2013. október 25., péntek

Tellér Gyula - Szerelem


Isten kikönyököl
hulló fényes ablakába
s lassan elfordul életünktől
míg levéltelen
fekete száron
utcák felett
kő-lagunák felett
lámpára gyújt a félelem.

Ez az óra, melyben
a legmakacsabb szenvedőket is
eléri az öröm igazsága
s ilyenkor csendben
a lehetetlen ajtaján
benyitok homályos szobádba
ezer méterre minden fájdalom felett.

Végzetünk igaz viszonyát
ki sejtheti?
A szerelem
kiröpít a maradandóságba -
az éj egy pontjában megállunk
hol már nem értjük sorsainkat
s a mindenség
mint roppant bója
tovaringat
egy még nagyobb üresség tengerén.

Itt nem ismerhet fel
ki számonkérni tetteinket
utánunk néz a nemlét kapujából.

Itt nem tudom, ki vagy
lehullnak minden bűneink
áttetsző lesz a mult
s az elrendelés végleg érthetetlen
hogy életünket nem hajthatja más
csak védhetetlen elmulásunk
s egy láthatatlan pengesuhintás.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése