2010. október 18., hétfő

Tamás István - Remegés


Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.

Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Te meg Én,
táncolunk az éjben
Akár szerelmes angyalok
remegünk a fényben.


Álmodj csak kedvesem,
ablakod alatt virágok ölelkeznek,
egy furcsa érzés ringatja tested,
s kicsordul aranyló, mézédes könnyed.

Ébredezik a hajnal kibontott fátylában,
szendergésed eltűnik a Hold ragyogásában.
Hogy vigyáztam rád, megtudhatod könnyen,
szívedben remegve dobogtam,
s párnádon ott maradt a könnyem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése