2015. június 12., péntek

Komáromi János: Kedves!

 
Kedves!
ha álmaink között most hideg szél rohan
Te azért ne hidd el, hogy már vége van
és ha aszott arcú is most minden éjszaka
ne gondold, hogy a szerelem többé, már nem talál haza

Kedves!
ha szirom-bársony érintéseket
most nem is teremnek a merevvé ridegült mosolyok
azért azt ne hidd, hogy a hajnalok
reszketeg csendjében nem Rád gondolok

Kedves!
ha már néha csak létem foszlott szélű árnyéka vagyok
és erőm mind elszórtam tévelygő utakon
azt soha ne hidd, hogy botladozva, ezerszer összetörve
nem a boldogság hozzád vezető ösvényét kutatom

Kedves!
ha széltől űzött felhőként tűnnek is el
tán-igaz-sem-volt óráink, perceink
ugye azt mégsem hiszed, hogy semmi nem marad
és páraként oszlanak szét legszebb érzéseink

Kedves!
ha vársz még rám valahol, mint tolvaj a pillanatra
és remegő őzként félve-vágyod érintésem újra, önfeladva
akkor joggal hiheted, hogy nem veszett el semmi
mert mindenféle jövőben csak közösen lehet létezni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése