2013. június 29., szombat

Zsefy Zsanett - a szerelem illata



míg élni vágyom
halnék minden percben
az észt felül írja minden gyötrelem

keserű ki meg soha nem éli
de ha ajkon csókol
édesen is szomjat olt vele

templomok kövén
mirtuszvirágos léptek
mind fűszálon ringó harmat
hajnalon
érintésük sebet nem ejthet
inkább enyhít
szerelemtől hevült szívfalon

szavak ívébe hogy is foglalhatnám
szemvillanások tüzét ruhák ráncain
a tiszta fényt amint kapaszkodik
időt szakítni vágyak
selyem-fehér
jázmin szirmain

hasonlíthatnám-e
mi bőrön át vezet a szívhez
ha csobogásba halkulva
erekben neszez
vagy gondolatnyi félsz
tört része alatt
robajjal ítél halálra
szép reményeket

ha egzotikus ilang-ilangos esten
sejtek diszkrét parfümje lebeg
szabadulni nem hagy
hiába küzdesz
vele s érte inkább elepedsz

mint fákra csorgó napfényt
rezzenetlen lombja
fogva tart az érzés
mindegy áldás vagy átok
tovább az vezet

olyan hiábavaló kérdés
a miért és a meddig
ne is firtasd

csak élvezd ha testeden
selymesen átdereng

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése