napod leszek

Magamra veszem a kelő Nap fényét,
szívembe rejtem, hogy aztán neked adjam.
Az éj sötétjéből indulok eléd,
engem láss örökké a lobbanó Napban.

Engem láss mindig téli hajnalokon,
mikor fázósan bújnak egymáshoz a fák.
Engem láss, ha csak dereng az ég alja,
s a tegnap tenyerén hozza elénk a mát.

Ott leszek majd az első napsugárban,
a horizont széléről küldöm mosolyom.
Ablakodra a dér virágot csókol,
én ott leszek, s szádra szívemet csókolom.

Mándy Gábor - Nélküled

Nélküled
virágaim csak hervadoznak.
Nélküled
nincs repülni kedve a szárnyas lónak.
Nélküled
fogvacogtató hideg van.
Nélküled:
mint víz nélkül a sivatagban.
Hiányzik a bőröd, a szád, az öled.
Az élet élhetetlen nélküled.

Bagi László - Sóhajtó énekem...

Egyetlen pillanatba futnak az órák,
Egyetlen szóba olvad a valóság,
Egyetlen mosoly lett a nap,
Egyetlen név, mely mögött vagy.

Békesség fátyolát teríti rám hangod,
A gondolat: csak egy villanás,
Helyette érkezel...
A vidámság fényét rajzolja meg arcod,
Mosolyra nyílok, mert nincs ma más:
Lelkemben létezel...





Szerelem raboskodik szabad szívemben,
Magához húzó boldog örvény,
Mely Veled szép nekem...
Együtt az Úton, tisztán szóló Igenben,
Melyet segít az áldott törvény:
S ég veled, ég velem...

Álmainkat együtt álmodjuk, Kedvesem,
S most ragyogó csillagpor pereg...
Csókokban égj velem!...
És mindent megköszönve kérlek, Istenem,
Tekintsen ránk vigyázó szemed!...
Így sóhajt énekem...

Hegymegi Rita - Magyarázat

A szavaid. Az oltalom.
A kulcsok. A fájdalom.
Egy tekintet. Egy mozdulat.
Két szavad közt a hallgatás.

A csended a csendemben.
A lélek a testedben.
A hangod. Egy érintés.
Szám és szád között a parázs.

Jószay Magdolna - Akkor is

Mikor fénylő szemmel némán nézted arcom,
mikor alkalom volt, s elakadt a hangom,
mikor választ kívánt néhány félénk sorom,
mikor tébláboltam szürke állomáson -
vártam rád akkor is.

Mikor elhervad s emlék már a rózsa,
napfény nem, de eső hull arcomba,
ha gyűrűket fodroz lábamnál a tócsa,
a szél az úr, mely metsző és goromba -
várok rád akkor is.

Mikor a bánat tarisznyástul hozza
a gondot és könnyet, majd vállamra akasztja,
ha álmom lidércként lelkem sírját ássa,
vagy ha borzalomnak lennék gyáva foglya -
várnék rád akkor is.

Vékony Andor - Olyan kevés

Olyan kevés, amit adhatok.
Mesék, érzések, vágyak, álmok.
Mind-mind, amit szívedben látok.
S ahogy a szürkeségen a szemed
Átragyog.

Látod? Amit adok, az is te vagy

Nagy István Attila - Távoli üzenet

Egy távoli üzenet,
ami kora reggel a szívemig ér,
betölti a kis szobát,
értelmet ad a szavaknak,
az elhaló pillanatnak.
Megtalál az üzenet,
s azt suttogja a hangoddal,
hogy él még a szerelem.

Utassy József - Fákat altat a szél

Fákat altat a szél,
álmos lombú fákat.
S én most ébredek rá:
nagyon szerethetlek,
ha már a sálam is
integet utánad.

Galicz Mária - Rózsakvarc

Már megint erre járt a szerelem,
Hiszen úgy ölelt meg, ahogy szeretem.
Lába nyomába néztem kutatva,
Hagyta hogy, induljak új utakra.
És mosolygott egész lénye melegen.
Tudta hogy, a szívemben követem.

Gyóni Géza - Irígység

Irigylem a szellőt, mely hajával játszik,
Irigylem a lombot, mely fölé hajol,
Irigylem kertjének színes kis virágit
S amit fehér keze, érint valahol.

Irigylem a sugárt, mely felkölti reggel,
A felhőt, mely után sóváran tekintett,
Irigylem a bokrot, hol megpihent egyszer,
Irigylem - megáldom mégis százszor mindet...

Szabolcsi Erzsébet - Este

Valami bíbort szórt az este
a lassan úszó fellegekre.
Valami kósza szellõ lebben
ebben a párás õszi estben.

Valami furcsa fájó dallam
suhan fölöttem lágyan, halkan.
Valami bánat sír az égen,
s lehull a nap a vérzõ éjben.

Niklai Ádám: Vallomás két tételben

A nyugalom vagy te, a mondat
Mibe minden szó bele olvad.
Kör vagy körülem, bűvös pálya,
Nap és éj dialektikája.
Ki egyetlen vagy, mint az élet,
lásd, hozzád mindig visszatérek.